Mégis van? (Brad Mehldau: The Art of the Trio)

  • Czabán György
  • 1998. április 16.

Zene

Van egy olyan vélekedés, miszerint a jazz világában az ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje volt az aranykor. Azóta a nagy egyéniségeknek csak maximum ügyes utánzatai mozognak, meg volt néhány zsákutca, mint a jazzrock, de azt a menedzserek találták ki. A megszállott zenehallgató, aki már tudja a tutit, hajlamos azt gondolni, hogy már nem jöhet semmi új.

Aztán kap két új CD-t azzal a pimasz címmel, hogy The Art of the Trio. (Lásd még Johann Sebastian Bach: The Art of the Fugue vagy Ornette Coleman: The Art of Improvizers című anyagait. Például.) És kiderül, hogy amit egy klasszikus zongora-dob-bőgő felállásból ki lehet hozni a kilencvenes évek végén, az benne van, és még van valami plusz, amit úgy hívnak, hogy Brad Mehldau. Merthogy a kultúra a folytonosság, a hagyomány és a megújulás. Szóval lehet keresni az előzményeket, a Bill Evans Triót, Keith Jarrett trióit vagy Wynton Kellyt, McCoy Tynert, Thelonious Monkot, de ez a huszonhét éves fiatalember már a saját zenéjét játssza. Ráadásul itt nemcsak a jazz tudása, hanem a zenetörténet az alap, hisz´ Mehldau klasszikusan képzett zongorista, kedvence Mahler ötödik és hatodik szimfóniája. Azért nem kell megijedni, ez vérbő jazz, ahol az invenció háttérbe szorítja a gondolatot. Hibátlanok az arányok: a kultúra és az emóció, a spontaneitás és a tudatosság, a művész és az anyaga közti távolság, mind a helyén van. Nagy érzések és diszkrét önreflexió, és mindez egyszerűen, halál természetesen, nagy formaérzékkel előadva.

A trió másik két tagja is elképesztően jó. Jorge Ossy dobol, Larry Grenadier bőgőzik. Visszafogottan dinamikus játékuk pontosan szolgálja a zenét, mintha harminc éve együtt játszanának. Annyit és csak azt csinálják, amit kell. Ennek a triónak van még egy lemeze Introducing Brad Mehldau címen, de az nem jutott el hivatalosan hozzánk. Ezenkívül Joshua Redman Moodswing című albumán hallhatók így együtt.

Az 1997-ben, stúdióban rögzített The Art of the Trio, Volume One című album kilenc felvételt tartalmaz. Ebből négy Mehldau szerzeménye, öt sztenderd, köztük a Blackbird című Lennon/McCartney-szerzemény. Az Art of the Trio, Volume Two: Live at the Village Vanguard címmel 1998-ban megjelent folytatást koncerten rögzítették. A két kiadvány természetesen önállóan is működik, de nem helyettesíti egyik a másikat.

Brad Mehldau szereti a német költészetet és az irodalmat, olyanokat, mint Goethe, Thomas Mann, Rainer Maria Rilke, és persze Chet Bakert, John Coltrane-t és Henri Mancinit. Lehet, hogy mégis van remény?

Czabán György

Warner Records, 1998

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?