Lemez

16 bagatell

Amorf Ördögök: Molylepke Minibár
szerző
- minek -
publikálva
2002/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Napjaink kétségtelenül dj/parti orientálta zenéjében mondhatni oázis az élő (no jó, legalább részben élő) zene, de ez csak a látszat: gitár, basszus, énekesnő, énekes, s egyéb, rég elavultnak tűnt csacskaságok, vidám és borús hangulatok, klasszikus dalok, bennük versszakok és refrének - ez valami olyan, ami soha nem pusztul el, legyen bár a sebesség 140 bpm felett, kedélyünk pedig mélyen fagypont alatt.

Most, így télidőben különösen jólesik, hogy vannak olyan lemezek, mint a Molylepke Minibár, a legendás Amorf Ördögök második, múlhatatlanul megkapó albuma - az első, Betyár a holdon című itemet szintúgy ajánlanánk szíves figyelmükbe. A hazai igényes/szórakoztató zenei színtér alighanem legfurább nevű kollektívája másodjára viszi be hallgatóját a sűrűbe: finoman, puhán lebegnek számaik, néha meg feszes diszkó/funk-, esetleg reggae-alapokon lüktetnek tovább: jazz, latin, easy listening és sanzon (meg még sok minden más) szól egymás után vagy egyszerre, jó érzékkel vegyítve, éppen ahogy az invenciózus zeneszerző, Tövisházi Ambrus (alias dj Erik Sumo) kénye-kedve tartja. Kis, rövid bagatellek és némileg nagyobb ívű darabok váltogatják egymást, míg a szövegíró Tariska Szabolcs gördülékeny verssorokkal, keresetten is frappáns rímekben mesél az évszakokon átívelő keserédes melankóliáról, nőkről/pasikról, szürreális hangulatokról, a rendes esti szétesésről, futó hangulatokról, mindennapi abszurdokról. Mindez értő tolmácsolásra talál az énekesnő Péterfy Bori, a vokalistaként is fungáló Tövisházi, no és maga Tariska személyében: minden blues, kuplé, kesergő és ballada úgy szól, mintha egyenest a szívből akarna szíjat hasítani, persze csak játszásiból. A lélekemelő eredményhez persze nem kis mértékben járulnak hozzá a zenészek: a T. Ambrus által megírt/ összetapasztott alapokat tökéletesen tölti ki a gitáros Eichinger Tibor, a basszgitáros Drapos Gergely, a különböző ütős és fúvós instrumentumokon ügyeskedő Mikó György és Pápai István, s egy számban a trombitás (Hámori Janó). Jó kis lemez lett a Molylepke minibár: édes, akár a bosszú, és mégis üt, mint éjfélkor az óra - sikeres zárórát mindenkinek.

 

UCMG/UGAR 2002

szerző
- minek -
publikálva
2002/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...