Lemez

Kamasi Washington: The Epic

  • - minek -
  • 2015. augusztus 3.

Zene

Jó ideig csak a nyugati parti dzsesszklubok közönsége ismerhette a nevét, és azok, akik elolvasták például Flying Lotus vagy Kendrick Lamar utóbbi albumain a közreműködők listáját – azután letesz az asztalra egy olyan egész estés zeneanyagot, amely alatt beszakad az asztal.

Soha ilyen beszédes címet: a most 32 éves Los Angeles-i szaxo­fonos vállalkozása persze terjedelmét tekintve is lenyűgöző, de a 173 perces albumot igazából a kivitelezés minősége teszi kolosszálissá. Kamasi Washington szorosan véve öt évet dolgozott bemutatkozásán, mely leginkább a hatvanas-hetvenes évek sokszínű, gyakorta fúziós, soulban megfürdetett dzsesszmuzsikája előtt tiszteleg invencióval megírt, jól felépített, virtuóz módon feljátszott, tartalmas darabok élvezetesen sokszínű során (17 darabon!) keresztül. Egyedül persze semmire sem menne: zseniális muzsikusok sora zenél az oldalán, akiket mind fel kéne sorolnunk (plusz kórus és nagyzenekar!), ám mindenekelőtt az aranykezű Thundercat basszusgitáros jut az eszünkbe (aki hosszú időn át a Suicidal Tendencies tagja is volt). Az első CD kompozíciói sűrű biccentéssel adóznak John Coltrane emlékének, a másodikat a Miles Mosley remek bőgőszólójával teljes Miss Understanding indítja, majd gospeles, néha musicales tónusok, sőt, vokális sztenderdek is bejátszanak, de ezeknek is megvan a maguk gondosan kimért helye az album szövetében. A harmadik korong Debussy-feldolgozással is súlyosbított örömzenei fináléjának pedig külön csavart ad, hogy a Malcolm’s Theme végén megszólal a fél évszázada halott Malcolm X is. Azonban a lemezt nem ez a darab, hanem a Thundercat virtuóz basszusgitárszólója és Washington erre feleselő szaxofonjátéka által hajtott, szinte napfényes The Message zárja azzal az örvendetes tanulsággal, hogy érdemes efféle önbeteljesítő mentalitással lemezt csinálni – mintha ez a tündöklően ezerféle improvizatív zene azóta is, örökké élne.

Brainfeeder/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.