Most, így télidőben különösen jólesik, hogy vannak olyan lemezek, mint a Molylepke Minibár, a legendás Amorf Ördögök második, múlhatatlanul megkapó albuma - az első, Betyár a holdon című itemet szintúgy ajánlanánk szíves figyelmükbe. A hazai igényes/szórakoztató zenei színtér alighanem legfurább nevű kollektívája másodjára viszi be hallgatóját a sűrűbe: finoman, puhán lebegnek számaik, néha meg feszes diszkó/funk-, esetleg reggae-alapokon lüktetnek tovább: jazz, latin, easy listening és sanzon (meg még sok minden más) szól egymás után vagy egyszerre, jó érzékkel vegyítve, éppen ahogy az invenciózus zeneszerző, Tövisházi Ambrus (alias dj Erik Sumo) kénye-kedve tartja. Kis, rövid bagatellek és némileg nagyobb ívű darabok váltogatják egymást, míg a szövegíró Tariska Szabolcs gördülékeny verssorokkal, keresetten is frappáns rímekben mesél az évszakokon átívelő keserédes melankóliáról, nőkről/pasikról, szürreális hangulatokról, a rendes esti szétesésről, futó hangulatokról, mindennapi abszurdokról. Mindez értő tolmácsolásra talál az énekesnő Péterfy Bori, a vokalistaként is fungáló Tövisházi, no és maga Tariska személyében: minden blues, kuplé, kesergő és ballada úgy szól, mintha egyenest a szívből akarna szíjat hasítani, persze csak játszásiból. A lélekemelő eredményhez persze nem kis mértékben járulnak hozzá a zenészek: a T. Ambrus által megírt/ összetapasztott alapokat tökéletesen tölti ki a gitáros Eichinger Tibor, a basszgitáros Drapos Gergely, a különböző ütős és fúvós instrumentumokon ügyeskedő Mikó György és Pápai István, s egy számban a trombitás (Hámori Janó). Jó kis lemez lett a Molylepke minibár: édes, akár a bosszú, és mégis üt, mint éjfélkor az óra - sikeres zárórát mindenkinek.
UCMG/UGAR 2002
