Zene

Az első generációs orosz zsidó bevándorlóként még gyermekkorában New Yorkba került Daniel Lopatin egyike a legelmélyültebben dolgozó hangszobrászoknak - az évek során rendre új zenei eszköztárral dolgozott, miközben tudatosan tágította a munkáival teremtett és bejárt világok határait.

Sokan úgy vélik, a Fesztiválzenekar különleges színvonalának és kitartó sikerének egy titka van: Fischer Iván személyisége. A személyiség pedig sosem érthető meg igazán, főképp pedig nem utánozható. Mindazonáltal érdemes néhány adalékkal hozzájárulni a megfejtéshez.

"Tekints ide, megszédült ember, tekintsd meg élted képeit! Elvirágzott rövid Tavaszod, kimerült Nyaradnak ereje. Hervad már őszöd az aggkor felé; és közeleg a sápadt Tél, mutatja néked megnyíló sírodat. Hol vannak most a magasröptű tervek, a boldogság reménye, a vágy a hiú dicsőség után, s a gondok súlyos terhe? Hol vannak hát az öröm napjai, a buja bőségben dúskálók? És hol a vidám éjek, a mámorban átvirrasztottak? Hol vannak hát? Hol? Elillantak, mint az álom. Ami megmaradt: csak az Erény."

Hulladékból várat sokan emeltek már a popzene történetében, Dev Hynes azonban barokk palotát formáz színarannyal bevont kacatjaiból. A Test Icicles dance-punkjától a Lightspeed Champion finomabb-folkosabb rockzenéjén át a hamisítatlan popzenéig eljutó brit dalszerző-producer Blood Orange fedőnéven elkészített második lemezén minden rajta van, ami a 80-as évek nagyipari könnyűzenéjét olyannyira fullasztóvá tette.

Csalog Gábor és a Concerto Budapest együttműködésének gyümölcse a Concerto Studio elnevezésű új koncertsorozat, amelynek második előadásán Mozart és John Cage került terítékre - illetőleg "A véletlen zenéi", ahogy az alcím jelezte.

A Metalocalypse groteszk metálmese a világ leghíresebb death metal bandájáról. A horrorral fröcskölt, rock and roll humorral hintett animációs sorozat most különleges epizódjához érkezett: a Dethklok egomán rocksztárjainak kalandjai egy The Doomstar Requiem című grandiózus metáloperában folytatódnak.

"Vígoperát írni nem hiszem, hogy megterhelő lenne. A tragédiát ténylegesen megszenvedi, aki írja; az ember gondolatai egy fájdalmas sugallat hatása alatt állnak, amely betegesen túlfeszíti az idegeket. De a vígjátékban lévő tréfa és kacagás felvidítja az elmét és a testet. 'Egy mosoly hozzátesz egy szálat az élet fonalához.' [...] Ön egész életében vágyott egy jó vígoperai témára: ez arra mutat, hogy a nemes veretű komédia művészi vénája virtuálisan megvan Önben.

A barátságtalan hétfő esti időpont ellenére egészen kiváló ötlet volt az R33 rendezvénysorozatába, a 100-as Klubba illeszteni ezt a koncertet. A helyszín megközelítése ugyan cseppet sem megnyugtató - az R33-hoz a Blair Witch Projectet idéző parkon, valamint egy használaton kívüli vágóhídon keresztül lehet eljutni -, viszont a Soroksári úton lévő épületegyüttes mintha rálépett volna arra az útra, ami a bécsi Arena felé tart: a belvárosból is relatíve könnyen elérhető placcon egyre több koncerthelyszín található, ám a környezetnek köszönhetően vélhetően nem sok nyugdíjas fog panaszkodni a hangos zene miatt.

Lydia Lunch nem alkuszik. A harminc évvel ezelőtti New York-i noise-színtér legfeketébb boszorkányának bizonyára számos lehetősége lett volna az elmúlt tíz-tizenöt év során arra, hogy aprópénzre váltsa jelentős hírnevét, de őt persze egészen másfajta fából faragták.

A Pajor Tamás vezette Amen jubileumi koncertje a Hit Csarnokban sokak számára korántsem csak popzenei esemény volt – pedig pusztán annak sem lett volna utolsó.

1969-ben jelent meg első nagylemeze, nemrég a harmincnyolcadik. A Kossuth-díjas előadóművésszel természetesen felelevenítettük a régmúltat is, ám nosztalgiáról szó sem lehetett.

A régi vágású amerikai punk-rock rajongóinak bizonyára remek hír, hogy majdnem harmincévnyi, pár röpke összeállással tarkított szünet után idén megint van Black Flag, ráadásul nem is egy, hanem mindjárt két felállás zenél minden idők második legismertebb punklogója előtt a termékeny rivalizálás jegyében.

A nehezen komolyan vehető, bár legalább nem klisés nevű Apey And The Pea-hez annak idején óvatosan közelítettem, hiszen korábban a trió mindhárom tagja egy Pantera-feldolgozásokat játszó zenekarban zenélt (miközben a ritmusszekció egy ideig a Superbuttban is aktív volt, Áron András énekes-gitáros pedig jelenleg is a nem túl eleven Neck Sprain frontembere).