Lemez

Madonna olykor szívbemarkoló hangja a régi időket idézi

  • - minek -
  • 2019. augusztus 13.

Zene

Még most sem érdemes őt teljesen elveszíteni a radarról.

Meglehet, rég elmúltak azok az idők, amikor szinte az egész világ a Music TV-re meredve figyelte, hogyan építi be Madonna éppen aktuális programjába a mainstreamtől kissé divergáló, „alternatív” popvilág leleményeit.

De még most sem érdemes őt teljesen elveszíteni a radarról: új albuma, a Madame X például egyáltalán nem érdektelen, sőt, sok tekintetben kifejezetten izgalmas zeneanyag és még azzal sem lehet vádolni őt, hogy ne lenne mondanivalója a modern (sőt: az Amerikán kívüli!) világ számára.

Az utóbbi két évben, lisszaboni önkéntes száműzetése idején, kreatív produceri-szerzői segítségével, számos közreműködő vendégszereplésével

egy igazi világjáró album született.

Szinte minden dal más tájat idéz fel, miközben Madonna azért végig ott marad a középpontban.

A kislemezsláger Medellin elektro-cumbia lüktetése után merész ugrás a Dark Ballet, amelynek vezérfonala Csajkovszkij balettzenéjének egy részlete – a Fuvolák tánca a Diótörőből – Tomita-stílusban elővezetve.

A lemez hemzseg az ötletektől, némelyiket sikerül tisztesen kivitelezni, mások kissé összecsapottnak vagy félbehagyottnak tűnnek.

De az egymást váltó neo-diszkó (God Control), reggae (Future), afrobeat (Batuka), trap/r&b (Crave) és ilyen-olyan latin popdalok (Killers Who Are Partying, Faz Gostoso, Bitch I’m Loca) végig azt sugallják, hogy Madonna még képben van, minden értelemben.

Hangját pedig olyan szívbemarkolóan is tudja használni, mint karrierje legfényesebb epizódjai idején.

Interscope, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.