Sigur Rós: Med sud í eyrum vid spilum endalaust (Lemez)

Amíg a fülünk zúg, zenélünk a végtelenségig - erős szabad fordításban ezt jelenti az izlandi szabadcsapat új lemezének címe Ötödik albumát már sztárproducerrel (a Nine Inch Nails és PJ Harvey lemezeiről ismert Flooddal) és változatos helyszíneken (New York, Havanna, Reykjavík) vette fel Jónsi Thor Birgisson és zenekara A korábbi sorlemezeken markánsabb elektronikus alapok sokkal finomabban vannak most jelen, a főbb szerepeket a zongora, az akusztikus gitár, a váratlanul felbukkanó nagyzenekari kíséret és persze a védjegyszerű visszhangeffekt viszik Egyértelmű, mi volt a célja az izlandi négyesnek: elrugaszkodni a korábban megszokott hangzástól, a lassan hömpölygő, 8-10 perces tételektől és az introvertált, a szomorúságot mindig magukban hordozó zenei kalandozásoktól Ez csak részben sikerült - annyiban más ez a Sigur Rós-dolgozat, hogy van néhány szokatlanul popos, derűs és optimista szerzemény is (a netre felpakolt kislemezdal, a Gobbledigook és a tempósabb, vidámabb Inní mér syngur vitleysingur vagy a szokatlanul fülbemászó, a "legjobb dal" posztjára erősen esélyes Vid spilum endalaust), így teljesen új oldaláról mutatkozhat be a zenekar Azonban hamar világossá válik, hogy a kvartett nem tud tökéletesen kibújni saját bőréből: a lemez második fele kicsit ellaposodott tájakra téved, ettől bizony zavarba jöhet a leghűségesebb rajongó is A záró Allalright (az első Sigur Rós-szám angol nyelven!) borongása alatt aztán már újra hat az elszállós atmoszféra: a Sigur Rós ismét egyenesen és megbízható borultsággal halad a megkezdett úton - mindentől messze, a szívhez közel EMI, 2008 **** . .

Amíg a fülünk zúg, zenélünk a végtelenségig - erõs szabad fordításban ezt jelenti az izlandi szabadcsapat új lemezének címe. Ötödik albumát már sztárproducerrel (a Nine Inch Nails és PJ Harvey lemezeirõl ismert Flooddal) és változatos helyszíneken (New York, Havanna, Reykjavík) vette fel Jónsi Thor Birgisson és zenekara. A korábbi sorlemezeken markánsabb elektronikus alapok sokkal finomabban vannak most jelen, a fõbb szerepeket a zongora, az akusztikus gitár, a váratlanul felbukkanó nagyzenekari kíséret és persze a védjegyszerû visszhangeffekt viszik. Egyértelmû, mi volt a célja az izlandi négyesnek: elrugaszkodni a korábban megszokott hangzástól, a lassan hömpölygõ, 8-10 perces tételektõl és az introvertált, a szomorúságot mindig magukban hordozó zenei kalandozásoktól.

Ez csak részben sikerült - annyiban más ez a Sigur Rós-dolgozat, hogy van néhány szokatlanul popos, derûs és optimista szerzemény is (a netre felpakolt kislemezdal, a Gobbledigook és a tempósabb, vidámabb Inní mér syngur vitleysingur vagy a szokatlanul fülbemászó, a "legjobb dal" posztjára erõsen esélyes Vid spilum endalaust), így teljesen új oldaláról mutatkozhat be a zenekar. Azonban hamar világossá válik, hogy a kvartett nem tud tökéletesen kibújni saját bõrébõl: a lemez második fele kicsit ellaposodott tájakra téved, ettõl bizony zavarba jöhet a leghûségesebb rajongó is. A záró Allalright (az elsõ Sigur Rós-szám angol nyelven!) borongása alatt aztán már újra hat az elszállós atmoszféra: a Sigur Rós ismét egyenesen és megbízható borultsággal halad a megkezdett úton - mindentõl messze, a szívhez közel.

EMI, 2008

****