Lemez: Folytatása következettBuena Vista Social Club presents Omara Portuondo

  • m. l. t.
  • 2000. június 1.

Zene

Az egyetlen asszonytól, aki felbukkant a Buena Vista Social Club idős urai között, egy kicsit tartott Ry Cooder. Nem az adottságaitól, természetesen, hanem hogy nehezebb lesz megtalálni azt a csomópontot, amely a nép- és a populáris zene felől egyaránt megközelíthető (mint az ugyancsak boleróénekes Ibrahim Ferrer esetében). Most, hogy már kapható az album, nem tudom, mire jutottak azzal a ponttal, vélhetően összejött - de én akkor is odavagyok, ha nem. Sőt. Hajlok rá, még Ferrerénél is jobban kedvelem.

Az egyetlen asszonytól, aki felbukkant a Buena Vista Social Club idős urai között, egy kicsit tartott Ry Cooder. Nem az adottságaitól, természetesen, hanem hogy nehezebb lesz megtalálni azt a csomópontot, amely a nép- és a populáris zene felől egyaránt megközelíthető (mint az ugyancsak boleróénekes Ibrahim Ferrer esetében). Most, hogy már kapható az album, nem tudom, mire jutottak azzal a ponttal, vélhetően összejött - de én akkor is odavagyok, ha nem. Sőt. Hajlok rá, még Ferrerénél is jobban kedvelem.

Omara Portuondo az ötvenes években tündökölt. Egy lexikális szócikk azt írhatná róla, hogy a havannai Tropicana kabaréban táncolt, a Cuarteto de Orlando de la Rosa zenekarban kezdett énekelni, megjárta az Orquester Anacaona és az Aida Diestro női énekegyütteseket, Nat King Cole és Edith Piaf társaságában turnézott, s mint Wim Wenders filmjében elmesélte, gyermekkorában a szüleitől tanulta a Buena Vista Social Clubra került Veinte A–os című számot.

Omara dalai pillanatok alatt a fülbe fészkelődnek most is, és igen kevés hajlandóságot mutatnak onnan odébbállni. Bolerók és habanérák ezek legfőképpen, vagyis szívszorítás, gyöngülés - továbbá nagyon úgy tetszik, ebben a negyven percben csupa-csupa örökzöld finom szele lengedez, légyen bár George és Ira Gershwin klasszikusa, az El hombre que yo amé az egyetlen közeli ismerősünk. Miként az igen népes zenekarból is visszaköszön Compay Segundo és Eliades Ochoa gitárja, Ferrer hangja, Orlando López bőgője és Rubén González zongorája - fel ne merülhessen, hogy egy másik klubba tévedtünk.

Tessék utánajárni. A Művész moziban már kapható a lemez, és csak háromszáz kilométerrel van odébb Wiesen, ahol június 25-én négytől egymást követik a Buena Vista legendái(ból): Ibrahim Ferrer együttese, Rubén González zenekara Omarával és az Afro Cuban All Stars. (Jegyrendelés, információ: Mafioso Records: 06/30/933-0652) Tessék utánajárni, jár ez nekünk, ha jól gondolom.

m. l. t.

World Circuit, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.