Lemez: Majdnem pont (Cesaria Evora: Voz D`Amor)

  • 2003. október 16.

Zene

Az Evora-fanokban meglepetést kelthet a Voz D`Amor, hiszen ez egy olyan anyag, amelyben nincs semmi meglepő. Az utóbbi években úgy tűnt: Evora nemzetközi rangja és piaci pozíciója megkívánta, hogy távolabbra (is) kalandozzon a Zöld-foki-szigetek kávéházainál, így a Café Atlanticót és a tavalyelőtti Sao Vicente di Longét kubai muzsikusok meg brazil énekesek népesítették be, idén pedig a remixfronton is sikerült észrevétetnie magát (Club Sodade).

Cesaria Evora: Voz D`Amor

Az Evora-fanokban meglepetést kelthet a Voz D`Amor, hiszen ez egy olyan anyag, amelyben nincs semmi meglepő. Az utóbbi években úgy tűnt: Evora nemzetközi rangja és piaci pozíciója megkívánta, hogy távolabbra (is) kalandozzon a Zöld-foki-szigetek kávéházainál, így a Café Atlanticót és a tavalyelőtti Sao Vicente di Longét kubai muzsikusok meg brazil énekesek népesítették be, idén pedig a remixfronton is sikerült észrevétetnie magát (Club Sodade).

Én mindenesetre úgy vagyok Evorával, mint a Madredeussal: nekem pont akkor az igazi, ha nem szöszölnek a változatossággal a lemezei. (Megjegyzem, a Madredeus sem úszta meg ebben az évben: előbb egy szimfonikus zenekart kapott maga mögé, aztán dj-ket, ugyancsak.) És hát azt is tudjuk, úgy hozta a sors, hogy a portugál fado és a zöld-foki morna egészen közeli rokonságba keveredett egymással, csak míg az előbbinek kevésbé megragadható a melankóliája, a másiké könnyebben levezethető. A szigetcsoport négyszázezres lakossága ugyanis könyörtelen szegénységben él, és nincs olyan család, amelynek némelyik tagja a munkanélküliség vagy a nyomor elől menekülve ne Nyugat-Európában vagy Amerikában próbált volna szerencsét. Szóval arrafelé bőven van miért inni és bőven van kiért búslakodni-vágyakozni, más kérdés, hogy csak Evorának sikerült a whiskeyt és a mornát kirívóan elragadó formába önteni. Belőle nemcsak azt halljuk ugyanis, hogy megszakad a szív, hanem azt is, hogy azzal a megszakadt szívével is elevickélhet még az ember valahogy. Sőt. Alkalmasint a Zöld-foki-szigetek derűsebb-pattogósabb zenei stílusaiba, így például a coladeirába is beleártja magát, mintegy ügyet sem vetve arra, hogy nem ezért szeretjük. S minthogy a Voz D`Amoron nincs semmi meglepő, ezt tette ezúttal is.

De a baj inkább - vagy legfeljebb - az, hogy aki túlesett már Evora előző nyolc albumán, az valamelyest akarva-akaratlan is telítődhetett. Nem mondom, hogy katasztrofálisan, mindenesetre ilyenkor mégiscsak magasabbra kapaszkodik az igény, és azt várja, hogy az "ugyanolyan" dalok némelyikének azért az Evora-életmű csúcsán is helye legyen. A Voz D`Amor sajnos adós marad ezzel az extra minőséggel. Azt persze jó elkönyvelni, hogy az Evora-dalok közismert szerzőire - köztük: B. Leza, Teofilo Chantre, Adalberto Silva, Gregorio Concalves - folyamatosan számíthatunk, de a "megbízhatóságnál" többet nem várhatunk ettől a lemeztől.

Marton László Távolodó

Lusafrica/BMG, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.