A már jó ideje Los Angelesben élő és alkotó (eredetileg Atlantából származó) Matthew David McQueen igazán egzotikus személyiség még az excentrikus figurákban gazdag kaliforniai színtéren is. Nincs két egyforma stílusú megjelenése, és ehhez az inkonzisztenciához makacsul ragaszkodik is, de közben kivételes stílusérzékkel rakja össze albumait, domináljon rajtuk a szaggató basszus, a nagy elődöket idézően ambient hangkulissza, vagy saját, némileg preparált, soulos vokálja. A Time Flying Beats 15 száma jórészt az utóbbi pár évben született, sokszor éppen a fellépések közötti utazások alatt. A korábbi, absztrakt vagy széttördelt szerzeményekhez képest ezek direktebb hangzásúak, s mindenféle fölös kerülő nélkül rohanják le a befogadót. Matthew a hangmintabányászat nyomán előásott foszlányokat, loopokat és ritmustöredékeket biztos kézzel fűzi össze, majd laza eleganciával párosítja hiphoppal, dubbal, drum and bass-szel vagy korunk futurisztikusabb ütemeivel. Ráadásul az album úgy pereg le, hogy a legtöbb szám hossza a 2 percet sem éri el, sokszor észre sem vesszük, hogy már két számmal arrébb vagyunk. De Matthew a nagyobb lélegzetű kompozíciókban is otthon van: a jungle-ba forduló Secret Rooms of Tokyo című számban szinte novellányi tartalmat zsúfol össze majdnem 7 percben, ami saját univerzumán belül kellően hosszú, és a maga nemében még fordulatos is.
Leaving Records, 2018
