Lemez: A hetedik (The Cult: Beyond Good and Evil)

  • - legát -
  • 2001. július 12.

Zene

Leszámítva az egészen korai, illetve az utolsó, kilencvenes évek közepén született darabokat, a Cult mintha mindig ugyanazt játszotta volna. Ian Astbury farkasüvöltése, Billy Duffy gitárriffjei, Matt Sorum pörölycsapásszerű dobolása, rockhimnuszba fordulás, ez volt a bevált Cult-recept. Az összetevők alapján mindez vérciki, roppant kínos, sőt zenészre, hallgatóra nézve megalázó teljesítmény is lehetett volna, gondoljunk csak számos rockegyüttesre, különösen a hazai felhozatal tekintetében.
Leszámítva az egészen korai, illetve az utolsó, kilencvenes évek közepén született darabokat, a Cult mintha mindig ugyanazt játszotta volna. Ian Astbury farkasüvöltése, Billy Duffy gitárriffjei, Matt Sorum pörölycsapásszerű dobolása, rockhimnuszba fordulás, ez volt a bevált Cult-recept. Az összetevők alapján mindez vérciki, roppant kínos, sőt zenészre, hallgatóra nézve megalázó teljesítmény is lehetett volna, gondoljunk csak számos rockegyüttesre, különösen a hazai felhozatal tekintetében.

A Cult azonban más volt. Egy olyan időszakban - nyolcvanas évek közepe - jelentkeztek sallangoktól mentes, tiszta rockzenével, amikor a műfajon belül szinte kizárólag a bohóc kategóriába sorolható metálzenekarok voltak a pályán, így aztán nem csoda, hogy valóban kultuszzenekarrá váltak. A zenekar 1985-ös Love, az 1987-es Electric, de legfőképpen az 1989-es Sonic Temple című lemezeit túlzás nélkül a műfaj legfontosabb darabjai közé sorolhatjuk; ha egy Hendrix- vagy egy Led Zeppelin-album mellé tesszük a polcra, nem fogják lelökni ezeket. Lefogadnám egy százasban, hogy a Cult működése nem kis mértékben járult hozzá, hogy a kilencvenes évek elején a rock ismét a figyelem középpontjába került, és a műfajt bedarálta a mainstream.

Olyannyira, hogy Matt Sorum dobost 1993-ban az aktuális szupersztár Guns ´n´ Roses szerződtette, Astbury és Duffy pedig ugyanebben évben a Pure Cult című válogatáslemez kapcsán megtudhatta, milyen listavezetőnek lenni. 1994-ben még kiadtak egy lemezt, ezt követően azonban a Cult gyakorlatilag megszűnt létezni.

De hát oly korban élünk, amikor azt a szót, hogy "megszűnik", rock- és popzenekarra kimondani több mint könnyelműség. Lassan ott tartunk, hogy a Beatlest leszámítva nincs is olyan együttes, amelyik így vagy úgy, de ne alakulna újjá, ne állna össze ismét, ne hozná létre még egyszer a "klasszikus" felállást. (A legszebb példa éppen Ian Astburyvel kapcsolatos, akit az újjáalakult Doors [!] kért fel énekesnek.)

Ezek után nem csoda, hogy noha 1995-ben hivatalosan is megszűnt a Cult, részükről sem maradhatott el a nagy összeborulás: Astbury, Duffy és Sorum, kiegészülve egy új taggal, Billy Morrisson basszusgitárossal, tavaly stúdióba vonult, hogy elkészítsék legújabb lemezüket, a Beyond Good and Evil címet viselő hetedik Cult-albumot.

Állat.

Ezzel gyakorlatilag mindent elmondtam a lemezről.

Mindazoknak, akiknek az új évezredben hiányzott a rock, hogy azt ne mondjam, az "őszinte", a "kőkemény", azok megnyugodhatnak: akadnak még olyanok, akik gondolnak rájuk.

- legát -

Atlantic/Warner, 2001

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.