mi a kotta?

13 zokni, 1 matrac

  • mi a kotta
  • 2018. február 25.

Zene

„Schubert képes rá, és többnyire sikerül is neki, hogy mindenből azt hallja ki, ami abban az érzelemvilág s így a zene szempontjából elsődleges. Kísérete azonban ritkán puszta kíséret; a dallamot színezi vele, munkái sokszor egyéni ötletekről és kidolgozásról, alapos harmóniai tudásról és állhatatos szorgalomról tanúskodnak. Viszont igen gyakran előfordul, hogy messze túllép a dal műfajának határain. Az újszerűség és a különleges hatás kedvéért rendkívül szereti a zongorakíséretet hangjegyekkel agyonzsúfolni; egymás fölébe tornyozva, vagy egymás mellé sűrítve.” 1828 januárjában, tehát a komponista halálának évében így értékelte Schubertet, a dalköltőt a Leipziger Zeitung: vállveregető és kissé lekicsinylő elismeréssel. A 19. század zenetörténeti óriásai közül leginkább talán Franz Schubert élete emlékeztet a meg nem értett zseni romantikus kliséjére. Mert bár még körötte is volt egy lelkes baráti-csodálói kör, azért az mégiscsak a művész alulértékeltségéről tanúskodik, hogy halála után a 39 forint összértékű ruhadarabok meg a 14 forintnyi ágynemű leltárba vételét követően már csupán egyetlen kurta tétel maradt a hagyatéki listán: „néhány régi – 10 Ft-ra becsülhető értékű – zeneművön kívül az örökhagyó birtokában egyéb vagyontárgy nem található.”

Schubert fél tucat dala hétfő este a remek német bariton, Matthias Goerne előadásában hangzik majd fel, ezúttal nem egy zongorista, hanem a komplett Kammerorchester Basel kíséretében, akik a dalok előtt és után Mozart salzburgi Postakürt-szerenádját fogják kettébontva eljátszani (Zeneakadémia, január 29., fél nyolc). Az elkövetkező napok másik fontos zeneakadémiai vendégjátéka ugyancsak eszünkbe juttathatja az elmúlást, hiszen Janine Jansen, Mischa Maisky, a lánya, Lily Maisky és Itamar Golan közös kamaraestjének programjából legalább két orosz zongoratrió búcsúztató gyanánt íródott (február 2., fél nyolc). A kamarazene e műfajától amúgy idegenkedő Csajkovszkij, valamint Sosztakovics is egy barát emléke előtt tisztelgett a-moll, illetve e-moll hangnemű zongoratriójával, Rahmanyinov itt felhangzó 1892-es, 1. (g-moll) „Elégikus” zongoratrióját pedig egy évvel később követte a második ily nemű kompozíció – immár Csajkovszkijt elsiratva.

Zárjuk ezúttal Amerikával, merthogy a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén Carlo Montanaro az „Újvilág” szimfóniát vezényli majd, miután a nagy tehetségű Nicolas Altstaedt (képünkön) elhúzta Dvořák h-moll gordonkaversenyének szólóját (Nemzeti Hangversenyterem, február 1., fél nyolc). Az Erkel Színházban pedig szombaton kerül sor a Porgy és Bess új bemutatójára, méghozzá alighanem zajos viták kíséretében (január 27., hat óra). A produkció ugyanis deklaráltan figyelmen kívül hagyja a Porgy és Bess előadásait és játszottságát 1983 óta korlátozó végrendelkezői kikötést, az úgynevezett all-black cast elvárását. Az Opera repertoárjára ekképp visszatérő Gershwin-mű Létay Kiss Gabriella és Palerdi András, illetve Sáfár Orsolya és Bakonyi Marcell címszereplésével jut majd elénk Almási-Tóth András rendezésében.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.