Lemez

Bruce Springsteen: Western Stars

Zene

A hetvenedik születésnapját hamarosan ünneplő, és szinte mindenki által csak Főnökként becézett Bruce Springsteen utoljára 2014 legelején adott ki nagylemezt, de túlzás lenne azt állítani, hogy az elmúlt öt és fél évet lustálkodással töltötte. Önéletrajzot írt, hosszasan koncertezett a Broadway-n, megjelentetett válogatást, csinált egy komoly The River-újrakiadást, azzal ráadásul maratoni turnéra is indult, és akkor még nem beszéltünk a lapzártánk idején 48 (!) darabnál tartó archív koncertlemez-sorozatáról. A kreativitás terén adódott ugyan némi le­blokkolás, de Főnökünk végül összeszedte magát, és mostanra készült el a Western Stars című leg­újabb munkájával. Az életművet felületesebben ismerők is tudják, hogy kétfajta Springsteen létezik: a rockolós, ordítozósabb (ilyenkor általában az E Street Band kíséri), illetve a folkos, csendesebb. Az új album az utóbbi kategóriába tartozik, bár messze ne olyan elborult számokat képzeljünk el, mint amilyenek az 1982-es Nebraskán szerepeltek. A Western Stars dalai tele vannak nagy ívű vonós betétekkel, a szövegek leginkább az utazásról szólnak – nem számoltam, hányszor hangzik el a highway szó, de jó sokszor, az biztos. A Hitch Hikin’ című nyitány nem meglepő módon a csavargásról szól, és ugyanez a tematika folytatódik az ezt követő The Wayfarerben is. Rengeteg földrajzi név bukkan fel a szövegekben, kapunk kiöregedett western színész és kiöregedett kaszkadőr szemszögéből énekelt dalt, de Springsteen még most is hitelesen tud énekelni az amerikai melós szemszögéből. Egyedül a hangszerelésért kár: a vonós körítés többször is túllép a giccshatáron, főleg a lemez középső harmadában.
A végén aztán két minimalistább dal, a Hello Sunshine és a Moonlight Motel javít az összképen. A hírek szerint a Főnök azóta már egy újabb, az E Street Banddel közös albumon dolgozik – remélhetőleg az élvezetesebbre sikeredik.

Columbia/Sony, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.