rés a présen

Letettem a lantot

Turjányi Miklós fesztiváligazgató

  • rés a présen
  • 2013. szeptember 8.

Zene

rés a présen: Mióta van a Zempléni Fesztivál, és hogyan lettél te az igazgatója?

Turjányi Miklós: A Zempléni Fesztivált - még Zempléni Művészeti Napok néven - 1992-ben rendezték meg először. A Liszt Ferenc Kamarazenekar - vezetője, Rolla János szorgalmazására - hívta életre a rendezvénysorozatot. Zemplén varázsa Jánosékat is rabul ejtette, mint ahogy mindenkit, aki kapcsolatba kerül a térséggel és a fesztivállal. Először 1999-ben vendégeskedtem a programsorozaton. Azonnal a szerelmese lettem az "ügynek", és amikor a Liszt Ferenc Kamarazenekar 12 év után 2003-ban bejelentette, hogy abbahagyják a szervezést, és átvette az Interkultur Hungaria Nonprofit Kft., rögtön jeleztem a főszponzornak, hogy teljes energiámmal e rendezvénysorozat megvalósítását szeretném támogatni.

rap: Mi volt a fesztivál eredeti koncepciója, és milyen változásokon ment keresztül, amióta te vagy az élén?

TM: Rolláék magas színvonalú, főképp komolyzenei, esetenként dzsesszprogramokat, irodalmi előadásokat is befogadó rendezvénysorozatot indítottak el, és fejlesztettek a 12 év alatt egy országosan is igen elismert, a szakma által "magasan jegyzett" fesztivállá. Mi az örökséget átvéve megőriztünk minden olyan tradíciót, mely a programsorozat változatosságát, érdekességét biztosítja, és a színvonalra különös figyelmet fordítva némileg átalakítottuk a programstruktúrát: több olyan ma népszerű műfajú koncertet, színházi előadást beemeltünk - például néptáncelőadások, világzenei koncertek -, amelyek a szélesebb közönségízlést is kielégítik.

rap: Mi lesz az idei programsorozat főtémája?

TM: Mindkét művészeti alappillérünk, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Budafoki Dohnányi Zenekar is jubilál. Az utóbbi 20 éve lett hivatásos együttes, a fesztiválalapítók pedig 50 esztendősek. Ezért most őket ünnepeljük. Emellett természetesen fejet hajtunk a 200 éve született Verdi és Wagner géniusza előtt, illetve megemlékezünk Weöres Sándor évfordulójáról is.

rap: Mik a kiemelt programok?

TM: Az idei fesztivál 45 programjából a fent említetteken kívül kiemelném még a Concerto Armonico sárospataki barokk estjét, a Dohnányi Zenekar második koncertjét, melyen filmzenéket játszanak és az est vendége Roby Lakatos lesz, de figyelmet érdemel még a tehetségkutatón feltűnt két ifjú énekesnő programja is: Radics Gigi a Rajkó Zenekarral lép fel Tokajban, Tóth Vera pedig dzsesszt énekel a Budapest Jazz Orchestrával Szerencsen. A Forte Társulat előadását (Sztravinszkij: Menyegző) nemcsak a téma és a megvalósítás különlegessége miatt említeném meg, hanem a helyszín okán is: a Disznókő Pincészet traktorgarázsa igazi zempléni fesztiválos unikum.

rap: Foglalkozol-e még zenéléssel és énekléssel?

TM: A zenei életben eltöltött három évtized arról győzött meg, hogy bár sokakat a szükség visz rá, mégsem jó, ha az előadó-művészi lét és a rendezvényszervezés összekeveredik. Amikor biztossá vált, hogy a Zempléni Fesztivál "teljes jogú" szervezője leszek, végérvényesen és visszavonhatatlanul letettem a lantot - azaz a harsonát és az éneklést.

rap: Milyen az élet a fesztiválon kívül arrafelé?

TM: Bár nem élünk ott, az előkészítő és utómunkálatok miatt év közben is gyakran látogatunk Zemplénbe. Sajnos az utóbbi években megtorpanni látszik az a korábbi örvendetes fejlődés, amely új pincészeteket hívott életre Tokaj-Hegyalján, új turisztikai szolgáltatásokat, remek éttermeket, jó minőségű szálláshelyeket nyitott meg, és reménnyel töltötte el a zemplénieket. A települések filléres gondokkal küzdenek, és a helybeliek egyre reményvesztettebbek lettek. Ezért is fontos, hogy minden ilyen kezdeményezés megmaradjon, sőt lehetőség szerint erősödjön. Már csak a világörökség részeként, kultúrtájként nyilvántartott Tokaj-Hegyalja okán is.

rap: Ha lenne rá lehetőséged, hogy zenész legyél újra, mit játszanál?

TM: Nagyon szerettem a nagyzenekari dzsesszt, vagyis a big bandet, egy ilyenben szívesen fújnám a harmadik vagy negyedik harsonát. Énekesként pedig egy kifejezetten régi egyházi műveket autentikusan előadó énekegyüttesben érezném jól magam.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.