Mégis van? (Brad Mehldau: The Art of the Trio)

  • Czabán György
  • 1998. április 16.

Zene

Van egy olyan vélekedés, miszerint a jazz világában az ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje volt az aranykor. Azóta a nagy egyéniségeknek csak maximum ügyes utánzatai mozognak, meg volt néhány zsákutca, mint a jazzrock, de azt a menedzserek találták ki. A megszállott zenehallgató, aki már tudja a tutit, hajlamos azt gondolni, hogy már nem jöhet semmi új.

Aztán kap két új CD-t azzal a pimasz címmel, hogy The Art of the Trio. (Lásd még Johann Sebastian Bach: The Art of the Fugue vagy Ornette Coleman: The Art of Improvizers című anyagait. Például.) És kiderül, hogy amit egy klasszikus zongora-dob-bőgő felállásból ki lehet hozni a kilencvenes évek végén, az benne van, és még van valami plusz, amit úgy hívnak, hogy Brad Mehldau. Merthogy a kultúra a folytonosság, a hagyomány és a megújulás. Szóval lehet keresni az előzményeket, a Bill Evans Triót, Keith Jarrett trióit vagy Wynton Kellyt, McCoy Tynert, Thelonious Monkot, de ez a huszonhét éves fiatalember már a saját zenéjét játssza. Ráadásul itt nemcsak a jazz tudása, hanem a zenetörténet az alap, hisz´ Mehldau klasszikusan képzett zongorista, kedvence Mahler ötödik és hatodik szimfóniája. Azért nem kell megijedni, ez vérbő jazz, ahol az invenció háttérbe szorítja a gondolatot. Hibátlanok az arányok: a kultúra és az emóció, a spontaneitás és a tudatosság, a művész és az anyaga közti távolság, mind a helyén van. Nagy érzések és diszkrét önreflexió, és mindez egyszerűen, halál természetesen, nagy formaérzékkel előadva.

A trió másik két tagja is elképesztően jó. Jorge Ossy dobol, Larry Grenadier bőgőzik. Visszafogottan dinamikus játékuk pontosan szolgálja a zenét, mintha harminc éve együtt játszanának. Annyit és csak azt csinálják, amit kell. Ennek a triónak van még egy lemeze Introducing Brad Mehldau címen, de az nem jutott el hivatalosan hozzánk. Ezenkívül Joshua Redman Moodswing című albumán hallhatók így együtt.

Az 1997-ben, stúdióban rögzített The Art of the Trio, Volume One című album kilenc felvételt tartalmaz. Ebből négy Mehldau szerzeménye, öt sztenderd, köztük a Blackbird című Lennon/McCartney-szerzemény. Az Art of the Trio, Volume Two: Live at the Village Vanguard címmel 1998-ban megjelent folytatást koncerten rögzítették. A két kiadvány természetesen önállóan is működik, de nem helyettesíti egyik a másikat.

Brad Mehldau szereti a német költészetet és az irodalmat, olyanokat, mint Goethe, Thomas Mann, Rainer Maria Rilke, és persze Chet Bakert, John Coltrane-t és Henri Mancinit. Lehet, hogy mégis van remény?

Czabán György

Warner Records, 1998

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.