Tizenkét húr, ha pattan (Trilogy)

Zene

Lehet más rosszul tőle, szerintem jellegzetesen mai és szórakoztató, ahogy a klasszikus zene mögött álló ipar a pop eszközeivel, a Három Tenor gigant giccsével, Vanessa Mae szexis ruhácskáival, Nigel Kennedy punkfrizurájával küzd a pénzünkért; amíg az operaénekesek nem kezdenek popdalokat áriázni, amíg nem csinálnak szimfóniát a rock & rollból vagy diszkóegyveleget komolyzenei slágerekből, addig tőlem mehet. Az viszont, ahogy klasszikus képesítésű kamaraegyüttesek a klasszikus repertoár, hangversenyterem és előadásmód béklyójából kitörve, végtelen lehetőségek közé navigálják magukat, az kifejezetten egészséges és üdítő. Kronos, Brodsky, Balanescu, eddig kábé ez volt a határátlépő vonósnégyesek élcsoportja. Mostantól jegyezzük melléjük azt is, hogy Triology.

Triology

Lehet más rosszul tőle, szerintem jellegzetesen mai és szórakoztató, ahogy a klasszikus zene mögött álló ipar a pop eszközeivel, a Három Tenor gigant giccsével, Vanessa Mae szexis ruhácskáival, Nigel Kennedy punkfrizurájával küzd a pénzünkért; amíg az operaénekesek nem kezdenek popdalokat áriázni, amíg nem csinálnak szimfóniát a rock & rollból vagy diszkóegyveleget komolyzenei slágerekből, addig tőlem mehet. Az viszont, ahogy klasszikus képesítésű kamaraegyüttesek a klasszikus repertoár, hangversenyterem és előadásmód béklyójából kitörve, végtelen lehetőségek közé navigálják magukat, az kifejezetten egészséges és üdítő. Kronos, Brodsky, Balanescu, eddig kábé ez volt a határátlépő vonósnégyesek élcsoportja. Mostantól jegyezzük melléjük azt is, hogy Triology.

Még ha csak hárman vannak is: egy hegedűs lány, Daisy Jopling Londonból, egy hegedűs fiú, Aleksey Igudesman Szentpétervárról és egy csellós, Tristan Schulze Drezdából. A brácsás holléte titkozatos homályba vész, meg sem született még, vagy már meg is ölték. Második albumuk címadó száma ez utóbbira játszik rá: Who Killed The Viola Player? (folytatva Truffaut Lőj a zongoristára és Elton John Dont Shoot Me Im Only The Piano Player muzsika-gyilok sorát), igaz, föl is támasztották már (Schulze egyelőre csak színpadon előadott darabja: The Resurrection Of The Viola Player). ´k hárman Bécsben jöttek össze, 1995-ben egy jazzklubban debütáltak, onnan indultak meghódítani a művelt világot, amihez biztos háttér a BMG/RCA Victor hat CD-re szóló szerződése (a multi mellett egy bécsi kft.-hez is kötődnek: a Reverso olyan művészek ügyeit viszi, mint Vera Bilá, Marianne Faithfull, Falco vagy a Drahdiwaberl, és Neue Deutsche Welle válogatásokba sűríti a 80-as éveket). Bemutatkozó albumuk (Triology Plays Ennio Morricone) az olasz filmzeneszerző félisten hátborzongató és könnyfakasztó világába visz el (még azt a szájharmonikaszót is tudja a hegedű), sárga-fekete designja a monarchiát idézi (a második lemezen magyar nevek is feltűnnek, haj és kozmetika by Esther Wörösmarty, a külön köszönet listán pedig egy Ophelia Orlandianyi). Hogy a Morricone-lemez egységes, az evidens. Hogy a második mitől az, miközben Wagnertől Piazzollán, Paco de Lucián, tradicionális kameruni pigmeus és ír zenén át saját - éneket, kiáltozást, tehát verbális dramaturgiát is alkalmazó - kompozíciókon keresztül jut el egy (szintén saját) zsidó dalocskáig, az maga a titokzatos lényeg. Azt a Triology tudja, a hallgató (szerencsés esetben néző) pedig érzi.

Szőnyei Tamás

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."