Lemez: Eljön a nap (The Walkabouts: Ended up a stranger)

  • Kövesdy Gábor
  • 2002. december 12.

Zene

"Miért áll meg a vonatunk mindig ugyanazokon az állomásokon? Miért tűnik a csomagunk ennyire viseltesnek, mikor voltaképpen nem is megyünk sehova?" - kérdi Chris Eckman, a Walkabouts zenekar szerzőpárosának férfi tagja két évvel ezelőtti lemezük fülszövegében. Nos, meglehet, a közel két évtizede működő együttes "utazóbőröndje" kívülről már kissé ütött-kopott, ám amit magukban cipelnek, az egyre tisztább és fényesebb zenei formát ölt.
"Miért áll meg a vonatunk mindig ugyanazokon az állomásokon? Miért tűnik a csomagunk ennyire viseltesnek, mikor voltaképpen nem is megyünk sehova?" - kérdi Chris Eckman, a Walkabouts zenekar szerzőpárosának férfi tagja két évvel ezelőtti lemezük fülszövegében. Nos, meglehet, a közel két évtizede működő együttes "utazóbőröndje" kívülről már kissé ütött-kopott, ám amit magukban cipelnek, az egyre tisztább és fényesebb zenei formát ölt.

Az 1984-ben Seattle-ben alakult bandának nemigazán hozott szerencsét a városukból kiinduló grunge-hullám. Kezdeti, folkinspirált rockzenéjüket maximum a country-grunge kategóriába sorolhatnánk, s így sem az idő, sem a hely nem kedvezett számukra, hogy befussanak a kiadójuk (Sub Pop) soundjánál meglehetősen érzékenyebb gitármuzsikájukkal.

A zenekar magját alkotó Chris Eckman és Carla Torgerson énekes-gitáros-szövegíró duó szerzeményei idővel aztán ki is léptek az amerikai alternatív rock színteréről, és egyre álomszerűbb, melankolikusabb, "hajnali hármas" dalaik révén az öreg kontinens "depisebb" közönsége fogadta be őket. A Virginnel kötött szerződésük két remek albumot (Devil´s road ´96, Nighttown ´97), multinacionális terjesztést, intenzív európai turnézást és slágerlistás helyezéseket hozott a konyhára, a lassuló tempó s az édes-bús hangvétel azonban sajnos a piacon is mindinkább megmutatkozott, így kiadójuk lapátra tette őket, amiként egyikük négyéves kislánya is megjegyezte: "Mondd, Chris, miért szól minden dalod szellemvárosokról meg temetőkről?"

Ezek után az 1999-es Trail of stars album már a német Glitterhouse-nál látott napvilágot, s mivel basszusgitárosuk drogtúladagolás okozta halála közvetlenül a lemezfelvétel előtt következett be, Eckman szerint ez lett pályafutásuk leghidegebb, ugyanakkor talán legatmoszferikusabb anyaga. A következő év megjelenése a Train leaves at eight az 1993-as Satisfied mind testvéralbuma; míg ez utóbbi a számukra meghatározó amerikai dalok átiratait tartalmazza, addig a Train... tizennégy feldolgozása kizárólag európai szerzők előtt hajt fejet, Skandináviától Portugáliáig.

Az idei év különösen bőkezűnek bizonyult a Walkabouts-hívek számára, hiszen a zenekarnak három CD-je is megjelent. A Watermarks amerikai piacra készült válogatás az utóbbi tíz év már megjelent felvételeiből, a Drunken Soundtracks 1995- 2001 dupla gyűjtemény eddig kiadatlan számokkal, illetve kislemez B oldalakkal, az Ended up a stranger pedig az új sorlemez. S noha mindkét kompilációt nyugodt szívvel ajánlom, mégis inkább az utóbbi CD-t forszíroznám, elvégre velem együtt nem egy méltatójuk ezt tartja karrierjük eddigi csúcsának.

"Furcsa dolog a stílus, végül gyakorta válik börtönné az, amit korábban a legnagyobb szabadságként éltél meg" - utal Eckman arra a folyamatra, ahogy a korábban meghatározó, sötét tónusú, mozizós hangulat ezúttal javarészt felengedni látszik, a számos vendégmuzsikus mellett vonósnégyes és fúvósszekció színesíti a hangzást, továbbá a mixelésre, hangzásbeli nüanszokra fordított rengeteg energia nagyon is hallatszik az előző lemezek összképénél jóval eklektikusabb végeredményen.

A szövegek terén pedig a szokásos kiábrándultság helyett most inkább a vigasztaláson van a hangsúly, hiszen "a hajsza hevében is akadnak kegyelmi pillanatok". Ugyanezt erősíti a lemezt azért kissé szomorkásan záró, a címadó számhoz fűzött Eckman-kommentár, mely szerint az Idegenként végeztem ugyanúgy vonatkozik a szívbéli veszteségeire, mint az otthonától való elhidegülésére, rádöbbenve, hogy mindenki életében eljöhet a nap, amikor többé már nem ismeri fel az álmot, ami valójában ő maga. "Ezzel együtt nem minden veszteség tragikus. Kifejezetten örülök, hogy ez alatt a sok év alatt fokozatosan idegenné vált számunkra az a zenei közeg, amelyben útnak indultunk."

- Bogi -

Glitterhouse, 2002

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.