London megöl engem - Woody Allen: Kasszandra álma (film)

  • -- bogi -
  • 2007. december 20.

Film

A környezetváltozás jótékony hatása már legelső londoni filmjén érződött. Bár Allennél korábban is gyilkolásztak a szereplők, a Match Point Raszkolnyikov Jr.-ja sehogyan sem illett a megszokott karakterek klubjába.

Ez a gyilkos kedvű törtető a műfajok pontosan felparcellázott vidékéről érkezett, és úgy tett, mint minden rendes noir-hős: feljebb bukott és megbűnhődött. Allen hasonló ambíciókkal ruházza fel új filmjének két főszereplőjét is, de ezek, bár Londonnak ugyanazon kispolgári-munkás környékéről jönnek, jóval puhányabbak elődjüknél. Nem rossz fiúk, kifejezetten jó testvérek, a családi ebédekre is hazajárnak. A gépzsírból ki sem látszó autószerelő az egyszerűbb lélek, neki megfelelne az apai minta, a kis ház, a sörhas, feleségnek pedig a saját kasztjából való pincérlány, csakhogy tetemes a kártyaadósság, és nem túl szerencsés a sör és a nyugtatók keverési aránya sem. A boldogságra mégis esélyesebb, mint a másik fiú, aki jóval kifinomultabb ízléssel ugyan, de elég homályos üzleti elképzelésekkel mozog a világban. A családi étkezőben úgy feszül mögöttük a Mike Leigh-életműből átemelt tapéta, mint örök mementója annak, hogy hová is valók valójában: az alsó középbe. De a csaj, akire az urizáló báty hajt, a felső közép felé teper: költséges nőcske, megtartásához aligha elég a műhelyből kölcsönvett Jaguar. A dúsgazdag nagybácsi épp jókor érkezik egy kiadós pumpolásra, de ezúttal ő is kérne valamit cserébe. Hát ezért volt a sok fáradságos előkészítés, a precízen unalmas jellem- és miliőfestés, hogy Allen egy keresztapai szívesség súlyával tesztelje a kispolgári állóképességet. A nagybácsi vagyona veszélyben, de egy szívességgel még menthető. Ami a horrorfilmekben a "mindjárt visszajövök, csak leugrok egy sörért", az az efféle drámákban a "meglátjátok, úgyis minden rendben lesz". Súlyos dramaturgiai gikszer volna, ha a sörös élve visszatérne, és a dolgok valóban rendben alakulnának, ilyen hibára pedig még Allen sem képes, bár szemmel láthatóan nagyon igyekszik. Szemben az amerikai nagybácsival, a fausti alkut fontolgató fiúknak nemcsak az anyagi, de a lelki teherbírásuk is csekély: hiányzik belőlük a ravasz meghúzásához és a következmények elviseléséhez szükséges lelki rugalmasság, és némi alapvető deviancia is. Allen filmjéből pedig a szellem és az eltökéltség hiányzik, hogy elinduljon végre abba az irányba, amelybe Philip Glass filmzenéjének thrillermotívumai mutatnak. De nem indul, vagy ha igen, azt ímmel-ámmal, műkedvelő módjára teszi.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.