Lemez: Zene, ölni (Hemophiliac)

  • Czabán György
  • 2005. január 6.

Zene

Kezdjük az elején. Egy audiocédé van a meghajtóban, és miután megnyomjuk a play gombot, hangokat hallunk a fejhallgatón keresztül. Azért a fejhallgatón, hogy a környezetünket ne károsítsuk. Igaz, autóban is hallgathatnánk, de úgy nehéz cikket írni.

Mint a borító jelzi, ezt a koncertet 2003 szeptemberében rögzítették a New York-i Tonic klubban, és abból az alkalomból rendezték, hogy az altszaxofonos John Zorn ötvenéves lett. Kívüle még két ember lépett fel. Mike Patton, aki az art-rock szcénában elég jó név, hangokat hallatott. Azt nem állítanánk, hogy énekelt, de valami kijött a szájából, amit aztán különféle elektromos kütyükkel manipuláltak. (Vagy nem.) Ikue Mori pedig laptopon játszott, ami annyit jelent, hogy egy feketébe öltözött japán nõ mozdulatlanul bámul egy monitort, miközben az egér finom mozgatásával különféle hangmintákat rángat összevissza, majd egy hangerõ-szabályozó gomb segítségével beküldi õket az akusztikus térbe.

Ez a formáció a Hemophiliac nevet kapta, s amit létrehozott, az hármójuk közös szüleménye. Nincs fõnök, zeneszerzõ, csak interakció, kölcsönös figyelem és respekt. Egy hangszer, egy hang és egy számítógép kommunikációja.

Amit hallunk, az leírhatatlan és brutális. Úgy indul, mintha egy guillotine szakadna ránk, és épp ilyen intenzitással folytatja. A gyökerei valahol John Cage és Karlheinz Stockhausen zenéje, a brit improvizációs free jazz és a Charles Ives-féle konkrét zene körül lehetnek. A totalitás vállalásával készült, és nagyon gyors váltásokra épül. Nincs benne repetíció, nincs benne blues vagy szving, nincs dallam, ritmus, hangnem, szóval semmi olyasmi, ami a zenét általában leírhatóvá teszi, úgyhogy ezzel nem is kísérletezünk tovább.

Mire használható egy ilyen CD? Például embert lehet vele kínozni. Ha kellõ hangerõvel nyomatjuk a fejébe, és nem lelkesedik érte, elõbb bevallja ügynökmúltját, a továbbiakban pedig maradandó egészségkárosodás érhetõ el. Ismételt használata halált is okozhat! (Gyerekek esetén nem garantált a hatás, mert a számítógépes játékok hangképe immúnissá teheti õket a Hemophiliac ellen.)

Esetleg tanulmányt lehet írni róla, hiszen a világon minden belemagyarázható, szeptember 11-étõl Wittgensteinen át a pornográfiáig, bármi legyen is a szerzõ szakterülete.

Aztán lehet egyszerûen csak hallgatni. Persze csak nagyon hangosan, úgy viszont könnyen katarzis lesz a vége! És azon is lehet gondolkozni, hogy az emberek kínzása és a katarzis hogyan fér meg egy 750 megabyte-nyi területen.

Czabán György

Hemophiliac - John Zorn 50th Birthday Celebration Vol. 6, Tzadik, 2004

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.