Lemez: Fiúról apára (Banda Ionica: Matri Mia)

publikálva
2002/50. (12. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Akilencvenes évek közepére, mikor is a rezeszenék reneszánsza világszerte kulminált, két jellegzetes csoportot képeztek az ilyen bandák. Az egyikben "apáról fiúra szállva" a maga bevett útját járta e tradíció, míg a másik azzal tűnt ki, hogy más műfajokból - így például a dzsesszből vagy a rockból - "rácsodálkozva" nyergeltek át az előadói. Ily módon, vagyis a műfaji és geográfiai határokon felülemelkedve született meg Kölnben a Schäl Sick Brass Band, New Yorkban a Frank London´s Klezmer Brass Allstars, Londonban a Bollywood Brass Band, Beninben a Gangbé Brass Band - azokat említve csak, akik az utóbbi években megfordultak Magyarországon.

Akilencvenes évek közepére, mikor is a rezeszenék reneszánsza világszerte kulminált, két jellegzetes csoportot képeztek az ilyen bandák. Az egyikben "apáról fiúra szállva" a maga bevett útját járta e tradíció, míg a másik azzal tűnt ki, hogy más műfajokból - így például a dzsesszből vagy a rockból - "rácsodálkozva" nyergeltek át az előadói. Ily módon, vagyis a műfaji és geográfiai határokon felülemelkedve született meg Kölnben a Schäl Sick Brass Band, New Yorkban a Frank London´s Klezmer Brass Allstars, Londonban a Bollywood Brass Band, Beninben a Gangbé Brass Band - azokat említve csak, akik az utóbbi években megfordultak Magyarországon.

Remélhetőleg a Banda Ionicára sem kell sokáig várni.

Szicíliában mintegy százötven éves múltra tekintenek vissza a rezeszenekarok - ott bandának nevezik őket -, különösen választékos temetkezési és szakrális repertoárral. A Banda Ionicát tucatnyi ilyen társulatból verbuválta a torinói Mau Mau-alapító Fabio Barovero és a Mau Mautól Manu Chaóig már többekkel jeleskedett Roy Paci. Plebejus hőseink előbb - 1997-ben - a Banda Maulerával álltak össze, onnantól nem volt visszaút: a végére kellett járni, hogy a kortárs zenékből és szövegekből vajon mit bír el ez a hagyomány. Mindazonáltal az első Banda Ionica-album, az örökzöld temetkezési indulókat tartalmazó ´98-as Passione még egészen visszafogottnak bizonyult.

Hanem most a Matri Mia már egy minden porcikájában vadonatúj áru. Ennek Barovero és Paci írta a nagyobbik felét, közel álló szellemiségű énekeseket lebegtetve a szemük előtt. Macaco El Mono Locót, Mauro Ermanno Gionavardit, Arthur H-t, Cristina Zavallonit és Vinocio Caposselát, akik bizony - spanyolul, franciául és németül is - egészen rendkívüli dolgokat művelnek itt, hol súlyosbítva, hol ellenpontozva a darabok jellemző pátoszát. De tűnjenek bármily bizarrnak, távol áll tőlük az erőltetettség: olyankor is sokkal inkább feszültséget keltő, mintsem hiteltelen-terhes a jelenlétük. (Ahogy a hangszerelést szordínósan árnyaló elektronika sem lóg ki a képből.)

Ilyet még nem hallottam - ennek a lemeznek a klasszicizáló, a tradicionális és az avantgárd vonásai együtt elképesztőek. Ami annyit tesz: ezúttal "fiúról apára" nem kevesebb szállt, mint viszont - ugyan kissé kusza párhuzam ez, ráadásul a (lemez) címe azt jelenti: anyám.

De hogy ritka különleges élmény, azt igazán komolyan mondom.

Marton László Távolodó

Felmay, 2002

publikálva
2002/50. (12. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...