Lemez: Az erdő kapitánya (Adrian Sherwood: Never trust a hippy)

  • - bogi -
  • 2003. február 6.

Zene

"Nézd meg a környezeted: a saját mocskunkban fulladozunk!" - hallhatjuk a narrátor-szöveget az Ömlesztett világ című szám bevezetőjében, miközben agygyomláló effektek sorjáznak a súlyos dubalapra, majd a gitáros pengetni kezd a lélek húrjain, és beúszik egy örömteli afrikai gyerekkórus. Helyben vagyunk, ezerből is felismerném, ki van a keverőpult mögött.
"Nézd meg a környezeted: a saját mocskunkban fulladozunk!" - hallhatjuk a narrátor-szöveget az Ömlesztett világ című szám bevezetőjében, miközben agygyomláló effektek sorjáznak a súlyos dubalapra, majd a gitáros pengetni kezd a lélek húrjain, és beúszik egy örömteli afrikai gyerekkórus. Helyben vagyunk, ezerből is felismerném, ki van a keverőpult mögött.

Nemhiába, az angliai Adrian Sherwood idestova 25 éve dolgozik a "hangján", hangmérnökként már húszévesen saját dublemezt készített az általa fizetett zenészekkel. A lemezkiadósdit/terjesztősdit még korábban, 1975-ben kezdte, a nagy tételű jamaicai import után jöttek az első saját kiadványok a Hit Run kiadónál, aztán 1980-ban társaival együtt megalapította az On-U Soundot, a kiadót, amelyet sokkal inkább zenei műhelyként aposztrofálhatunk, s fontosságát tekintve nem átallom azt állítani: az Egy új hang az egyik legbefolyásosabb zenei kezdeményezés a huszadik század utolsó két évtizedében. Rap (Sugarhill Gang, Jalal), indusztriális zene (Tackhead, Nine Inch Nails, Ministry), reggae (Lee Perry, Prince Far I, Bim Sherman), funk/rock (Living Colour, Primal Scream), világzene (African Headcharge, Sinead O´Connor), blues (Little Axe), elektronikus tánczenék (Gary Clail, Talvin Singh), remix műfaj (az Einstürzende Neubautentől a Depeche Mode-ig), még a stílusokat is nehéz összeszámolni, amelyek megszületésében, illetve továbbgondolásában jeleskedtek, nem is beszélve a teljes családfa több száz címre rúgó diszkográfiájáról.

S bár Sherwood az utóbbi években egyre gyakrabban tűnik fel szerzőként az On-U csapat különféle albumain, ez az első önálló CD-anyaga. A lemez tartalmában nem ér minket meglepetés: a dub-basszust a reggae-veterán ritmusszekció, Sly & Robbie hozza, a billentyűknél Bubblers (aka Too Badcard), a hangszerek közül kiemelt szerep jut a trombitának és a hegedűnek, rengeteg a samplerezett afrikai, indiai estébé népzenei énekbetét és egyéb szövegbejátszás, ereje teljében a szokásos visszhangmánia, nem csoda hát, hogy a lemez fele az African Headcharge vagy a Dub Syndicate legjobb pillanatainak szintjét hozza.

Sokkal inkább váratlan a kiadás körülménye, Sherwood ugyanis - az Onu néven éppen tavaly újraformálódó saját kiadójának fenntartott megjelenés ellenére - ezt az anyagot is eladta, holott nemrégiben ő maga kritizálta korábbi elhibázott "kiárusító" üzletpolitikáját. Mindenesetre bárhogy is történt a múltban, a Real Worldnél februárban kijövő lemez nem került éppen rossz helyre, hiszen ezzel a lépéssel Sherwood az egyik első számú világzene-kiadóval szerződött, s eme Való Világ respektje - az e lap hasábjain már említett Misty in Roots reggae-gyöngyszem megjelentetését megfejelve - így ismét nőtt a szememben.

Hovatovább van ennek a Sose bízz egy hippiben lemezcímnek a közelmúltbeli Onu-válogatással, az áruházlánci mészárlással karöltve egy "sherwoodi erdős" olvasata is: "Hé, uraság! A kényszerű okoknál fogva mi is beállunk a kasszához, és hagyjuk, hogy a csordával együtt letaglózz, de nagyon elbízod magad, ha azt hiszed, hogy ez a hűségeskünk!"

- bogi -

Real World, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.