Lemez

Matthewdavid: Time Fly­ing Beats

  • - minek -
  • 2018. február 25.

Zene

A már jó ideje Los Angelesben élő és alkotó (eredetileg Atlantából származó) Matthew David McQueen igazán egzotikus személyiség még az excentrikus figurákban gazdag kaliforniai színtéren is. Nincs két egyforma stílusú megjelenése, és ehhez az inkonzisztenciához makacsul ragaszkodik is, de közben kivételes stílusérzékkel rakja össze albumait, domináljon rajtuk a szaggató basszus, a nagy elődöket idézően ambient hangkulissza, vagy saját, némileg preparált, soulos vokálja. A Time Flying Beats 15 száma jórészt az utóbbi pár évben született, sokszor éppen a fellépések közötti utazások alatt. A korábbi, absztrakt vagy széttördelt szerzeményekhez képest ezek direktebb hangzásúak, s mindenféle fölös kerülő nélkül rohanják le a befogadót. Matthew a hangmintabányászat nyomán előásott foszlányokat, loopokat és ritmustöredékeket biztos kézzel fűzi össze, majd laza eleganciával párosítja hiphoppal, dubbal, drum and bass-szel vagy korunk futurisztikusabb ütemeivel. Ráadásul az album úgy pereg le, hogy a legtöbb szám hossza a 2 percet sem éri el, sokszor észre sem vesszük, hogy már két számmal arrébb vagyunk. De Matthew a nagyobb lélegzetű kompozíciókban is otthon van: a jungle-ba forduló Secret Rooms of Tokyo című számban szinte novellányi tartalmat zsúfol össze majdnem 7 percben, ami saját univerzumán belül kellően hosszú, és a maga nemében még fordulatos is.

Leaving Records, 2018

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.