Zene

Úgy látszik, valami elkezdődött az elmúlt pár évben a magyarul éneklő, vadabb rockzenekarok között is: már felnőni látszik az a generáció, amely képes átlépni a magyar dalszövegek kétklisés iskoláján – az őszinte/kőkemény lakossági és a lila bölcsészvonalon –, és egy olyan hangot megütni, amely iránymutató lehet a jövőre nézve.

Az Interpol papíron kifejezetten ellenszenves zenekarnak tűnik: Paul Banks alighanem a cukrászdában is olyan megrázóan drámai hangon rendel moszkauert, mintha a világ összes problémája épp az ő homlokára szántana mély árkokat, Daniel Kessler pedig talán el sem tudja képzelni, hogy egyébként melankolikus stadioncsilingelés nélkül is el lehet kezdeni egy popszámot.

Roppant ambiciózus évad – alulfogalmazva sem igen lehet ennél kevesebbet mondani a Magyar Állami Operaház 2014–15-ös programjáról, amelyen több mint húsz bemutató szerepel.

A húsz éve Mezőkovácsházáról indult thrash metal zenekar ma már világhírű. A frontemberrel a Soulfly koncertje előtt beszéltünk, ahol előzenekarként léptek fel: szóba kerültek a szkinhedek, a halálbüntetés, a tekerőlant, a pénz és az ikonokból lett barátok is.

Nemigen adott interjúkat, szerette a keresztrejtvényfejtést, kereken kimondta a véleményét és láncdohányos volt – ez mind elősorolható Fischer Annie-ról. De közelebb visz-e mindez a titokhoz? Aligha.

Johann Sebastian Bach és Mozart, a barokk zene és a bécsi klasszikusok között félúton kialakult egy újfajta, önálló zenei stílus. A 18. századi Berlin lenyűgöző zenei életét a korszak világhírű specialistájával fedezzük fel. A legidősebb Bach fiú és az elfelejtett géniuszok mellett szó lesz II. Frigyes porosz király fuvolajátékáról és lefejezési szokásairól is.