Nyolc kis kritika

  • 2005. január 6.

Zene

színház Kiss Csaba Világtalanok címû drámájának története a valóságból vétetett: egy apa télvíz idején kivezette vak fiát az erdõbe, és sorsára hagyta. A fiú meghalt.
A darab a cselekedethez vezetõ egyik lehetséges utat próbálja rekonstruálni - a jól bevált naturalista-lélektani realista nyomvonalon. A gyakorlott színpadi szerzõ az empátia mentén kissé túlírta ugyan - még az abszolút mellékszereplõnek is jut egy sors, ha igen-igen kiszámítható is -, ám az ilyes opusra kétségtelen kereslet mutatkozik: minden ábrázolva vagy elmondva van, készen érkezik a gondolat, a megrendülés, a tanulság.

A Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában errõl elsõsorban Pinczés István rendezõ gondoskodik. Biztos ízlése szerencsére nemcsak õt, hanem a színészeket is visszafogja a melodramatikus elhajlásoktól - az összes többi a színészek egyéni tehetségmennyiségén múlik. Ugyanis a minimál- és pasztelldíszletet is Pinczés tervezte: az és annyi van, ami és amennyi kell, semmi fakszni, legföljebb a végén hátul egy magas dobogó, az egyszerre lírai és tragikus vég helye.

A vak fiút Dolmány Attila játssza, miután alaposan kimûvelte magát a vakok mozgásában, de még fejtartásában is. ' remek: a színész tehetséges, az alakítás belülrõl, a karakterjegyek felõl építkezik; csupa szeretet, megértés és szinte elementáris kötõdés. Elsõsorban alkoholista apjához tapad, akivel osztozik a csapásokban és a következményekben is; ezért fogadja el végül apja kegyetlen ítéletét.

És persze jó Bertók Lajos az Apa szerepében - szokásosan jó, életismeretbõl és tehetségbõl is jó. Mindazonáltal felelõtlen és hovatovább tûrhetetlen, ahogy a színház az egyik deviáns fõszerepet a másik után sózza a nyakába, immáron nem élve, hanem visszaélve a színész civil életismeretével.

Szabó Margaréta a nevelõotthonból szabadulni akaró lány szerepében ügyes, Stefanovics Angéla a közönségesen infantilis sorstársa szerepében látványosan tart saját skatulyája felé.

- ki -

Shure Stúdió, 2004. december 7.

JJJ

lemez

Old Man Gloom: Christmas A fajsúlyosabb gitárzenék elektronikus hangzásokkal való vegyítésébe számtalan zenekarnak beletörött már a bicskája. A metálbandáknak például minden alkalommal szembe kell nézniük ortodoxiára és sértettségre hajlamos rajongóik értetlenségével, ha nem elég hangosak a gitárok egy-egy albumon, leszámítva a black metal lemezeken lassan nélkülözhetetlenné váló Hammond-orgonafutamokat - mindez azonban nem tartozik a tárgyhoz.

Az Old Man Gloom tagjai azonban a bostoni hardcore-tanszék professzorai, olyan zenekarokban edzõdve, mint a Cave-In, a Converge vagy az Isis. A Christmas immár az ötödik, minden eddiginél kiforrottabb próbálkozásuk az ambient és a hardcore közelítésére: végre egységes hangulatban pereg le a lemez hatvanegy perce. A masszív gitártémák közé elegánsan ágyazódnak be a nem hangszeres összetevõk, a környezetbõl vett hangminták: a korábbiakkal ellentétben a melankolikus-akusztikus pillanatfelvételekbõl és digitális zajkeltésekbõl összegyúrt pauzák ezúttal már nemcsak a játékidõt növelik.

Mintha egy szerverteremben táborozott volna le a zenekar, ahol idõnként halkan követik, kiszínezik a gépek diktálta ritmusokat és zörejeket (Luke 1; Close Your Eyes, Roll Back Into Your Head). Máskor nekilódulnak, és olyan energiákat szabadítanak fel, amire az anyazenekarok közül talán csak az Isis képes (The Volcano). A Viking Song két percében pedig egy neurosisi durvaságú témából kiindulva elõbb megidézik a Black Sabbath szellemét egy klasszikus riff plusz gitárszóló kombinációval, végül feltehetõen egy hóvihar okozhat üzemzavart: az akkordokat sistergés váltja fel.

Az Old Man Gloom elnevezés alapján elsõként akár egy blues- vagy countryzenekarra is asszociálhatunk, és a fentebb írtakkal szemben ez nem is annyira képtelenség. Végigfut a lemezen valami kellemesen szomorkás hangulat - éppen ez a Christmas legfõbb erénye.

Kiss Tibor

Tortuga Recordings, 2004

JJJJ

film

Az állomásfõnök Hárman ülnek az asztalnál: a zárkózott liliputi, a szomorú szemû festõnõ és a csupa szív hotdogárus. Szõttesünk garantáltan kézi csomózású, a konyhai áldás megszokott helyén ezúttal az amerikai földszintes életforma szívet melengetõ pillanatképeivel. Pusztán azért, mert momentán nem egy õrszobán vagy egy tárgyalóteremben folyik a muri, mert valaki éppen a postahivatal és a vegyesbolt közé szorult dolgos kisemberekkel bíbelõdik, még nem kell hasra esni: ez sem kisebb közhely a másiknál. Visszatérve a kecsöpös üveget körbeülõ asztaltársasághoz: ezek hárman egyelõre még úgy tesznek, kissé durcás képpel piszkálgatva tányérjukat, mintha sejtelmük sem lenne, hogy nincs az a trauma - legyen az akár a másság bélyege vagy tragikus gyerekhalál -, amit a kisvárosi levegõ, a vidám vonatfütty és az egészséges amerikai étrend ne lenne képes begyógyítani. Ha a vonatok kis növésû szerelmese bánatában az éjszakai gyors elé fekszik, legfeljebb a zsebórája bánja, ha a kisfiát és tönkrement házasságát sirató vonzó negyvenes elterül a konyhakövön, a segítség nem érkezhet túl késõn. A hátrányos helyzetûek hangyabolyából egy túlsúlyos fekete kislány és egy teherbe esett könyvtároskisasszony is kikandikál olykor, a külvilág bigottsága pedig fõképp két kocsmasuhanc alakjában ölt testet. Az ilyen, közepesen átsütött dramédiák készítõi hagyományosan valamiféle kisrealista szószban utaznak, mintha már önmagában az is érdemnek számítana, ha mellõzzük a happy endet, és alkalomadtán lelassítjuk az idõt. Az õ kisemberük sosem juthatott volna Friedemann úr, a törpe a sorsára: a szerelmi beteljesülés elmarad, a festõnõ verandáján azonban mindig adódik majd újabb alkalom egy-egy közös baráti füvezésre.

- köves -

A Mokép bemutatója

JJJ

könyv

Bánosi György: Egy kaland rögzítése Alapeleme a kaland. Felfedezõi izgalommal szól Rómáról, hellénekrõl, Holdról, borokról és persze - nem utolsósorban - a nõkrõl. E látszólag könnyed és csevegõ irónia mélyén azonban gyakran súlyos gondolatok vagy keserû önirónia-irónia lappang. Igaz, ezt néhol - talán egyfajta különös eleganciából - túlságosan is elrejti a költõ.

Az elegancia és a könnyed irónia gyakran még az alkalmi verseket és rögtönzéseket is túlemeli saját szintjükön. A komolyabb versek (pl. Aranykor, Kegyelem, Egy kaland rögzítése vagy Weöres Sándor lenyomat) esetében pedig szinte feledteti az intellektuális megértés nehézségeit, csaknem zenévé oldva a komorabb mondanivalót is. Noha a könnyed játékosság nem mindig harmonizál a tartalommal, aki Devecseri Gábort és Weöres Sándort vallja legfõbb mesterének, annál ez bocsánatos bûn.

Inkább a kimondottan drámai és tragikus tartalmak kifejezésénél - mint például a boszniai háborús vers esetében - érezzük a hangvételt aránytalanul könnyednek, bár ezt néhol drámai tömörítés vagy jól sikerült zárlat ellensúlyozza. Mégis: Bánosi érezhetõen a magánéleti-filozofikus és a mitologikusan szerelmi költeményeknél van igazán elemében. Ez az erotikusan bensõséges "mitológiai táj" a költõ valódi "élettere". Ám itt legfeljebb pillanatokra érhetõ el a teljes harmónia, s az irónia üröme állandóan ott kísért az örömteli pillanatok mélyén.

A kötet verseinek harmadik fontos vonulata az episztolák és a saját versek közé beválogatott mûfordítások és átköltések csoportja. Fõleg Palladasz IV. századi (késõ római vagy kora bizánci?) görög költõ verseinek magyarításai szellemesek, az episztolák közül pedig a - Balla Máté költõtársnak ajánlott - Levelek a Pontus mellõl tûnik a legígéretesebbnek.

- marczi -

Coldwell Könyvek, Budapest, 2004, 96 oldal, 897 Ft

JJJJ

web

www.pinstruck.com Nem szép dolog a bosszú, sem a bosszúra bujtás, de az internet arctalan ködébe burkolózva miért ne lehetne frászt hozni patriarchális magyar médiadisznó vagy megátalkodott cockney prolifeminista rosszakaróinkra!? Kiváló és ártalmatlan módszer feszültségeink levezetésére a sajnos még csak angol nyelven üzemelõ tûszúrásküldõ oldal, amelyet a Steem webfejlesztõ csapat alkotott: ennek megfelelõen meglehetõsen felhasználóbarát (választásos menüsorok) és a nemes egyszerûség felé mutató csúcsdizájnt (no véres kéz, maximum koszos körmök) valósítja meg.

Használata nem igényel komolyabb intellektuális képességet. A bábuküldõ szolgálat oldalán regisztrálni kell, aztán beírni az áldozat elektronikus postacímét, megjelölni nemét, bõre-haja színét, azt, hogy van-e arcszõrzete, illetve hogy szeretnénk-e mikulássapkát, ördögûzõ nyuszifület és egyéb extrákat látni az õt ábrázoló bábun. Már csak az üzenetet kell kiválasztani hozzá. Kisebb nehézséget okoz, hogy nincsen "meghalol, geci" típusú választási lehetõség. Ha jól végiggondoltuk, hogy a kísérletre kiszemelt emberünk nem hiperparanoiás és megababonás, akkor nyugodtan nyomjuk meg a küldés gombot. Nem kell izgulni, a levél eleve mentegetõzéssel kezdi, és a kép csak akkor jelenik meg, ha a címzett kinyitja a levélbeni linket.

Jó és emberséges játék, mert lehet revánsot adni, és letiltatni magunkat az oldalon, ha túlságosan megviselte már idegrendszerünket a Blair Witch Project. Egyébként soha senki nem tudja meg, hogy kitõl kapta az online klikkpoént, ám ha az oldalon vásárolt vicces pólókban vagy táskákkal járkál, könnyen lebukhat.

- sisso -

JJJJJ

könyv

EMBLÉMA.HU - LOGO DESIGN IN HUNGARY / EMBLÉMATERVEZÉS MAGYARORSZÁGON 1989-2004 Az embléma fontos, a márkajel nélkülözhetetlen. Az autó-típusokéi évenként egyre nagyobbak, lassan a karosszéria hûtõrácsának funkcióját is átveszik. A sportszergyártó multik az emblémát termékeik díszítõ mintázatává tették. Amióta a sportfazon utcai divat, a védjegy hitelesíti a cuccot. Sok hamisító próbálja kettõ vagy négy csíkkal rászedni a háromsávos Adidast fetisizáló célcsoportot - hiába. Kevés olyan hazai cégembléma van, amely hosszú, évtizedes múlttal rendelkezne. A kelet-európai történelmi változások szétzilálták az értékes termelési tradíciókat. A '89-es rendszerváltás is ilyen fordulópont. Komoly piaci részesedést produkáló cégek és termékeik tûntek el. Nyomukban gyakran pénzmosó, fantom- és kényszervállalkozások születtek, igényes logóval leplezve az ingatag próbálkozásokat. Mert egy pompás embléma, a gázrugós irodai széken pördülõ, tört magyarsággal útbaigazító recepciós csaj mögött a falon minden gyanakvást eloszlat. Ennek a mi 15 éves kapitalizmusunknak az emblémákba rögzõdött lenyomatát kínál-ja ez a szép, új kiadvány. Szerkesztõje és tervezõje, Vargha Balázs grafikus 1989-tõl 2004-ig gyûjtötte össze a kötetnyi új emblémát, logót. Sok ismert van közöttük és jó néhány máris a múlté. Köztük a televíziós M1 és M2 arculatot tervezõ szerzõ munkája, a Postabank golyós és a Westel antennás emblémája. Aki kíváncsi arra, hogy min dolgozott az elmúlt években az idõsebb és a fiatal grafikusnemzedék, most felfedezheti az albumban. Néhány híres logo tervezõjének végre megismerhetjük a nevét. Jó a válogatás, gyenge munka nem került be a gyûjteménybe. Hogy van-e hazai ízük, stílusuk az emblémáknak, az nehezen kideríthetõ, talán a szakma nemzetközi eredményei felé nyitott mentalitás és a fontos trendek örökké hûséges visszatükrözésében látható valami kreatív jellegzetesség. Az elsõ szabadpiaci évtized igényes grafikai arculattervei biztatóak, csak a vállalkozások ne döglenének be.

Szõnyei György

Stalker Studio Kft., 2004, 300 oldal, 4850 Ft

JJJJJ

lemez

EMINEM: ENCORE A feltûnés (The Slim Shady LP, 1999, The Marshall Mathers LP, 2000), a világuralom (The Eminem Show, 2002), majd a Narancs-címlapot elhozó filmes kitérõ (8 Mile, 2002, 8 mérföld, 2003. február 20.) után itt a ráadás, az Encore. Pontosan onnan, ahol a Show-t abbahagyta: a borítón ugyanaz a színpad, ugyanaz a rojtos függöny, csak most nem piros, hanem kék a fény. A füzetben nagyítót (+ szülõi felügyeletet) igénylõ szövegtenger és fotósorozat egy fiktív elõadás végérõl: vasalt öltönyt viselõ hõsünk célzott pisztolylövéseket ad le a kedvéért kiöltözött közönség tagjaira, pánik, vérfoltos ingek, politikailag korrekt elosztásban, etnikai különbségtétel nélkül (amúgy remake: Sid Vicious a Rock'n'Roll Svindliben géppisztollyal csinálta; Em akkor kb. 6 éves volt). A korong mögött egy fotó, Em a saját szájába dugott pisztollyal. Ne már.

Még meg se szólalt, már mindent tudni elõre. A szokásos hangjáték-stílus, pisztoly felhúz, lövés, töltényhüvely kopp, sikoly, futó léptek zaja. Hányszor van kedved ezt végighallgatni? Vagy pláne azt, amikor hányás, fingás, böfögés, köpés, szarás vissza-visszatérõ hangjai központozzák és rágják szájba a mondandót. Túlléphetne már a gyermeteg hatásvadászaton, és a zenére koncent-rálhatna, az tartósabban hat (mert egyébként vannak ügyes hangszerelések is a tarsolyában a telis-teli szövegládán kívül - ezekbõl kellene sokkal több). Különben meg ha fehér rapet akartok, ott a The Streets Angliából, nálam simán veri Eminemet.

Sz. T.

Aftermath/Interscope/Universal, 2004

JJJ

film

80 nap alatt a Föld körül Jackie Chan fáradhatatlanul próbálja a kungfut minden hozzá nem valóval társítani, most éppen Phileas Fogg 80 napos útja került elé, és õ bizony kidomborította a történetben eddig méltánytalanul elhanyagolt küzdõsportos vonulatot. Leporolta kissé a történetet, új idõk új dalává remixelvén a technika, haladás vernei himnuszát. Ekképp a 19. századi nyugati történetbõl egyfajta multikulturális tanmese kerekedett, s mivel Chan nem ért a kínai küzdõsportokon és a mozgáskultúrán kívül máshoz, sem a színészethez, sem egyéb filmes tevékenységhez, a dialógusok és a történetszövés meglehetõs gyatrává sikeredett. Jackie a humort tekintve sem feledte el a gyökereit, s e tekintetben a low-budget hongkongi akciófilmek méltó társává tette a produkciót: hülye járás, leszakadó nadrágtartók, bekapott ütés utáni bandzsítás á la Bud Spencer. Persze ide jutott bõven pénz, de mégsem az igényesség az elsõ, ami az eszünkbe jut. Köszönhetõ ez többek közt annak, hogy a túlnyomó többségükben mûtermi felvételekbõl álló ország-kultúra-színek közti átvezetést a digitális technológia és a legrosszabb kólareklámok karácsonyi romantikája házasságából született spotok oldják meg. Mindazonáltal a egyes jelenetek filmtörténeti jelentõségûek, Kalifornia állam kormányzója például hihetetlen frizurával és szokott színészi teljesítményével jeleskedik, egy jelenetben pedig teljesen értelmetlenül feltûnik Macy Gray. Persze tekinthetnénk önironikus gesztusok sorának is az egész opust, de ahhoz több kéne. Sokkal inkább hat a decemberi ünnepek profitérzékeny jellege, s az örök hit, hogy a gyerekeknek ennyi is elég.

- dercsényi -

Forgalmazza az SPI

JJ

Figyelmébe ajánljuk