A Waltz For Koop mindenekelőtt rendkívüli töménységével tűnik ki: mindössze 9 szám, 35 percnyi játékidő, de az maga a tömör gyönyör. A két groove-gyártó producert számos zenész és vokalista segítette áldozatos munkájában - mi több, többnyire éppen ez utóbbiak viszik a prímet. Míg a géppel írt alapok diszkréten lüktetnek a háttérben, addig az élő basszus (Dan Berglund), a fúvósok, különösen a fuvola (Magnus Lindgren), az ütősök (Ola Bothzén) vagy a vibrafon (Mattias Stal) egyszerre mozgatják az agyat és a lábat. És akkor még nem is beszéltünk az énekesekről: a felvételek készítése idején 15 éves Yukimi Nagano vagy a hasonlóan gyönyörű énekhanggal büszkélkedő Cecilia Stalin (dédpapa még Generalissimus művésznéven szerepelt a harmincas évek Swingin´ Moszkvájában) két-két felvételen is közreműködik, de egy-egy szám erejéig beszáll a két élő legenda, Earl Zinger (Modal Mile) és Terry Callier (In a Heartbeat) is. Ezen kívül találunk még a lemezen két briliáns instrumentális darabot: a Soul for Sahib ajánlható mindenkinek, akik imádják a fuvola hangját, a Relaxinq At Club F****n (ne tessenek megijedni, a kicsit szigorú fiúk a Fusiont tartják csúnya szónak) pedig igazi, lüktető tánczene. Swing, bebop, némi latin és soul beütéssel, sok finomság, délutáni, kora esti vagy ha tetszik, reggeli hangulatok - íme a recept, s mint tudjuk, manapság ennyi elég is ahhoz, hogy ráhúzzák egy zenére a "nu jazz" címkét, ami a maga végtelenbe vesző szemantikai mezejének köszönhetően immár semmit sem jelent. Pedig a Waltz For Koop egyszerűen csak zene - igaz, a legjobb fajtából való.
Minek
Superstudio/JCR/Deep Music Depo, 2001
