Színház: Mégis. Mégsem (Euripidész: Médeia)

  • Csáki Judit
  • 2005. január 6.

Zene

Van, amikor a legtöbbet a legkevesebb szóval kellene leírni, valahogy így: mindenki nézze meg a Médeiát a Katona József Színházban! Legalább egyszer, de inkább kétszer.

Csupa villanás, mennydörgés, súlyos vihar az egész - csodálom, hogy bírják az épület falai a tömörré, keménnyé sûrûsödõ nézõtéri csöndet, a visszafojtott lélegzet kimerevített pillanatát, a feszültség szétrobbanását.

Minden ideális - voltaképpen ettõl olyan megveszekedetten erõs és hatásos az egész. A szöveg, Rakovszky Zsuzsa bravúros alkotása szinte észrevehetetlenül verses, mellbevágóan világos, átlátszóan hétköznapi. A kollektív mûalkotás létrehozásában valószínûleg a dramaturgok - Fodor Géza és Ungár Júlia - munkájának eredménye, hogy Euripidész tragédiája, miközben õrzi a mûegész monumentális és mitikus karakterét, megszabadult minden érthetetlen, mitizáló tartalomtól, utalástól és a gondolatot ma már leginkább béklyózó formától, és transzparens, mondhatni könnyeden hömpölygõ szerkezet és szöveg jött létre.

Zsámbéki Gábor pedig a maga eltökélt, szinte mániákusan mélyre ásó rendezõi nyelvén mindent kibontott belõle. Kíméletlen és kegyetlen elõadást rendezett, melyben belülrõl,

a zsigerekbõl

épülnek föl, törnek elõ az igaz-ságok, amelyek azonban nem adódnak össze: nincs egy-igazság. Zsámbéki rendezésének nem a módja szenvedélyes - merthogy az kifejezetten analitikus, részletekre figyelõ, gondos, pontos és higgadt -, hanem a hatása. Ráadásul hosszan tartó, beszéltetõ, gondolkodtató. Az egyrészes mû többrészes elõadás - a másodiktól kiben-kiben odabent folytatódik.

Nemhogy játszani - járni, létezni is nehéz Khell Csörsz díszletében; így lett kitalálva, mert így kell: a kavics-sivataggal borított színpad jobb oldalán autóroncs fúródik a mélybe, balra nyomorúságos, városszéli viskó, Médeia lakhelye, a kitaszítotté. Aki hazáját és családját hátrahagyva szerelmét, Iaszónt követte ide, együtt idegenek itt, Korinthoszban - micsoda szenvedélyes szerelem, amely ekkora áldozatot megérÉ Minden hatalmas, elementáris és pusztító: a szerelem, a megcsalatottság, a szenvedés, a bosszú. És bár Médeia Héliosz napisten unokája, királylány és varázsló, Iaszón pedig nagyszerû görög hõs - egy házaspár már-már mindennapi, egzisztenciálisan és érzelmileg mégis világot rengetõ tragédiája a történet. Mégis - és mégsem. Mert kerüljön bár padlóra mindenki, hulljon darabokra számos élet - gyereket nem ölünk. Vagy mégis. Mégsem.

Ebben a mégis-mégsemben csapódik Médeia; Fullajtár Andrea megszenvedett, mélyrõl fölszakadó, minden részletében - az állati bõdülésekben, a csöndes keserûségben, az okos gyûlöletben és a féktelen szenvedésben - hiteles és kidolgozott alakítása több mint berobbanó visszatérés:

a pálya egyik csúcspontja,

amikor alkat és szerep, rendezõ és színész ilyen kivételesen szerencsésen, a legjobbkor találkozik össze. Fullajtár itt és most Médeia, a legjobb. Van egy jelenet: Médeia leül, és ölébe húzza két kisfiát. Lágy, anyai arc: csupa föltétlen szeretet. Akkor, abban a pillanatban születik meg benne a végsõ döntés.

És hát a társak, a játszótársak szintén kivételes teljesítménye segít Fullajtárnak emlékezetessé tenni az iszonyatos út minden pillanatát. Szirtes Ági a Dajka szerepében - svájcisapkás, vietnami papucsos, természet közeli lény - oly tökéletesen festi alá, vetíti elõre a tragédiát, rettegi a jövõt és érez együtt Médeiával, hogy némaságában, fölvetett fejtartásában, összekuporodásában mintegy tükröt tart a hatalmas asszony szenvedésének. A három asszonyra bomló kórus idõtlenné és közelivé hozza a tragédiát. Bodnár Erika a kívülálló, arra járó kíváncsiságával és józanságával kommentálja a történetet; háromlábú, összecsukható széke, vállára akasztott kulacsa is jelzi: útközben van, mintegy véletlenül keveredett errefelé, s ha tovább megy, lesz majd mit mesélni. Pelsõczy Réka szenvedélyes és részvevõ: õ kíséri legtovább Médeiát a szenvedés és bosszú Golgotáján, hogy aztán annál nagyobb erõvel idézze rémült arca Edward Munch Sikoly címû képét: a megtorpanás iszonyú ereje ez. Tóth Anita hatalmas hasával animális lény; taszítóan, primitíven értetlen és kegyetlen kültelki szerencsétlen. Mindegyik tökéletes játék a maga nemében.

Csupán rövid intermezzo a színpadon Kreón király látogatása. Bezerédi Zoltán merev bõrkabátjában alig mozdul, csak áll egyik lábáról a másikra, mert õ fogja elkövetni a tragikus vétséget: ad még egy napot Médeiának. Bezerédi Kreónja tudja, hogy hibázik: a jelenet statikusságában is megrendítõ vágta az eltökéltségtõl, a határozottságtól a tétova szánalomig, a tragikus engedékenységig - és hát õ is, ez is Médeia ellenállhatatlanságát, sodró személyiségét hangsúlyozza.

Csak Iaszón, a férj, õ képes ellenállni. Máté Gábor alakítása mégsem a Médeiáéval szembe-feszülõ erõbõl, hanem a tehetet-lenségi nyomatékból épül fel és abból táplálkozik. A féktelen szemrehányással, megbántottsággal és elementáris szenvedéssel a gyáva és okos magyarázkodást szegezi szembe; van itt minden, amivel egy férj védekezni szokott: plafonnézés, vakarózás, sóhajtozás, kocogtatás, toporgás, de fõleg racionális gondolat- és szóhalmaz. Nagyjelenetük

teljességgel képtelen

párbaj - nemcsak a szörnyû véget vetíti elõre, hanem máig hitelesen az örök tanulságot: nincsenek szavaink, ha megbillen a világ. Máté Gábor Iaszónja elõttünk omlik öszsze. Nem a sírás - a töpörödés jelzi jobban. Iaszón összemegy.

Szacsvay László sokatmondón téblábol a Nevelõ szerepében - mit lehet itt tenni? Szakács Györgyi jelmezei nagyszerûek. Elek Ferenc óvatos esküvése külön dráma. A gyerekek meg...

Kapkodjuk a fejünket. Egészen a legvégéig. Sok a meglepetés: nem írom le, látni kell. Brutális Médeia. Brutális színház. Brutális.

Csáki Judit

Katona József Színház, 2004. december 19.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.