Lemez: Ahol legalább (Jony Iliev & band: Ma maren ma)

  • 2002. december 19.

Zene

Aberlini Asphalt Tango kutatói újabb királyságra bukkantak a Balkánon, s mint a romániai Taraf de Haidouks és Fanfare Ciocarlia esetében, megint egy porfészekben. Csak éppen most Bulgáriában járunk. Ahol, ha jobban megnézzük, a Szófiától délnyugatra fekvő Kjusztendil nem is olyan aprócska város, húszezren lakják a cigánynegyedét, s mint Jony Iliev mondja: "Amikor esik az eső, ez a legszomorúbb hely a Földön, hanem ha kisüt a Nap, kétségtelenül ez a Paradicsom."
Aberlini Asphalt Tango kutatói újabb királyságra bukkantak a Balkánon, s mint a romániai Taraf de Haidouks és Fanfare Ciocarlia esetében, megint egy porfészekben. Csak éppen most Bulgáriában járunk. Ahol, ha jobban megnézzük, a Szófiától délnyugatra fekvő Kjusztendil nem is olyan aprócska város, húszezren lakják a cigánynegyedét, s mint Jony Iliev mondja: "Amikor esik az eső, ez a legszomorúbb hely a Földön, hanem ha kisüt a Nap, kétségtelenül ez a Paradicsom."

Jony, az énekes, csupán ezen a szomorú Paradicsomon trónolt mostanáig, de most az első lemezével alighanem számos hódoltságot kanyaríthat magának. Mindazonáltal még csak az indíttatásáról tudunk: arról a népszerű helyi zenészcsaládról, amely kijelölte a pályáját, s a Görögországra néző hegyekről, amelyek útját állták távolibb vágyainak. Mostanáig.

Jony hét testvére közül vele tartott a klarinétos Boril, és amit összefúj, az simán megérne egy külön misét, de a gitárral, a harmonikával, a bőgővel s a dobbal sincs semmi-semmi baj. Amit játszanak rajta, az (a még ugyancsak ismeretlen) Randu Bandurovici szerzői kvalitását dicséri, a szomszédból macedón és görög, nyugatabbról pedig a francia cigánydzsessz hatásaival. A kjusztendili bárok szvinges-bluesos muzsikája ez, melynek rokonságából a szerb Saban Bajramovic világát célszerű említeni, de az a sűrű szenvedély, amelyben megmártózott Jony hangja, úgyszintén Sabant idézi.

És ilyenkor bizony nagyon oda lehet kívánkozni, egy porfészek bárjába, ahol megvillanhat egy olcsó penge, s a mélyére ránthat az örvény, de legalább életet élnek az emberek, nem csupán lemezek közt maszatolva a látszatát keltik.

Marton László Távolodó

Asphalt Tango/Zenesegély, 2002

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.