Lemez: Tudós forradalmár (Anthony Braxton Quartet (Dortmund), 1976)

publikálva
2002/12. (03. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Braxton 1945-ben született Chicagóban, katona volt Koreában, aztán a forradalom évében, ´68-ban - huszonhárom évesen - kiadott egy dupla szólólemezt altszaxofonra, ami sokkolta a zenészvilágot. Azóta közel nyolcvan album jelent meg a neve alatt, kereste a kenyerét profi sakkjátékosként, írt tizenkét operát, egy háromkötetes filozófiai művet, Composition Notes címmel öt könyvben megjelentette zenei gondolatait, kötött kardigánban jár, és tanít Connecticut államban. Az egyik legjobban dokumentált kortárs zeneszerző, virtuóz multiinstrumentalista improvizatőr, aki erősen kötődik a dzsesszhez, továbbá karmester, performer és kiváló szervező.

Braxton 1945-ben született Chicagóban, katona volt Koreában, aztán a forradalom évében, ´68-ban - huszonhárom évesen - kiadott egy dupla szólólemezt altszaxofonra, ami sokkolta a zenészvilágot. Azóta közel nyolcvan album jelent meg a neve alatt, kereste a kenyerét profi sakkjátékosként, írt tizenkét operát, egy háromkötetes filozófiai művet, Composition Notes címmel öt könyvben megjelentette zenei gondolatait, kötött kardigánban jár, és tanít Connecticut államban. Az egyik legjobban dokumentált kortárs zeneszerző, virtuóz multiinstrumentalista improvizatőr, aki erősen kötődik a dzsesszhez, továbbá karmester, performer és kiváló szervező.

A szólójáték mellett, mely végig jelen van hihetetlenül gazdag életművében, készített egy sor kiváló duófelvételt hasonlóképp zseniális zenészekkel. Kultiválja a kvartett formációt, melyben jól érvényesül zenéjének komplexitása, és ha öszszejön, nagyzenekarokat vezet. A színtiszta improvizációtól a dzsessz-sztenderdek újragondolásán át a komponált művekig terjed zenei aktivitása. Biztos hatott rá - mondjuk - Dolphy, Parker, Monk, Cage, Stockhausen és Wittgenstein, de Braxton egy szuverén zenei nyelvet kreált magának.

Hozzám azok a felvételei állnak a legközelebb, ahol az emóció és a konstrukció egyaránt erős, ahol mint zeneszerző és mint zenész is jelen van. A kvartett mint forma lehetővé teszi a bonyolult zenei struktúrák megjelenítését úgy, hogy tág teret hagy a zenésztársak egyéniségének kibontakozásához.

Ennek pregnáns példája e most újra kiadott koncertfelvétel, amit az első dortmundi dzsesszfesztiválon rögzítettek. Braxton alt-, szopraninó-, kontrabasszus szaxofonon és háromféle klarinéton játszik, George Lewis pozaunozik, Dave Holland bőgőzik és Barry Altschul dobol. A nyitott és párhuzamos struktúrák alatt végiggurul a posztbebopos lüktetés, a zene levegős, de intenzív, a zenészek hihetetlen empátiával és felszabadultan játszanak. Braxton soundja éles és tiszta, Lewis beszélni tud a hangszerén, a ritmusszekció okosan és színesen szolgál.

A Braxton által felépített mitológia túl van a dzsesszen, de megőrizte annak vitalitását. Ez az album az afroamerikai tradíció kreatív továbbgondolásának mintapéldája és egy nagy zenész katartikus víziója az ezredvég világáról.

Czabán György Szoszidzs

hatOLOGY, 2001

publikálva
2002/12. (03. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...