Lemez: Az erdő kapitánya (Adrian Sherwood: Never trust a hippy)

  • - bogi -
  • 2003. február 6.

Zene

"Nézd meg a környezeted: a saját mocskunkban fulladozunk!" - hallhatjuk a narrátor-szöveget az Ömlesztett világ című szám bevezetőjében, miközben agygyomláló effektek sorjáznak a súlyos dubalapra, majd a gitáros pengetni kezd a lélek húrjain, és beúszik egy örömteli afrikai gyerekkórus. Helyben vagyunk, ezerből is felismerném, ki van a keverőpult mögött.
"Nézd meg a környezeted: a saját mocskunkban fulladozunk!" - hallhatjuk a narrátor-szöveget az Ömlesztett világ című szám bevezetőjében, miközben agygyomláló effektek sorjáznak a súlyos dubalapra, majd a gitáros pengetni kezd a lélek húrjain, és beúszik egy örömteli afrikai gyerekkórus. Helyben vagyunk, ezerből is felismerném, ki van a keverőpult mögött.

Nemhiába, az angliai Adrian Sherwood idestova 25 éve dolgozik a "hangján", hangmérnökként már húszévesen saját dublemezt készített az általa fizetett zenészekkel. A lemezkiadósdit/terjesztősdit még korábban, 1975-ben kezdte, a nagy tételű jamaicai import után jöttek az első saját kiadványok a Hit Run kiadónál, aztán 1980-ban társaival együtt megalapította az On-U Soundot, a kiadót, amelyet sokkal inkább zenei műhelyként aposztrofálhatunk, s fontosságát tekintve nem átallom azt állítani: az Egy új hang az egyik legbefolyásosabb zenei kezdeményezés a huszadik század utolsó két évtizedében. Rap (Sugarhill Gang, Jalal), indusztriális zene (Tackhead, Nine Inch Nails, Ministry), reggae (Lee Perry, Prince Far I, Bim Sherman), funk/rock (Living Colour, Primal Scream), világzene (African Headcharge, Sinead O´Connor), blues (Little Axe), elektronikus tánczenék (Gary Clail, Talvin Singh), remix műfaj (az Einstürzende Neubautentől a Depeche Mode-ig), még a stílusokat is nehéz összeszámolni, amelyek megszületésében, illetve továbbgondolásában jeleskedtek, nem is beszélve a teljes családfa több száz címre rúgó diszkográfiájáról.

S bár Sherwood az utóbbi években egyre gyakrabban tűnik fel szerzőként az On-U csapat különféle albumain, ez az első önálló CD-anyaga. A lemez tartalmában nem ér minket meglepetés: a dub-basszust a reggae-veterán ritmusszekció, Sly & Robbie hozza, a billentyűknél Bubblers (aka Too Badcard), a hangszerek közül kiemelt szerep jut a trombitának és a hegedűnek, rengeteg a samplerezett afrikai, indiai estébé népzenei énekbetét és egyéb szövegbejátszás, ereje teljében a szokásos visszhangmánia, nem csoda hát, hogy a lemez fele az African Headcharge vagy a Dub Syndicate legjobb pillanatainak szintjét hozza.

Sokkal inkább váratlan a kiadás körülménye, Sherwood ugyanis - az Onu néven éppen tavaly újraformálódó saját kiadójának fenntartott megjelenés ellenére - ezt az anyagot is eladta, holott nemrégiben ő maga kritizálta korábbi elhibázott "kiárusító" üzletpolitikáját. Mindenesetre bárhogy is történt a múltban, a Real Worldnél februárban kijövő lemez nem került éppen rossz helyre, hiszen ezzel a lépéssel Sherwood az egyik első számú világzene-kiadóval szerződött, s eme Való Világ respektje - az e lap hasábjain már említett Misty in Roots reggae-gyöngyszem megjelentetését megfejelve - így ismét nőtt a szememben.

Hovatovább van ennek a Sose bízz egy hippiben lemezcímnek a közelmúltbeli Onu-válogatással, az áruházlánci mészárlással karöltve egy "sherwoodi erdős" olvasata is: "Hé, uraság! A kényszerű okoknál fogva mi is beállunk a kasszához, és hagyjuk, hogy a csordával együtt letaglózz, de nagyon elbízod magad, ha azt hiszed, hogy ez a hűségeskünk!"

- bogi -

Real World, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.