Lemez: Tud valamit (Cserepes-Tandori: Helyből távol)

publikálva
1998/1. (01. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Cserepes Károly a magyarországi világzene felderítői közül való. Ilyenek nincsenek, nem is voltak sokan. A hetvenes évek közepétől a magát folktemporainként meghatározó Vízöntő együttesben játszott dudán, furulyákon, ütőhangszereken, miegymáson, később szintetizátorokon is, távol eső határokat nyitva meg a magyar népzene előtt. A Vízöntő szerencsésebbnek bizonyult a rokon indíttatású Kolindánál, az Élő népzene sorozatban már 1978-ban egész albumot kapott, de azért mégiscsak, aprócska piac a miénk, megélnie csak a külföldi elismertségből, az állandó meghívásokból sikerült. Aztán mire szétfoszlott a vasfüggöny és lanyhult a keletről érkező zenekarok iránti figyelem, az is kitűnt: valójában nincs meg benne az az elkötelezettség, amely továbbra is összetartaná, konszenzus híján már nem futja a kompromisszumokból. A kilencvenes évekre szép lassan kifulladt a társulat, és ami még szomorúbb: észre sem vettük, hogy nincs.

Cserepes Károly a magyarországi világzene felderítői közül való. Ilyenek nincsenek, nem is voltak sokan. A hetvenes évek közepétől a magát folktemporainként meghatározó Vízöntő együttesben játszott dudán, furulyákon, ütőhangszereken, miegymáson, később szintetizátorokon is, távol eső határokat nyitva meg a magyar népzene előtt. A Vízöntő szerencsésebbnek bizonyult a rokon indíttatású Kolindánál, az Élő népzene sorozatban már 1978-ban egész albumot kapott, de azért mégiscsak, aprócska piac a miénk, megélnie csak a külföldi elismertségből, az állandó meghívásokból sikerült. Aztán mire szétfoszlott a vasfüggöny és lanyhult a keletről érkező zenekarok iránti figyelem, az is kitűnt: valójában nincs meg benne az az elkötelezettség, amely továbbra is összetartaná, konszenzus híján már nem futja a kompromisszumokból. A kilencvenes évekre szép lassan kifulladt a társulat, és ami még szomorúbb: észre sem vettük, hogy nincs.

Hanem még az előtt, a nyolcvanas évek elején hozott magának Cserepes egy szintetizátort. Mondhatni, ez igen felvillanyozta: innentől az ő talpalatnyi birodalmában megtörténhetett bármi, egymásra találhattak kultúrák, melyeknek nem volt egymáshoz közük sosem. És milyen mázlija adódott! Nem hazudtak az álmai, sőt azonmód rábólintott a Hungaroton; 1984 és ´89 között három, szinti alapú tematikus lemezt készíthetett, egyszersmind összehozva Sebestyén Mártát Szörényi Leventével. (Más kérdés, hogy mire - a karácsonyi, majd a szerelmes dalok után - a harmadik lemezre került sor, Szörényi lelépett, így végül Hobóé lett a századeleji amerikai kivándorlós szerep.) Ezek a lemezek nem bántanak, ugyan ma már elájulni sem kell tőlük; az viszont tény, hogy Cserepes egy évtizeddel korábban alkotott olyan típusú zenét, mint amilyennel világsikert ért el a Deep Forest. (Enyhe vigasz: a Sebestyén Márta által énekelt számokból ´92-ben sikeres válogatást jelentetett meg az angol Rykodisc.)

Tehát a kilencvenes évek. Nehéz ügy. Azelőtt legalább évente kijött a Hungarotonnál két-három népzenei lemez. Nos, ez már nem volt a piacnak buli. És annyi volt ugye a Vízöntőnek is, még jó, hogy egyre többen kértek Cserepestől színházi és filmzenéket. Indul a bakterház, Csongor és Tünde, Nomen est Omen, Oh, szent Nemezis - így tovább. A Tibet című (Székely Orsolya rendezte) tévésorozatból összeállt egy album is, ezt tavaly a Fonó Records adta ki Shambhala címmel.

Legalább - most már két esztendeje - ez van, a Fonó. Kiadónak, stúdiónak, koncerthelynek, otthonnak. A Helyből távol úgyszintén Fonó-lemezként jött ki - karácsonyi, ünnepes kiadvány. Pszeudosanzonok, miként az alcíme jelzi, Tandori Dezső verseire.

Ez a pszeudosanzonok kifejezés, ha szabad piszkálódom, nem tetszik nekem. Mintha volna benne valami divatos, értelmiségi toszigálás, ami e műfajtól valahogy idegen. Kérdeztem is Cserepest, mint mondta, a háború előtti sanzonoktól való távolságát próbálta jelezni így. De ez végül is lényegtelen.

Mert a Helyből távol egy egészen jó lemez. Azt gondolom: időtálló darab. Szépek a Tandorik: tartózkodó, szomorkás, érzékeny iróniával átszőtt világ. (Kéretik ´76-ból fellapozni: A mennyezet és a padló.) És szépen énekli őket Dévényi Ádám, márpedig lehetett gondja sok. Megküzdeni e korántsem dalszövegekkel prozódiailag, és megmaradni Dévényinek, miközben Cserepesre Cseh Tamás hatott, nyilvánvalóan.

Cserepes, e megrögzött összeboronátor tizenegy dala world music is meg sanzon is, komputer is meg - Cziránku gitárjával - "frankó" is, persze nem ettől egészen jó. Hanem attól, hogy emelkedettebb pillanataiban - közülük a Menedékünk tele van koalákkal a leg- - mégiscsak éppolyan hétköznapi, éppolyan örök érvényű húrokat penget, akár egy háború előtti sanzon. Ha úgy tetszik, tud rólunk valamit.

Marton László Távolodó

Diszkográfia

Vízöntő

Vízöntő, 1977, Lou et Claude Flagel

Élő Népzene III., 1978, Hungaroton

Mélyvíz, 1985, Munich Records

Villanypásztor, 1987, Hungaroton

Gitánia Express, 1990, Hungaroton

Vízöntő: Best, 1990, Quint

Cserepes

Jeles napok, 1984, Hungaroton

Szerelmeslemez, 1985, Hungaroton

Kivándorlás, 1989, Hungaroton

Apocrypha, 1992, Rykodisc

Shambhala, 1997, Fonó Records

Helyből távol, 1997, Fonó Records

publikálva
1998/1. (01. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...