Lemez: Ahol legalább (Jony Iliev & band: Ma maren ma)

publikálva
2002/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Aberlini Asphalt Tango kutatói újabb királyságra bukkantak a Balkánon, s mint a romániai Taraf de Haidouks és Fanfare Ciocarlia esetében, megint egy porfészekben. Csak éppen most Bulgáriában járunk. Ahol, ha jobban megnézzük, a Szófiától délnyugatra fekvő Kjusztendil nem is olyan aprócska város, húszezren lakják a cigánynegyedét, s mint Jony Iliev mondja: "Amikor esik az eső, ez a legszomorúbb hely a Földön, hanem ha kisüt a Nap, kétségtelenül ez a Paradicsom."

Aberlini Asphalt Tango kutatói újabb királyságra bukkantak a Balkánon, s mint a romániai Taraf de Haidouks és Fanfare Ciocarlia esetében, megint egy porfészekben. Csak éppen most Bulgáriában járunk. Ahol, ha jobban megnézzük, a Szófiától délnyugatra fekvő Kjusztendil nem is olyan aprócska város, húszezren lakják a cigánynegyedét, s mint Jony Iliev mondja: "Amikor esik az eső, ez a legszomorúbb hely a Földön, hanem ha kisüt a Nap, kétségtelenül ez a Paradicsom."

Jony, az énekes, csupán ezen a szomorú Paradicsomon trónolt mostanáig, de most az első lemezével alighanem számos hódoltságot kanyaríthat magának. Mindazonáltal még csak az indíttatásáról tudunk: arról a népszerű helyi zenészcsaládról, amely kijelölte a pályáját, s a Görögországra néző hegyekről, amelyek útját állták távolibb vágyainak. Mostanáig.

Jony hét testvére közül vele tartott a klarinétos Boril, és amit összefúj, az simán megérne egy külön misét, de a gitárral, a harmonikával, a bőgővel s a dobbal sincs semmi-semmi baj. Amit játszanak rajta, az (a még ugyancsak ismeretlen) Randu Bandurovici szerzői kvalitását dicséri, a szomszédból macedón és görög, nyugatabbról pedig a francia cigánydzsessz hatásaival. A kjusztendili bárok szvinges-bluesos muzsikája ez, melynek rokonságából a szerb Saban Bajramovic világát célszerű említeni, de az a sűrű szenvedély, amelyben megmártózott Jony hangja, úgyszintén Sabant idézi.

És ilyenkor bizony nagyon oda lehet kívánkozni, egy porfészek bárjába, ahol megvillanhat egy olcsó penge, s a mélyére ránthat az örvény, de legalább életet élnek az emberek, nem csupán lemezek közt maszatolva a látszatát keltik.

Marton László Távolodó

Asphalt Tango/Zenesegély, 2002

publikálva
2002/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kultúra

még több Kultúra...