A helyzet a következő:
1. Jó pár éve mérsékelten foglalkoztat, hogy mi történik a rock ´n´ rollban. Úgy alakult, hogy meglehetősen érdektelennek tartom, és amíg nem szolgál meggyőző cáfolatokkal, az sem zavar, ha ez az előítélet megkérdőjelezi a tisztánlátásomat. Ez van - amióta nincs Jesus Lizard, legfeljebb egy 16 Horsepower-koncert kedvéért vagyok hajlandó útra kelni, hogy a kóma közelébe katarzálhassam magam.
2. Ennek a Lóerőnek egy David Eugene Edwards nevű pasas a lelke: küllemre vékony, hajra szőke, kis patkó lóg a nyakláncán, és igen csendes fajta. Megáldja a hallgatóit, amikor vége a koncertnek, addig meg mindenféle pengetős hangszeren és bandoneonon játszik és ugye énekel. Amit hallunk tőle, az éppúgy nevezhető alternatív countrynak, mint rock ´n´ rollnak, végül is mindegy. Illetve nem. Mert az utóbbi esetben oda kell kilyukadnom, hogy...
3. ...én manapság fölényesen ezt a David Eugene Edwardsot tartom a rock ´n´ roll leginkább felkavaró alakjának. Abban a nagyságrendben, ami Nick Cave-et jellemezte a súlyosabb pillanataiban. David hittérítő nagyapjáról és narkós édesapjáról, meneküléséről Denverből el és vissza, vagyis a kezdetről és a későbbiekről az új Lóerő-album kapcsán nemrég már írtam, most legfeljebb annyit fűznék hozzá, hogy...
4. ...noha természetesen a 16 Horsepower David elsődleges terepe, utóbb egy-két önálló projektet is bevállalt. Hollandiában a Bibliára fókuszáló Crossing Border Fesztiválon egy templomban lépett fel, tavaly pedig, amikor nem vállalt koncerteket a zenekar, nekiült a hangszereinek, hogy szólólemezt készítsen.
5. Hogy a Woven Hand címmel-névvel megjelent anyag alapvetően eltérne a 16 Horsepower dolgaitól, nem állítható. Különösen a (Woven Handet néhány hónappal követő) Folklore-hoz köti meghitt viszony: kivált a visszafogott hangszerelésben és az elfojtott indulatokban fortyogó feszültségnek köszönhetően. Mégsem merném a Woven Handet tiszta szívvel a számomra rendkívüli Folklore mellé állítani, inkább csak a kiegészítésének érzem. De az is egészen biztos, hogy: megkerülhetetlen.
6. Hiszen a Wooden Brother című száma komplett Lóerő-viszonylatban is, minimum a csúcsminőség. Nos, ez arról szól, hogy éppen úgy kellene, ott, a végzet közelében, azzal a sűrűséggel, azzal az intenzitással élni, ahogyan David penget és énekel, csak éppen nem nagyon megy... vagy legalábbis borzasztóan nehéz nekem. Mit mondjak, ebbe bele lehet roppanni - igazán kihagyhatatlan élmény.
7. Éppen az a fajta, amit jó pár éve képtelen megközelíteni a rock ´n´ roll.
Marton László Távolodó
Glitterhouse Records, 2002
