színház - LÕRINCZY ATTILA: CELESTINA

  • - ki -
  • 2009. február 26.

Zene

című darabja a spanyol reneszánsz "fölvezető" írójának, Fernando de Rojasnak a műve nyomán íródott, ami nagyjából száz évvel előzte meg Shakespeare Romeo és Júliáját. Így aztán lehet rápakolni, kiforgatni, játszani azzal, hogy a nézőnek itt sok minden ismerős.
címû darabja a spanyol reneszánsz "fölvezetõ" írójának, Fernando de Rojasnak a mûve nyomán íródott, ami nagyjából száz évvel elõzte meg Shakespeare Romeo és Júliáját. Így aztán lehet rápakolni, kiforgatni, játszani azzal, hogy a nézõnek itt sok minden ismerõs. Lõrinczy Attila ügyesen használja ki a kínálkozó lehetõségeket: a tétova szerelmespártól a pszeudoreneszánsz szolgafigurákig. De középen egy ember áll: Celestina.

Akit Margitai Ági játszik - az õ jutalomjátékának íródott a darab. A dús múltú örömlány eredeti szakmájából kiöregedvén aktív kerítõnõként és "kurvaidomárként" keresi kenyerét: ez aztán tényleg ziccer a színésznõnek, és forrása megannyi poénnak. A Harsányi Sulyom László és Novák Eszter rendezte tatabányai elõadás elsõ része némiképp vontatott, mert leginkább egy tágas tablót rajzol: epekedõ szerelmes ifjú, elégedetlen és találékony szolga, mulya szolga, "haladó" örömlány, az örömlánypályát szinte öntudatlanul megcélzó falusi naiva, valamint a leányát szigorú Capuletként õrzõ apa, meg persze a szabadságharcát vívó pszeudo-Júlia és mások vonulnak fel; a tabló megmozdításához Margitai Celestinája szükséges.

De aztán felpörög a játék; Kiss Gabriella mélyedésekkel és medencével tarkított díszletében a keskeny utak kacifántos közlekedésre szorítják a színészeket - és újabb poénokat kínálnak. Barabás Árpád zenéjétõl kísérve találnak egymásra a párok - Calisto-Romeo és Melibea-Júlia mellett a mulya szolga és a falusi naiva is. Sõt: a múltat fölidézve egy hajdani pár is földereng. Könnyed, és - ahogy mondani szokás - bõvérû komédiázás zajlik; Margitai egyre erõsebb és felszabadultabb a játékmester szerepében. Mellette Egyed Attila gazdag szolgafigurája, Téby Zita ügyesen ironizált Melibeája, Szilágyi Katalin és Katona László a szex örömeibe belebóduló párja szellemes és gazdag alakítás.

A végére jut kicsi horror: ezen is sokat lehet nevetni, kivált, hogy persze minden jóra fordul.

Gödör, február 11.

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.