„Az első felvonás még szépen lement, háromszor is visszahívták a színészeket. A második felvonás után azonban a közönség váratlanul zajongani kezdett: pisszegtek, fütyültek, kiabáltak, s eközben a kakasülőről százával röpültek le a cédulák, melyeken az ifjúság (akkoriban „futuristáknak” hívták őket) az ellen tiltakozott, hogy a Salome szerzője ilyen könnyelmű darab megírására „alacsonyodott le”. Miután elcsitult a botrány, felmentem a színpadra, s megkérdeztem, miért háborodtak fel ennyire az emberek. A válasz így hangzott: „Hát a keringő miatt.” Erre én megkérdeztem: „Hogyhogy a keringő miatt?” Mire a rendező: „Nos, a Scalában a közönség kizárólag a balettekben fogadja el a bécsi keringőt.” Én csak nevettem: „Mi lesz akkor a 3. felvonásban, hiszen ott még további keringők következnek?” Ők a vállukat vonogatták, majd elkezdődött a 3. felvonás. A bevezető fugato alatt teljes volt a nyugalom! De ezután a színfalak mögött ismét felhangzott az E-dúr valcer. S amikor Octavian azt énekelte: „Che bella musica!”, odafentről egy gúnyos hang azt kiáltotta: „Eh – bella musica!” Erre a botrány ismét kitört…”
Így emlékezett vissza sok évvel később A rózsalovag legelső olaszországi előadására a kibillenthetetlen nyugalmú Richard Strauss (képünkön is blazírtan látható), aki sem ezt a viharos fogadtatást nem vette a lelkére, sem koronás császára, II. Vilmos véleményét, aki szokott korlátoltságával röviden így sommázta a mondott operáról kiforrott véleményét: „Ez a zene nem nekem való!” A közönség egymást követő nemzedékei természetesen másként ítéltek, és ennek érzékletes bizonysága lesz az, hogy az elkövetkező napokban két koncertműsor is az opera keringőiből összeállított Rózsalovag szvittel zárul majd. Az egyiken Hámori Máté fogja hű együttesét, az Óbudai Danubia Zenekart vezényelni (Zeneakadémia, október 15., fél nyolc), a másikon pedig a hegedűs világsztár, Maxim Vengerov igazítja majd a Nemzeti Filharmonikusokat, de csak miután elhúzta a program Ravel- és Max Bruch-számait (Zeneakadémia, október 17., fél nyolc).
A két hangverseny között, jövő szerdán viszont egy egész estényi Beethoven vár reánk a Liszt Ferenc téren: Vásáry Tamással, a Magyar Rádió Zenei Együtteseivel, a Krisztus az Olajfák hegyén oratórium-különlegességével, és éppen nem utolsósorban Ránki Dezsővel a IV. zongoraverseny magánszólamában (Zeneakadémia, október 16., fél nyolc).
A Müpa esedékes nagy dobása ellenben még az említetteket megelőzően, most csütörtökön, illetve szombaton ígérkezik. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál ugyanis végre magyarországi bemutatóhoz segíti Eötvös Péter tizenöt éve Párizsból útjára indult operáját, az Angels in Americát, amely Tony Kushner azonos című, nevezetes színdarabja nyomán készült (Fesztivál Színház, október 10. és 12., hét óra). Ahogyan azt már a korábbi években megszokhattuk, ez a fesztiválprodukció is osztrák–magyar együttműködés révén, a Neue Oper Wien részvételével jött, illetve jön majd létre: Matthias Oldag rendezői koncepciójának jegyében meg a méltán büszke komponista karmesteri irányítását követve.
