Lemez: Az erdő kapitánya (Adrian Sherwood: Never trust a hippy)

  • - bogi -
  • 2003. február 6.

Zene

"Nézd meg a környezeted: a saját mocskunkban fulladozunk!" - hallhatjuk a narrátor-szöveget az Ömlesztett világ című szám bevezetőjében, miközben agygyomláló effektek sorjáznak a súlyos dubalapra, majd a gitáros pengetni kezd a lélek húrjain, és beúszik egy örömteli afrikai gyerekkórus. Helyben vagyunk, ezerből is felismerném, ki van a keverőpult mögött.
"Nézd meg a környezeted: a saját mocskunkban fulladozunk!" - hallhatjuk a narrátor-szöveget az Ömlesztett világ című szám bevezetőjében, miközben agygyomláló effektek sorjáznak a súlyos dubalapra, majd a gitáros pengetni kezd a lélek húrjain, és beúszik egy örömteli afrikai gyerekkórus. Helyben vagyunk, ezerből is felismerném, ki van a keverőpult mögött.

Nemhiába, az angliai Adrian Sherwood idestova 25 éve dolgozik a "hangján", hangmérnökként már húszévesen saját dublemezt készített az általa fizetett zenészekkel. A lemezkiadósdit/terjesztősdit még korábban, 1975-ben kezdte, a nagy tételű jamaicai import után jöttek az első saját kiadványok a Hit Run kiadónál, aztán 1980-ban társaival együtt megalapította az On-U Soundot, a kiadót, amelyet sokkal inkább zenei műhelyként aposztrofálhatunk, s fontosságát tekintve nem átallom azt állítani: az Egy új hang az egyik legbefolyásosabb zenei kezdeményezés a huszadik század utolsó két évtizedében. Rap (Sugarhill Gang, Jalal), indusztriális zene (Tackhead, Nine Inch Nails, Ministry), reggae (Lee Perry, Prince Far I, Bim Sherman), funk/rock (Living Colour, Primal Scream), világzene (African Headcharge, Sinead O´Connor), blues (Little Axe), elektronikus tánczenék (Gary Clail, Talvin Singh), remix műfaj (az Einstürzende Neubautentől a Depeche Mode-ig), még a stílusokat is nehéz összeszámolni, amelyek megszületésében, illetve továbbgondolásában jeleskedtek, nem is beszélve a teljes családfa több száz címre rúgó diszkográfiájáról.

S bár Sherwood az utóbbi években egyre gyakrabban tűnik fel szerzőként az On-U csapat különféle albumain, ez az első önálló CD-anyaga. A lemez tartalmában nem ér minket meglepetés: a dub-basszust a reggae-veterán ritmusszekció, Sly & Robbie hozza, a billentyűknél Bubblers (aka Too Badcard), a hangszerek közül kiemelt szerep jut a trombitának és a hegedűnek, rengeteg a samplerezett afrikai, indiai estébé népzenei énekbetét és egyéb szövegbejátszás, ereje teljében a szokásos visszhangmánia, nem csoda hát, hogy a lemez fele az African Headcharge vagy a Dub Syndicate legjobb pillanatainak szintjét hozza.

Sokkal inkább váratlan a kiadás körülménye, Sherwood ugyanis - az Onu néven éppen tavaly újraformálódó saját kiadójának fenntartott megjelenés ellenére - ezt az anyagot is eladta, holott nemrégiben ő maga kritizálta korábbi elhibázott "kiárusító" üzletpolitikáját. Mindenesetre bárhogy is történt a múltban, a Real Worldnél februárban kijövő lemez nem került éppen rossz helyre, hiszen ezzel a lépéssel Sherwood az egyik első számú világzene-kiadóval szerződött, s eme Való Világ respektje - az e lap hasábjain már említett Misty in Roots reggae-gyöngyszem megjelentetését megfejelve - így ismét nőtt a szememben.

Hovatovább van ennek a Sose bízz egy hippiben lemezcímnek a közelmúltbeli Onu-válogatással, az áruházlánci mészárlással karöltve egy "sherwoodi erdős" olvasata is: "Hé, uraság! A kényszerű okoknál fogva mi is beállunk a kasszához, és hagyjuk, hogy a csordával együtt letaglózz, de nagyon elbízod magad, ha azt hiszed, hogy ez a hűségeskünk!"

- bogi -

Real World, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.