Lemez

Funk’s Not Dead

Prince: Art Official Age; Plectrumelectrum

Zene

Az idén 56 éves Prince régebben még szívesen használta a világhálót zenéi terjesztésére, de aztán végül odáig ment, hogy még a YouTube-on is letiltatott magáról minden videót – egy pár évvel ezelőtt készült interjúban arról beszélt, hogy az internet hanyatló­félben van, és ezért nem akarja, hogy a dalai ott elérhetők legyenek.

És ha már interjúk: a művész állítólag szereti előre kikötni, hogy a riporter a) nem rögzítheti a beszélgetést, b) nem jegyzetelhet, c) nem tehet fel kérdéseket.

Albummal Prince utoljára négy éve jelentkezett, azóta megjárta a Szigetet is, és időközben visszatért korábbi lemezkiadójához. Most pedig egyből két lemeze is kijött. Az egyik a saját neve alatt, ez az Art Official Age, a másik lemezt viszont nem egyedül, hanem a 3rdeyegirl nevű, háromtagú csajzenekarral közösen jegyzi.

Az Art Official Age Prince táncosabb, funkysabb oldalát prezentálja. Ami azt is jelenti, hogy lassabbak a dalok, és sok esetben az alacsony növésű multiinstrumentalista nyolcvanas évekbeli korszakát idézik. Ilyen például a Sign O’ The Timesra erőteljesen hasonlító The Gold Standard, melyben – több más dalhoz hasonlóan – slappelés hallatszik, ami nemigen tartozik a rock and roll legkúlabb találmányai közé. A Breakdownban felcsendülő nyávogás a második leghülyébb hang, amit ember idén lemezre rögzített a U2-féle Sleep Like A Baby Tonight után, és megvan a harmadik helyezett is a Breakfast Can Waitben hallható felgyorsított hangeffektnek köszönhetően. A U Know-ban Prince korábbi szokásával ellentétben még az AutoTune-nal is kacérkodik, ami pedig a témaválasztást illeti, természetesen végig a szex dominál, de ahogy a This Could Be Usban is énekli, neki nemcsak az a bizonyos dolog kell, hanem a metafizika is.

Az első albumon viszonylag sokat szerepel két fiatal énekesnő, Lianne La Havas és Andy Allo, a Plectrumelectrumon pedig ugyebár egy komplett női trió veszi körbe Őhercegségét. Itt Prince a Fixurlifeupban, ami az egyébként szintén csak erős közepes lemez talán legjobb dala, ki is jelenti, hogy „egy gitáros csaj 12-szer többet ér, mint egy újabb őrült fiú­csapat”. Az instrumentális cím­adó dal olyan, mintha a Led Zeppelin játszaná a Deep Purple-féle Black Nightot, szóval megy a rock rendesen, bár a Stopthistrain és a Tictactoe simán ráfért volna az Art Official Age-re is. Az összekötő kapocs a mindkét albumon felcsendülő Funknroll, amiben emberünk már nem 1999-re hivatkozik, hanem azt énekli, hogy „úgy bulizz, mintha soha többet nem bulizhatnál”. És hogy a technológiai újí­tásokkal nem túl barátságos viszonyt ápoló szupersztár egója még mindig a régi, arra az Ano­therlove zárósora a legjobb példa: „Eye’m the greatest living soul you’ll ever know.”

 

Warner, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.