Szám szerint hatodik sorlemezével jelentkezik a Korai Öröm - legalábbis erre utal, hogy a lemez a 006-os sorszámot kapta, mint tudjuk, a 007 viszont már maga James Bond. Nos, a lemez (hat szám, vagy háromnegyed órányi zeneanyag plusz videó) finom, ehető és rendkívül tanulságos. Az egyes számokat inspiráló hatások számtalan helyről érkeztek, de egy helyen futnak össze - a lemez egységes egész, amit minden tagoltsága (trackek, miegyebek) ellenére jólesik egy lendülettel végighallgatni. Ott van rögtön a nyitószám, egy gyönyörű, elúszós darab: akusztikus gitárral indít, majd Paizs Miklós füttyszavára fonódik rá az immáron elektromos gitár - Szalai Péter gitáros stílusa mindenképpen egyedi és mással össze nem téveszthető: egyszer az anyaegyüttesből ismerős pszichedéliákat tolja, máskor az afrofunk lüktetést metszi kereszbe néhány durva metálos riffel, és van, amikor Shadowsból indít, de egészen máshová érkezik meg. Vérbeli tánczene ez (aki nem hiszi, nézzen meg egyet a zenekar élő fellépései közül), s a zenészek mindent meg is tettek azért, hogy fokozzák a hatást. Felhasználják a repetitív pszichodiszkó teljes eszköztárát, s az élőzenét szépen benövi és foglyul ejti az elektronika: belúpolt dobszekvenciákra rámászik a basszus, majd a konga, a gitár, a szintihangok, a doromb és a nádihegedű. E lemezt hallgatva egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a kortárs, szórakoztatóan rafinált tánczene hatását - ami, tekintetbe véve, hogy a zenekari tagok közül többen dj-ként (is) keresik kenyerüket, tökéletesen érthető. Ezt a Korai-albumot - vagy legalábbis jó néhány számot róla - érdemes volna kiadni dj-barát vinilverzióban is. Volna mit (és volna mire) rákeverni: hallható itt lüktető funk, lustán induló, füstös dub, breakbeat-témák, tribális hangulatok és némi, gondosan szublimált metál. A hatodik, uccsó szám viszont a Szilvási Band zenészeinek jóvoltából vérbeli roma muzsikával indít, azután sorra belép a dob, a basszus, a gitár, a doromb, és a savas zene utoljára megint átveszi a hatalmat - hogy azután erre meg a cimbalom következzen (Csurkulya József - Besh o droM - jóvoltából), majd a kanna, megint a doromb és spanyolgitár, mintegy keretbe fogva az egészet. A CD-n bónuszként találunk egy jól vágott, nyolcperces videoanyagot a Korai tavalyi európai turnéjáról - nem hiába, a KÖ-t ugyanis ismerik, s a pszichedelikus zene egyik legmarkánsabb, legeredetibb reprezentánsaként tartják számon a világ számos, tőlünk távoli táján is.

Korai Öröm: Sound & Vision

Szám szerint hatodik sorlemezével jelentkezik a Korai Öröm - legalábbis erre utal, hogy a lemez a 006-os sorszámot kapta, mint tudjuk, a 007 viszont már maga James Bond. Nos, a lemez (hat szám, vagy háromnegyed órányi zeneanyag plusz videó) finom, ehető és rendkívül tanulságos. Az egyes számokat inspiráló hatások számtalan helyről érkeztek, de egy helyen futnak össze - a lemez egységes egész, amit minden tagoltsága (trackek, miegyebek) ellenére jólesik egy lendülettel végighallgatni. Ott van rögtön a nyitószám, egy gyönyörű, elúszós darab: akusztikus gitárral indít, majd Paizs Miklós füttyszavára fonódik rá az immáron elektromos gitár - Szalai Péter gitáros stílusa mindenképpen egyedi és mással össze nem téveszthető: egyszer az anyaegyüttesből ismerős pszichedéliákat tolja, máskor az afrofunk lüktetést metszi kereszbe néhány durva metálos riffel, és van, amikor Shadowsból indít, de egészen máshová érkezik meg. Vérbeli tánczene ez (aki nem hiszi, nézzen meg egyet a zenekar élő fellépései közül), s a zenészek mindent meg is tettek azért, hogy fokozzák a hatást. Felhasználják a repetitív pszichodiszkó teljes eszköztárát, s az élőzenét szépen benövi és foglyul ejti az elektronika: belúpolt dobszekvenciákra rámászik a basszus, majd a konga, a gitár, a szintihangok, a doromb és a nádihegedű. E lemezt hallgatva egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a kortárs, szórakoztatóan rafinált tánczene hatását - ami, tekintetbe véve, hogy a zenekari tagok közül többen dj-ként (is) keresik kenyerüket, tökéletesen érthető. Ezt a Korai-albumot - vagy legalábbis jó néhány számot róla - érdemes volna kiadni dj-barát vinilverzióban is. Volna mit (és volna mire) rákeverni: hallható itt lüktető funk, lustán induló, füstös dub, breakbeat-témák, tribális hangulatok és némi, gondosan szublimált metál. A hatodik, uccsó szám viszont a Szilvási Band zenészeinek jóvoltából vérbeli roma muzsikával indít, azután sorra belép a dob, a basszus, a gitár, a doromb, és a savas zene utoljára megint átveszi a hatalmat - hogy azután erre meg a cimbalom következzen (Csurkulya József - Besh o droM - jóvoltából), majd a kanna, megint a doromb és spanyolgitár, mintegy keretbe fogva az egészet. A CD-n bónuszként találunk egy jól vágott, nyolcperces videoanyagot a Korai tavalyi európai turnéjáról - nem hiába, a KÖ-t ugyanis ismerik, s a pszichedelikus zene egyik legmarkánsabb, legeredetibb reprezentánsaként tartják számon a világ számos, tőlünk távoli táján is.

Minek

(Szerzői kiadás, 2001)