Zene

Az 1954-ben született szerző, akiről utoljára a decemberi Tiszatáj nagyszerű osztrák összeállításában, Arany Mihály írásában olvashattunk, a kortárs osztrák irodalom középgenerációjához tartozik, író és esszéista, öt regényéből kettő magyarul is megjelent A hetvenes években indult - érdekes, hogy nevét Hima Gabriella 1995-ös, remek Tu felix Austriájának bevezetője (Tendenciák a mai osztrák prózában) nem említi, pedig ekkor már Menasse esszékötete, a címével Musilra utaló Das Land ohne Eigenschaften (a Tulajdonságok nélküli ország) is megjelent Igaz, az általános elismerést meghozó Schubumkehr (Csúszásirányváltó) épp 95-ös (Menasséről elsőként Bombitz Attila 2001-es kötetében, a Mindenkori utolsó világokban találhattunk átfogó tanulmányt) A Kalligramnál most megjelent könyv a 2005-ben megjelent Das war Österreich alapján készült Címlapján, miként a német kiadásén, egy félbevágott puncskocka, aminek jelkép mivolta a 38 oldalon kezd feltárulni Nevezett édesség a Második Köztársaság jelképe lenne, mely köztársaságnak 2005-ben ünnepelték a hatvanadik évfordulóját (az első 1920-ban alakult meg) A kocka: "Kívül rózsaszín cukormáz, belül barna töltelék" Menasse kérlelhetetlenül és könyörtelenül azt vizsgálja, mi minden van a máz alatt, s hogy ami ott van, az elhallgatások, torzítások, miként formálták az osztrák "irodalmi üzemet", hogyan tették lehetővé Kurt Waldheim és Jörg Haider színrelépését, s hogyan befolyásolják az ország és az EU viszonyát Súlyos és nyilván sokban vitatható (s vitatott) gondolatok sorjáznak e nagyon nehéz és komoly (bár korántsem iróniamentes) könyvben - talán megkockáztathatjuk, hogy a például Bernhardtól jól ismert Hassliebe jegyében Feladatunk nehezítendő esetleg érdemes Paul Lendvai Az osztrák titok című, ellenpontként olvasható könyvével együtt forgatnunk A titoktalanítás érdekében Fordította: Bombitz Attila Kalligram, 2008, 384 oldal, 2990 Ft ***** . .

Frank Caprát és vele a becsületes, jó embereket a múlt század negyvenes éveiben hagyta cserben a korszellem. A divatból kifelé tartó népi hősök közé tartozott egy botcsinálta politikus is; az illetőt Mr. Smithnek hívták, aki - ha valaki netán nem látta volna James Stewart fiatalkori klasszikusát, a Becsületből elégtelent (eredetileg: Mr. Smith Goes to Washington) -, angyali naivitásával és megátalkodott jóságával tűnt ki a korrupt washingtoni nagykutyák táborából. Mr. Smith ugyan 1939-ben tette tiszteletét a nagypapák mozijában (majd, mint említettük, hamarosan leáldozott a hozzá hasonló, jóságos szerzeteknek), a Milk láttán azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy hetven év elteltével is milyen jól tartja magát, és az sem állítható, hogy olyan sokat változott volna az idők során. Dombi Lőrinc

A Mahagonny a kényelmetlen igazságok és a még kényelmetlenebb szentenciák valóságos tárháza, így tán nem meglepő, ha elsőbben a recenzensből is néhány kevésbé komfortos mondat és némi tudákosság kívánkozik ki az évad hatodik operai bemutatója láttán (a baletteket most nem számítva). Nos, a premier színhelyéül szolgáló Thália Színházon kezdve a sort: mi tűrés-tagadás, az opera-előadások valamiképp nem működnek e falak között. Talán az épület dacol a műfajjal, vagy a múlt emlékei terhelik meg az élményt (bár ugyan miért ártana Kazimir Károly spektákulumokkal okító, elkötelezett szellemisége Brecht és Weill muzikális képeskönyvének?), nem tudni, ám az mindenesetre tény, hogy a hangulat immár többedszer marad alatta az operapremiereken okkal elvárható szintnek, s akkor a hétköznapi előadásokról jobb, ha nem is szólunk. Másrészt, László Ferenc

Hiába: a megértést akkor is nehezen adja föl az ember, ha tudja, hogy a színház nem egyetemi auditórium, az előadás nem olyan előadás. Hajlandó megmozgatni összes érzékét, asszociációs tárházát és absztrakciós képességeit, a fantáziájáról, tapasztalatairól, emlékeiről és vágyairól nem is beszélve - de a végén mégiscsak szeretne egyetlen, bárha rövid épkézláb mondatot összerakni arról, miről is szólt a Vakond című előadás. Csáki Judit

Rossz, ha van, még rosszabb, ha nincs - mi az? A házasság. A Nem kellesz eléggé a nagy számok törvényét követve osztja a hasonló bölcseleteket: egymásba gabalyodó sztárok és sztorik sokasága lepi el a vásznat.

A honfitárs H.I.M. nyomdokaiban zenetévéket, tinilányszíveket és bulvármagazinokat meghódító finn rágógumidark-zenekar számára még akkor is tagadhatatlanul hatalmas zakó a néhány évvel ezelőtti Sziget nagyszínpados, késő esti koncert után a Dürer-kertben játszani, ha már elővételben elment a jegyek nagy része, maga a hely pedig szinte csurig megtelt.

két műsort is hallhattunk a zeneszerző New York-i debütálása alkalmából. Előbb Papp Márta egyórás összeállításban interjúvolta meg az eseményekről Gőz Lászlót, Kurtág amerikai bemutatkozásának egyik szervezőjét, majd Farkas Zoltán zenetörténész társaságában elemezte új művét, az Anna Ahmatova négy versére írt dalciklust.

A kiállítás egy eddig kevéssé ismert oldaláról mutatja be az animációs filmjeivel elhíresült Magyarósi Évát. A kiállítás törzsanyagát a művész nyolc, vegyes technikával készített nagyméretű képe alkotja, melyek a jelenleg egyre fontosabbá váló "vissza a rajzhoz" poétikát követik.

című darabja a spanyol reneszánsz "fölvezető" írójának, Fernando de Rojasnak a műve nyomán íródott, ami nagyjából száz évvel előzte meg Shakespeare Romeo és Júliáját. Így aztán lehet rápakolni, kiforgatni, játszani azzal, hogy a nézőnek itt sok minden ismerős.

Ma mire vadászik a bácsi; (ezüst) medvére, (arany) leopárdra vagy a (közös) fonálra? Még jó, hogy az utóbbira, e nehézkes dramaturgiai négylábúra vadászik a bácsi, egy névszerzés előtt álló, jól nevelt filmkészítő (svéd kismester), és jól is teszi; szelídítgesse csak a közös tanulságon függő, sokepizódos szerkezetet, ez az út vezet a medvéhez is. Az elbeszélés e sokat bíró talapzatára boldog-boldogtalan felfér, a macskanadrágból kilógó hasú tinilányok, a szívszaggatott buszsofőr, a karból kiközösített tanárnő és a házigazdai teendőkbe kis híján belepusztuló családfő éppúgy, mint egy böfögve mulatozó férfitársaság egymást szívató hangadói.

A színházi pince előterében családi fotók: Bozsik Yvette, a darab koreográfusa és rendezője egy hajdúszoboszlói kertben, amikor olyan nyolcéves lehetett. Az előadás főfigurája, a szakadt kis balerinarém, a zseniálisan táncoló és színészkedő Hasznos Dóra nagyon hasonlít arra a kislányra, persze nem is véletlenül.

egy kongói veteránt, egy friss cimbalomzenekart, padlót fogunk a legújabb klezmertől, és kissé megdorgálunk egy görög istennőt. Marton László Távolodó

A Live Remix mint márkanév és rendezvénysorozat két derék norvég elektronikus zenekészítő, bizonyos Jan Bang és Erik Honoré leleménye: miután elunták, hogy otthon, steril körülmények között, álló nap a kütyük és vasak fölött görnyedve gyártsák szerzeményeiket, úgy döntöttek, hogy a sokéves rutin során elsajátított, figyelemre méltó zenekészítési és improvizációs képességeiket más feladatoknak szentelik. A két remixőr ideája szerint közönségük előbb meghallgat egy vagy akár több, önmagában is izgalmas "élő" koncertet, majd azok végeztével Bang és Honoré nekiesik a hanganyagnak, szétcincálja, újból összerakja, s az eredetiből valami egészen mást állít elő. - minek -