Lemez

Marina And The Diamonds: Froot

  • Lang Ádám
  • 2015. május 9.

Zene

Marina Diamandis biztató szerzői debütje után a szélesebb áttörés érdekében egy csapat kipróbált producerrel készítette el második lemezét. A 2012-ben megjelent Electra Heart azonban nemcsak nem repítette a felső ligába a görög származású énekesnőt, hanem gyengébben is teljesített, mint az elődje. Hiányzott belőle a Family Jewels rajzfilmszerűen elnagyolt cserfessége és kedves műfaji kaotikussága, amelyek helyett egy sor generikus EDM-mel felpumpált tinipopdalt kaptunk. Így a harmadik Marina And The Diamonds-lemez bejelentésekor leginkább annak lehetett örülni, hogy az énekesnő az Electra Heart tapasztalatai ­miatt újra egyedül írta meg a dalokat. Ennek ellenére a Froot sajnos nem váltja be azokat az elvárásokat, amiket talán már csak kevesek táplálnak ezzel a kivételesen karakteres hangú énekesnővel kapcsolatban.

Mindazonáltal a Froot igenis előrelépés. Marina egyrészt bebizonyítja, hogy egyedül is tud olyan számokat írni, mint egy sor iparos segítségével, illetve maguk a dalok is jobbak lettek. Elsősorban a 70-es és a 80-as évek ihlette, azonnal tapadó, diszkós popszámokat kapunk – ilyen például a katartikus Forget himnusza vagy a bubblegum-popos Blue. Emellett van jó néhány szakítós ballada (köztük a zongorás Happy megkapó nyitánya és a légies-tapsolgatós Gold), az alkalmi üresjáratokat pedig még mindig nagyszerűen kitölti Marina operásan öblös énekhangja. Így ha a Froot nem is lesz ott az év lemezei között, otthoni ténykedéshez vagy álmodozáshoz azért remek háttérzene.

Warner, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.