Zene

Idegesítő, ha egy zenekar túl rövid koncertet ad, de az is zavaró tud lenni, amikor valaki túlnyújtja a fellépését. Kicsit ilyen érzésem volt tavalyelőtt Bécsben, amikor Bruce Springsteen már a sokadik ráadásba kezdett bele, és ha úgy tűnt, hogy ez már tényleg az utolsó szám volt, akkor mindig jött a védjegyszerű "one-two-three-four...!" és a soros utolsó utáni dal.

A londoni Toy kvartett már 2012 őszén megjelent bemutatkozó lemezén is jóval több volt holmi ígéretnél. A krautrock lüktetését a posztpunk elszántságával és a legszebb pszichedelikus rockhagyományokkal elegyítette: ezen alapokon markáns, szándékoltan nyers, "kiélezett", módfelett dinamikus és szerethető hangzást alakított ki.

Azokban a különösen intim élethelyzetekben, amelyekben az extrém metál általában szóba kerül, a legtöbben még ma is a Forma-1-es tempókra és a fülsértő ordibálásra (hörgésre, károgásra, ugatásra vagy visításra) asszociálnak, pedig ezek az elemek már igen rég barátságosan belesimultak a zenefogyasztók mindennapi zajkörnyezetébe.

A színész Egressy Gábor fia, Ákos örökítette meg ekképpen Petőfi asztaltáncoltató szellemének eredeti válaszait az 1850-es évekből, amikor hazánkon először söpört végig a spiritisztaszeánszok divatja.

Wagner Parsifal című színpadi beavatási szertartásának felvételét a Wagner-év derekán és a darab spiritualitásának megfelelően a salzburgi húsvéti fesztiválon rögzítették.

A Wooden Shjips újpszichedelikus rockzenét játszó együttes a zsáner szülőhazájából, San Franciscóból, feltűnően őszes szőrzeteket viselő, Eric Clapton- vagy Grateful Dead-rajongó középkorú családapáknak tűnő tagokkal, akik azonban rendkívül fiatalos lendülettel jelentetik meg kiadványaikat: a 2006-os alakulás óta az idei már a negyedik rendes soralbum.

"Úgy terveztem, hogy felkeresem azokat a településeket, ahol többségben romák laknak, és végigmegyek az utcán, ahogy anno Erdélyben gyűjtöttünk. Megkérdezem, vannak-e zenészeik. Kik szoktak muzsikálni, ha bál van? Mintha egy elképesztő mesébe csöppentem volna." Bemutatjuk Both Miklós nagyszerű kezdeményezését.

"Mondja: miért nincs tizenhetedik Lajos? Van egy tizenhatodik Lajos és egy tizennyolcadik Lajos. Miért nincs tizenhetedik?" A Játék a kastélyban oktondi Titkára firtatja ily naivan az egyszerre dinasztikus és bútortörténeti érdekű kérdést, s hasonlóképpen csodálkozhat rá a jámbor emberfia arra is, hogy a komolyzenében vajon miért találunk számos nevezetes oktettet, ellenben valamirevaló nonett alig akad. (A decettről, ugye, már nem is beszélve.)

Jamie Welch (alias Seams) az angliai Hampshire szülötte, de már jó ideje Berlinben készíti zenéit - ha úgy tetszik, két világ határán dolgozik, és egyszerre két markáns hagyományból építkezik. 2010 és 2012 között két remek, utóbb egyben is kiadott EP-t (Tourist/Sleeper) is készített - a rajtuk található lassú-középtempós, megfontoltan lüktető és kellően melodikus (glitch hop- és szintiwave-hatásoktól sem mentes) szerzemények úgy építkeztek (sokszor alaposan összevagdalt hangmintákból), hogy egy pillanatig sem váltak rideggé.

Miután Rihanna idén nem dobott semmi újat, csak bulizott, Lady Gaga nagy hacacáréval felvezetett lemeze unalmas lett, Britney elment vendéglátózni Vegasba, MIA lemeze pedig súlyát vesztette, és már úgy tűnt, hogy Miley Cyrus felnövése lesz az év legemlékezetesebb eseménye a globális popénekesnők világában, nos, mindezek után Beyoncé teljesen váratlanul kiposztolta december közepén az Instagramra, hogy itt az új lemeze, ami formabontó módon úgynevezett vizuális album.

Az amerikai underground szupergrupp létrejöttének körülményeiről sajnos nem szólnak a krónikák, és a budapesti koncert napján épp dögbeteg Mike IX Williams énekest sem tudtuk megkérdezni a dologról, pedig valószínűleg érdekes története lehet annak, ahogy négy, túlzás nélkül legendás figura egy ilyen projektben egymásra talál.

Ha Deák Bill Gyula a legfeketébb hangú magyar énekes, akkor Szűcs Gábor a legfeketébb kezű gitárosunk. 2004-ben ment ki Amerikába, 2013-ban pedig megnyerte a legrangosabb bluesversenyt, az International Blues Challenge-et, és a blues Oscar-díjára, a Blues Music Awardsra is jelölték.

Három magyar albumot mutatunk be, de nem csak ez bennük a közös. Híres mesterségük címere: az útkeresés.

Majdnem egy évtizedet kellett várni a tehetséges színész, Tompos Kátya első lemezére. Megérte.