Magyar Narancs: A menekültügyre reagálva kiadtatok egy sokszínűség mellett kiálló sajtóközleményt. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma összesen 320 millió forinttal támogatja az eseményt, miközben a kormány kommunikációja ellentétes a WOMEX üzenetével. Nem volt ebből feszültség?
Weyer Balázs: Nem hiszem, hogy a támogatás és a menekültkérdés bármilyen értelemben összefüggene. A 320 millióból egyébként 90 millió visszatérítendő, de persze így is a legnagyobb támogatóról van szó. Mikor augusztus végén elkezdődött a menekültügy forró része, és Magyarország került a fókuszba, bojkottfelhívások is indultak a budapesti WOMEX ellen. A közleményünk azután készült, hogy iparági hangadókkal és a magyar esemény ellen felszólító petíciókat megfogalmazókkal is sokat beszélgettünk. A felháborodás hozta negatív energiákat, a pufogást szerettük volna pozitívvá fordítani. Az esemény üzenete önmagában az, hogy a kultúrák közötti átjárás szép és társadalmilag is hasznos dolog.
MN: Nyáron írtál is egy cikket Tisztelet a bevándorlóknak – menekültügy és világzene címmel.
WB: A menekültügy a világzenei közösség családjában talán a legérzékenyebb kérdés. A migráció nagyon fontos szerepet játszott a műfaj kialakulásában. A zenészek között is sok a menekült, a népzenék is különböző népek találkozásából fejlődtek. A tangóra például valami rettenetesen autentikus argentin műfajként gondolunk, miközben a 19. század végéig nem is létezett: bevándorlókkal került oda, Buenos Aires olaszok lakta külvárosaiban fejlődött.
MN: A WOMEX 21 éve mozog Európa különböző városai között. A nyári és őszi események miatt beszéltetek arról, hogy a jövőben szűkülhetnek a rendezés lehetőségei?
WB: Nem, sőt. Mindenki azt gondolja, folytatni kell. A WOMEX körül mindig van valamilyen ügy. A tavalyinál feszültebb a helyzet, de például Amikor 2013-ban Cardiffban voltunk, komoly vízumproblémák jöttek elő, mivel Nagy-Britannia nem Schengen része. Egy szíriai zenekart addig cseszegettek a határon, míg le nem késte a saját koncertjét. Megjegyzem, most is csak remélem, hogy mindenki bejut. Egy hete mást sem intézek, csak vízumügyeket.
MN: Az idei életműdíjas Cheikh Lô. Miért választottátok őt?
WB: Még nem volt nyugat-afrikai életműdíjas, pedig az utóbbi tíz év talán legfontosabb világzenei területéről van szó. Innen indult mindaz, amit ma pop- és rockzenének tartunk. Nehéz volt valakit innen kiválasztani, mert mindenki kötődik valamelyik országhoz, Cheikh Lô pályája viszont szintézist képvisel a régióban. Az életműdíj emellett sosem csak a zenének szól. Fontos a társadalmi hatás, hogy akit díjazunk, példamutató személyiség is legyen. Cheikh Lô a muszlimon belül egy speciális irányzat, a szúfizmus egyik ágának világi elöljárója. A belső és külső béke egységét, a munka és a teljesítmény becsületét is hirdeti. A menekültek ügyében is sokat tett, a leghíresebb száma is a párizsi éveiről szól, mikor sans papiers, vagyis dokumentumok nélküli bevándorló volt.
MN: 22 ország közül nyerte meg idén Budapest a rendezés jogát, első kelet-európai helyszínként a WOMEX történetében. Mit jelent ez a váltás?
WB: Nagy lépésről van szó, már régóta sokan várták, és komoly várakozás előzi meg. Talán ezért is érzékenyebb a hangulat. Nem mondom, hogy kockázatként értelmezték a budapesti helyszínt, de volt szükség egy kis bátorságra. Abban, hogy végül nálunk lesz az esemény, nagy szerepe van Kodály és Bartók nevének, a magyar népzenének, a táncházmozgalomnak. Mindezt nem úgy emlegetem, ahogyan az aranycsapatot szokás – élő, a mai napig világszerte ható viszonyítási pontokról, identitásképző erőkről van szó. A magyar táncházra Nyugat-Európából azért is tekintenek romantikusan, mert nálunk nem lélegeztetőgéppel életben tartott, régészeti feltárás után újrakreált mozgalomról van szó. Ma is járnak fiatalok táncházba, még az új bulinegyedekben, a Kazinczy utcában is, és ezt marha jó jelenségnek tartom.
MN: A magyar szakmának mit jelent a budapesti WOMEX?
WB: Komoly üzleti tétje van annak, hogy valaki bejut-e a WOMEX-re. Ha egy zenekar sikerrel lép fel, a következő öt éve meg van oldva. Az, hogy nálunk lesz, nem jelentett volna feltétlenül több magyar fellépőt, de ahogyan a sportversenyeken is, a hazai pálya mégis előnyt hoz. Csomó olyan elemet tudtunk hozzátapasztani a programhoz, ami miatt több magyar zenekar kap lehetőséget. Egy átlagos WOMEX-en amúgy nulla és egy között mozgott a számuk. Idén a főprogramban három, a megnyitón öt, a nulladik napon tíz magyar zenekar játszik majd.
MN: Az elmúlt húsz év zeneipari változásai hogyan érintették a világzenét?
WB: A zeneipar átalakulása a tápláléklánc tetején lévőknek, egy U2-nak vagy Madonnának tett rosszat, de pont a világzenében most a zene és a fogyasztója könnyebben találhat egymásra. Emellett mikor világzenében beszélünk üzletről, nem popzenei méretről van szó. Sokan a legnagyobbak közül sem tudnak megélni csak zenélésből. Ma a világzene inkább attitűd, ahol a hangzás mélyen beágyazódik a helyi kultúrába. Nem globális sztenderdek alapján működik, mint a dzsessz, a rock vagy az elektronika. Azzal, hogy idehoztuk a Womexet, a hazai közeg sztereotípiáit is szeretnénk lebontani. Sokszor gondolják, hogy a világzene messziről jött emberek furcsa hangszerekkel való szomorú dalolászása.
MN: Vagy azt, hogy egyenlő a Sziget világzenei nagyszínpadának felhozatalával.
WB: A Szigetnek fontos szerepe van abban, ahogyan az emberek itthon a világzenére gondolnak. Ez a legnagyobb felület, ahol találkozhatnak vele. Ez egyrészt tök jó, másrészt a Sziget egy fesztivál. A világzenének csak az a szelete jelenik meg rajta, ami fesztiválképes. Többnyire tempós, ugrálós-táncos zenekarok. Ez teljesen normális, de így sokan kiesnek a szórásból. A baj az, hogy nincsen nagyon más felület, és így torzult a kép.
A WOMEX programjai október 21–25. között a Művészetek Palotájában, a Bálnában és az A38 hajón lesznek.
