Jony, az énekes, csupán ezen a szomorú Paradicsomon trónolt mostanáig, de most az első lemezével alighanem számos hódoltságot kanyaríthat magának. Mindazonáltal még csak az indíttatásáról tudunk: arról a népszerű helyi zenészcsaládról, amely kijelölte a pályáját, s a Görögországra néző hegyekről, amelyek útját állták távolibb vágyainak. Mostanáig.
Jony hét testvére közül vele tartott a klarinétos Boril, és amit összefúj, az simán megérne egy külön misét, de a gitárral, a harmonikával, a bőgővel s a dobbal sincs semmi-semmi baj. Amit játszanak rajta, az (a még ugyancsak ismeretlen) Randu Bandurovici szerzői kvalitását dicséri, a szomszédból macedón és görög, nyugatabbról pedig a francia cigánydzsessz hatásaival. A kjusztendili bárok szvinges-bluesos muzsikája ez, melynek rokonságából a szerb Saban Bajramovic világát célszerű említeni, de az a sűrű szenvedély, amelyben megmártózott Jony hangja, úgyszintén Sabant idézi.
És ilyenkor bizony nagyon oda lehet kívánkozni, egy porfészek bárjába, ahol megvillanhat egy olcsó penge, s a mélyére ránthat az örvény, de legalább életet élnek az emberek, nem csupán lemezek közt maszatolva a látszatát keltik.
Marton László Távolodó
Asphalt Tango/Zenesegély, 2002
