Lemez

Omar Souleyman: Bahdeni Nami

  • - minek -
  • 2015. augusztus 9.

Zene

A szíriai előadóművész respektusa csak nőtt legutóbbi albuma, a Kieran Hebden produceri közreműködésével készült Wenu Wenu megjelenése óta: a keleti szórakoztató zenét és a modern nyu­gati elektronikát fuzionáló munkássága állandó referenciapont. Tömör, feszes ritmusú új lemeze például a Modeselektor-duó berlini kiadójánál, a Monkeytownnál jött ki – korántsem meglepő, hogy két, igen dinamikus darabot (Leil el Bareh, Enssa el Ataab) ők maguk felületkezeltek. Rajtuk kívül megint csak a Four Tet/Hebden és ezúttal Gilles Peterson is hozzátette a magáét, alaposan vastagítva a hangzáson, amelynek alapja lehet majdnem direkt techdöngölés vagy hajlékony groove.
Ráadásként a kiváló holland zenekészítő, Legowelt is bevállalt egy remixet, amely már maga az önfeledten savazós népi techno.

Azonban ezúttal is döntő fontosságú az autentikus hangszerelésű nyers­anyag: Souleyman polgárháború dúlta szülőhelyéhez viszonylag közel, Isztambulban vette fel az albumot, bevált zenésztársaival.
A saz nevű húros hangszeren Khaled Youssef játszik virtuóz technikával, és a szintis Rizann Sa’id is nyaktörő improvizációkkal kíséri a főszereplő önmagukra feleselő sorait. Ezek értelme tekintetében kénytelenek vagyunk a leírásokra hagyatkozni: természetesen az örök szerelem örömeiről és kínjairól szólnak. Az üzenetet a költő Ahmad Alasamer öntötte lángoló strófákba, melyek Souleyman érzelemteli, nyaktörő hajlításokban gazdag előadásában ékesszólóbbak minden könnyen lefordítható üzenetnél.

Monkeytown/Deep Distribution, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.