lemez - Anthrax: Worship Music

  • - vincze -
  • 2011. október 6.

Zene

Az utóbbi hat évben a thrash metal nagy négyesének egyik zenekara, az Anthrax körül a legrútabb szappanopera zajlott le. 2004-ben még John Bush énekessel zúzták rommá a Sziget nagyszínpadát, aztán egy évre rá visszahívták a zenekar első évtizedének és klasszikus lemezeinek vokalistáját, Joey Belladonnát, akivel lenyomtak egy erősen pénzszagú nosztalgiaturnét, majd miután az énekes kevesellte a lóvét, és lelépett, hiába próbálták Busht visszaédesgetni.
Az utóbbi hat évben a thrash metal nagy négyesének egyik zenekara, az Anthrax körül a legrútabb szappanopera zajlott le. 2004-ben még John Bush énekessel zúzták rommá a Sziget nagyszínpadát, aztán egy évre rá visszahívták a zenekar elsõ évtizedének és klasszikus lemezeinek vokalistáját, Joey Belladonnát, akivel lenyomtak egy erõsen pénzszagú nosztalgiaturnét, majd miután az énekes kevesellte a lóvét, és lelépett, hiába próbálták Busht visszaédesgetni. Így elõször egy Dan Nelson nevû ismeretlen arccal kezdtek dolgozni - vele készült a Worship Music dalainak egy része -, majd vélhetõen belengettek valami tisztesebb összeget Belladonnának, aki végül kötélnek állt, így vele fejezték be az anyagot.

Bush távozása azért szomorú, mert az Anthrax vele jutott el a korai idõk bevallottan infantilisebb hangvételû dalaitól az igazán érett zenét tartalmazó lemezekig, amelyekhez Bush mélyebb, karcosabb hangja sokkal inkább passzolt, mint Belladonna magas fekvésû orgánuma. A Worship Music azonban mindkét szempontból igen pozitív csalódás. Elõször is - talán, mert nem Belladonna hangjára íródtak a dalok - nyoma sincs a nyolcvanas évek fejhangú sikoltozásának: helyettük tökéletesen eltalált, a késõi Anthraxet idézõ refréneket prezentál az énekes. Másrészt, ami a dalokat illeti, ez a lemez néhány pillanattól eltekintve gyakorlatilag hibátlan. Ugyan a John Bush-éra rajongói a szívük mélyén mindig vissza fogják sírni a mostanában ismét egykori zenekarában, az Armored Saintben tevékenykedõ frontembert, a tempósabb, szaggatottabb, kicsit a Sound Of White Noise lemezt idézõ, óriási refrénnel megfejelt The Giant, a lassabban induló I'm Alive és a záró Revolution Screams ott van a legjobb Antrax-dalok közt, és a Négy Nagy közül is csak a Slayer tudott ennél jobb lemezt csinálni mostanában. A fél pont levonás csupán a teljesen indokolatlan Refused-feldolgozás miatt jár.

Megaforce/Nuclear Blast, 2011

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.