Lemez: Ahol megtörténhet (George Harrison: Brainwashed)

  • 2002. december 19.

Zene

George Harrison egy bizonyos Beatles nevű angol zenekar gitárosaként vált ismertté a hatvanas években, nagyjából akkoriban, amikor az Orchestra Baobab is befutott Dakarban. A Beatlesnek azonban inkább a Rolling Stones osztotta meg a táborát; jó ideig magam is oda húztam, de ezt most hagynám. Hiszen előbb-utóbb (úgyis) mindenki megvallani kényszerül, hogy a klasszikusok közül már csak Beatlest hallgat, azt viszont egyre lázasabban, már-már odáig ragadtatva magát, hogy kijelentse: a gitárzenékben azóta sem hallott olyan hangot, amire ne lett volna példa valamelyik Beatles-számban.
George Harrison egy bizonyos Beatles nevű angol zenekar gitárosaként vált ismertté a hatvanas években, nagyjából akkoriban, amikor az Orchestra Baobab is befutott Dakarban. A Beatlesnek azonban inkább a Rolling Stones osztotta meg a táborát; jó ideig magam is oda húztam, de ezt most hagynám. Hiszen előbb-utóbb (úgyis) mindenki megvallani kényszerül, hogy a klasszikusok közül már csak Beatlest hallgat, azt viszont egyre lázasabban, már-már odáig ragadtatva magát, hogy kijelentse: a gitárzenékben azóta sem hallott olyan hangot, amire ne lett volna példa valamelyik Beatles-számban.

Jóllehet 1970-ben feloszlott az a zenekar.

Harrison éppolyan visszafogottan éldegélt utána, mint Paul és Ringo és - még tíz évig - John nevű kollégája is, mindazonáltal nem átallott olyan kirívó sikereket alkotni, mint még 70-ben az All Things Must Past, egy év múlva a The Concert For Bangla Desh, vagy 87-ben a Cloud Nine - mely egyszersmind az utolsó dobása is volt, tavaly novemberi haláláig.

Az azt követő hetekben Jools Holland nagyzenekarának Rhythm & Blues albumán hallhattuk az utolsó számot, amit - velük egy nótáig kollaborálva októberben - felvett, s bizony, az a Horse To The Water nemcsak a Holland-lemez csúcsa volt, de Beatles-mércével is extra magasságig jutott; ilyetén módon nem lepett meg, hogy azt Harrison nem szárnyalta túl a Brainwashed című posztumusz-új anyaggal.

Sőt. Az első hallásra némi csalódottságot is keltett, hogy semmi "különöset" nem mutat fel, más kérdés, hogy aztán fordult a kocka, s már éppen azt kellett gondolni: milyen jó, hogy bár nincs benne semmi különös, mégis olyan jó. Lényegében csak két-három gitár és dob, mögöttük a fia, Dhani, aztán a veterán Jeff Lynne és (többnyire) Jim Keltner. Harrison bizonyára egészen pontosan tudta, hogy a rák hova vezet, de hogy ez nyomasztotta volna, annak nincs nyoma ezen az albumon. Sem összegzési, sem bizonyítási vágy, annál inkább a könnyedség és az elegancia, a gyengédség és a derű. Ha nem volna disznóság, azt mondhatnám: utoljára még halálosan jókedvű dalokkal (is) kedveskedett nekünk.

Szívem szerint beülnék velük egy autóba, s úgy tépné(n)k valahová nagyon messzire, ahol még az is megtörténhet, hogy valami vár.

Marton László Távolodó

Parlaphone/EMI, 2002

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.