Amíg a fülünk zúg, zenélünk a végtelenségig - erõs szabad fordításban ezt jelenti az izlandi szabadcsapat új lemezének címe. Ötödik albumát már sztárproducerrel (a Nine Inch Nails és PJ Harvey lemezeirõl ismert Flooddal) és változatos helyszíneken (New York, Havanna, Reykjavík) vette fel Jónsi Thor Birgisson és zenekara. A korábbi sorlemezeken markánsabb elektronikus alapok sokkal finomabban vannak most jelen, a fõbb szerepeket a zongora, az akusztikus gitár, a váratlanul felbukkanó nagyzenekari kíséret és persze a védjegyszerû visszhangeffekt viszik. Egyértelmû, mi volt a célja az izlandi négyesnek: elrugaszkodni a korábban megszokott hangzástól, a lassan hömpölygõ, 8-10 perces tételektõl és az introvertált, a szomorúságot mindig magukban hordozó zenei kalandozásoktól.
Ez csak részben sikerült - annyiban más ez a Sigur Rós-dolgozat, hogy van néhány szokatlanul popos, derûs és optimista szerzemény is (a netre felpakolt kislemezdal, a Gobbledigook és a tempósabb, vidámabb Inní mér syngur vitleysingur vagy a szokatlanul fülbemászó, a "legjobb dal" posztjára erõsen esélyes Vid spilum endalaust), így teljesen új oldaláról mutatkozhat be a zenekar. Azonban hamar világossá válik, hogy a kvartett nem tud tökéletesen kibújni saját bõrébõl: a lemez második fele kicsit ellaposodott tájakra téved, ettõl bizony zavarba jöhet a leghûségesebb rajongó is. A záró Allalright (az elsõ Sigur Rós-szám angol nyelven!) borongása alatt aztán már újra hat az elszállós atmoszféra: a Sigur Rós ismét egyenesen és megbízható borultsággal halad a megkezdett úton - mindentõl messze, a szívhez közel.
EMI, 2008
****
