Mégis van? (Brad Mehldau: The Art of the Trio)

szerző
Czabán György
publikálva
1998/15. (04. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Van egy olyan vélekedés, miszerint a jazz világában az ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje volt az aranykor. Azóta a nagy egyéniségeknek csak maximum ügyes utánzatai mozognak, meg volt néhány zsákutca, mint a jazzrock, de azt a menedzserek találták ki. A megszállott zenehallgató, aki már tudja a tutit, hajlamos azt gondolni, hogy már nem jöhet semmi új.

Aztán kap két új CD-t azzal a pimasz címmel, hogy The Art of the Trio. (Lásd még Johann Sebastian Bach: The Art of the Fugue vagy Ornette Coleman: The Art of Improvizers című anyagait. Például.) És kiderül, hogy amit egy klasszikus zongora-dob-bőgő felállásból ki lehet hozni a kilencvenes évek végén, az benne van, és még van valami plusz, amit úgy hívnak, hogy Brad Mehldau. Merthogy a kultúra a folytonosság, a hagyomány és a megújulás. Szóval lehet keresni az előzményeket, a Bill Evans Triót, Keith Jarrett trióit vagy Wynton Kellyt, McCoy Tynert, Thelonious Monkot, de ez a huszonhét éves fiatalember már a saját zenéjét játssza. Ráadásul itt nemcsak a jazz tudása, hanem a zenetörténet az alap, hisz´ Mehldau klasszikusan képzett zongorista, kedvence Mahler ötödik és hatodik szimfóniája. Azért nem kell megijedni, ez vérbő jazz, ahol az invenció háttérbe szorítja a gondolatot. Hibátlanok az arányok: a kultúra és az emóció, a spontaneitás és a tudatosság, a művész és az anyaga közti távolság, mind a helyén van. Nagy érzések és diszkrét önreflexió, és mindez egyszerűen, halál természetesen, nagy formaérzékkel előadva.

A trió másik két tagja is elképesztően jó. Jorge Ossy dobol, Larry Grenadier bőgőzik. Visszafogottan dinamikus játékuk pontosan szolgálja a zenét, mintha harminc éve együtt játszanának. Annyit és csak azt csinálják, amit kell. Ennek a triónak van még egy lemeze Introducing Brad Mehldau címen, de az nem jutott el hivatalosan hozzánk. Ezenkívül Joshua Redman Moodswing című albumán hallhatók így együtt.

Az 1997-ben, stúdióban rögzített The Art of the Trio, Volume One című album kilenc felvételt tartalmaz. Ebből négy Mehldau szerzeménye, öt sztenderd, köztük a Blackbird című Lennon/McCartney-szerzemény. Az Art of the Trio, Volume Two: Live at the Village Vanguard címmel 1998-ban megjelent folytatást koncerten rögzítették. A két kiadvány természetesen önállóan is működik, de nem helyettesíti egyik a másikat.

Brad Mehldau szereti a német költészetet és az irodalmat, olyanokat, mint Goethe, Thomas Mann, Rainer Maria Rilke, és persze Chet Bakert, John Coltrane-t és Henri Mancinit. Lehet, hogy mégis van remény?

Czabán György

Warner Records, 1998

szerző
Czabán György
publikálva
1998/15. (04. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...