Lemez: Tud valamit (Cserepes-Tandori: Helyből távol)

1998. január 8.

Zene

Cserepes Károly a magyarországi világzene felderítői közül való. Ilyenek nincsenek, nem is voltak sokan. A hetvenes évek közepétől a magát folktemporainként meghatározó Vízöntő együttesben játszott dudán, furulyákon, ütőhangszereken, miegymáson, később szintetizátorokon is, távol eső határokat nyitva meg a magyar népzene előtt. A Vízöntő szerencsésebbnek bizonyult a rokon indíttatású Kolindánál, az Élő népzene sorozatban már 1978-ban egész albumot kapott, de azért mégiscsak, aprócska piac a miénk, megélnie csak a külföldi elismertségből, az állandó meghívásokból sikerült. Aztán mire szétfoszlott a vasfüggöny és lanyhult a keletről érkező zenekarok iránti figyelem, az is kitűnt: valójában nincs meg benne az az elkötelezettség, amely továbbra is összetartaná, konszenzus híján már nem futja a kompromisszumokból. A kilencvenes évekre szép lassan kifulladt a társulat, és ami még szomorúbb: észre sem vettük, hogy nincs.

Cserepes Károly a magyarországi világzene felderítői közül való. Ilyenek nincsenek, nem is voltak sokan. A hetvenes évek közepétől a magát folktemporainként meghatározó Vízöntő együttesben játszott dudán, furulyákon, ütőhangszereken, miegymáson, később szintetizátorokon is, távol eső határokat nyitva meg a magyar népzene előtt. A Vízöntő szerencsésebbnek bizonyult a rokon indíttatású Kolindánál, az Élő népzene sorozatban már 1978-ban egész albumot kapott, de azért mégiscsak, aprócska piac a miénk, megélnie csak a külföldi elismertségből, az állandó meghívásokból sikerült. Aztán mire szétfoszlott a vasfüggöny és lanyhult a keletről érkező zenekarok iránti figyelem, az is kitűnt: valójában nincs meg benne az az elkötelezettség, amely továbbra is összetartaná, konszenzus híján már nem futja a kompromisszumokból. A kilencvenes évekre szép lassan kifulladt a társulat, és ami még szomorúbb: észre sem vettük, hogy nincs.

Hanem még az előtt, a nyolcvanas évek elején hozott magának Cserepes egy szintetizátort. Mondhatni, ez igen felvillanyozta: innentől az ő talpalatnyi birodalmában megtörténhetett bármi, egymásra találhattak kultúrák, melyeknek nem volt egymáshoz közük sosem. És milyen mázlija adódott! Nem hazudtak az álmai, sőt azonmód rábólintott a Hungaroton; 1984 és ´89 között három, szinti alapú tematikus lemezt készíthetett, egyszersmind összehozva Sebestyén Mártát Szörényi Leventével. (Más kérdés, hogy mire - a karácsonyi, majd a szerelmes dalok után - a harmadik lemezre került sor, Szörényi lelépett, így végül Hobóé lett a századeleji amerikai kivándorlós szerep.) Ezek a lemezek nem bántanak, ugyan ma már elájulni sem kell tőlük; az viszont tény, hogy Cserepes egy évtizeddel korábban alkotott olyan típusú zenét, mint amilyennel világsikert ért el a Deep Forest. (Enyhe vigasz: a Sebestyén Márta által énekelt számokból ´92-ben sikeres válogatást jelentetett meg az angol Rykodisc.)

Tehát a kilencvenes évek. Nehéz ügy. Azelőtt legalább évente kijött a Hungarotonnál két-három népzenei lemez. Nos, ez már nem volt a piacnak buli. És annyi volt ugye a Vízöntőnek is, még jó, hogy egyre többen kértek Cserepestől színházi és filmzenéket. Indul a bakterház, Csongor és Tünde, Nomen est Omen, Oh, szent Nemezis - így tovább. A Tibet című (Székely Orsolya rendezte) tévésorozatból összeállt egy album is, ezt tavaly a Fonó Records adta ki Shambhala címmel.

Legalább - most már két esztendeje - ez van, a Fonó. Kiadónak, stúdiónak, koncerthelynek, otthonnak. A Helyből távol úgyszintén Fonó-lemezként jött ki - karácsonyi, ünnepes kiadvány. Pszeudosanzonok, miként az alcíme jelzi, Tandori Dezső verseire.

Ez a pszeudosanzonok kifejezés, ha szabad piszkálódom, nem tetszik nekem. Mintha volna benne valami divatos, értelmiségi toszigálás, ami e műfajtól valahogy idegen. Kérdeztem is Cserepest, mint mondta, a háború előtti sanzonoktól való távolságát próbálta jelezni így. De ez végül is lényegtelen.

Mert a Helyből távol egy egészen jó lemez. Azt gondolom: időtálló darab. Szépek a Tandorik: tartózkodó, szomorkás, érzékeny iróniával átszőtt világ. (Kéretik ´76-ból fellapozni: A mennyezet és a padló.) És szépen énekli őket Dévényi Ádám, márpedig lehetett gondja sok. Megküzdeni e korántsem dalszövegekkel prozódiailag, és megmaradni Dévényinek, miközben Cserepesre Cseh Tamás hatott, nyilvánvalóan.

Cserepes, e megrögzött összeboronátor tizenegy dala world music is meg sanzon is, komputer is meg - Cziránku gitárjával - "frankó" is, persze nem ettől egészen jó. Hanem attól, hogy emelkedettebb pillanataiban - közülük a Menedékünk tele van koalákkal a leg- - mégiscsak éppolyan hétköznapi, éppolyan örök érvényű húrokat penget, akár egy háború előtti sanzon. Ha úgy tetszik, tud rólunk valamit.

Marton László Távolodó