rés a présen: Mikor és milyen formációval indult a pályád?
Kiszeljov Andrej: Pécsen nőttem fel, és ott 15-16 évesen szerveztük az első zenekarunkat Mészáros Péterrel és Sándor Péterrel. A MillFaV már egy budapesti zenekar volt, aminek voltak pécsi vonatkozásai: ketten onnan származtunk. 87-ben visszaköltöztem Pécsre, így a zenekar többször próbált ott; és több pécsi srác és lány volt hosszabb rövidebb ideig tag. Az esetemben nem beszélhetünk zenész-szövegírói pályáról, dzsesszzenész akartam lenni, és ahogy az akkori könnyűzenészi pályamodell előírta, elmentem 19 évesen vendéglátózni. Három év után fel kellett adnom, mert rájöttem, nem az én személyiségemnek való. Attól kezdve taszított az egyszerű és bombasztikus eszközökkel dolgozó zene. Igyekeztem máshogyan gitározni.
rap: Volt egy visszatérés a Dep’arttal öt éve Budapesten, de mi történt közben?
KA: Még a vendéglátózás közben vettem észre, hogy jobban érdekelnek azok a sztorik, amelyeket az alkoholisták mesélnek a szünetekben, mint a színpad. Ez rávezetett, hogy mivel akarok foglalkozni. Elvégeztem a Gyógypedagógiai Főiskolát, majd utána rögtön a pszichológiát az ELTE-n. Ez a munkám a diploma óta, szeretem csinálni, és értek hozzá. Tehát igazi szabadidőzenész vagyok. Amikor a MillFaV-val már nem próbáltunk többet, akkor egyedül, otthon zenéltem. A gyakorlást sohasem hagytam abba. A 90-es évek második felétől felfedeztem a zeneszerkesztő és stúdióprogramokat, ezeken rögzítem az ötleteimet, amiből most már összegyűlt egy néhány száz tételes könyvtár.
rap: Hogyan alakult a Dep’art zenekar?
KA: A feLugossy Lacával 2008–2009-ben volt egy közös zenei projektünk, és ahogy közvetlenül érzékeltem azt a módot, ahogyan ő jelen tud lenni a zenélésben, nagyon erős vágyat kezdtem érezni a zenélés társasági élménye iránt. A próbahelyzet az egyik ilyen élményforrás. A másik társas élmény, ami hiányzott, az a koncertezés. Az az igény, hogy egy zárt helyen, félhomályban, a többiekkel együtt dobra és mély hangokra énekeljünk és mozogjunk, az egyidős az emberiséggel, vagy talán régebbi.
A zenei elképzelésem meg az volt, hogy különböző popzenei irányzatok nekem tetsző riffjeiből vagy ezek parafrázisaiból alakítom ki a számok vázát, így költöztek össze 1-1 számba Dick Dale és Robert Fripp, a Shadows és a Bizottság, a többiek pedig kitalálják a maguk részét. Pénzes Olivérnek szóltam először, az orgánuma tetszett meg, volt színészi múltja, és persze a személyisége miatt is. Gyorsan összeállt a Dep’art csapata, a bekerülés egyik szempontja az volt, hogy tudjunk gyakran próbálni.
rap: Hol léptek fel legközelebb?
KA: Október 17-én a Kisüzemben, aztán majd január 9-én lesz a zenekar születésnapja a Loft nevű helyen, de ez még tárgyalás alatt van.
rap: Mi a repertoárotok?
KA: Első körben az említett Laca CD-ről gyakoroltunk be számokat, később jöttek a sajátok. Kezdetben Döbrentey Zsolt írt szöveget, később Garaczi Lászlótól is kaptunk. De Török Peti és a Keszey Krisztián is írtak számokat, Csányi Viktor pedig szöveget. Feldolgoztunk Bizottság-számot és MillFaV-ot is.
rap: Mit tesztek azért, hogy elismert zenekar legyetek?
KA: Most forgattunk két klipet, Fogarasi Gergely rendezte, Nietzsche-versekből készültek, az egyiknek már volt premierje, beneveztük az október 10-i klipszemlére. A másik még vágás alatt van, és majd a szülinapon mutatjuk be. Vállaltunk pár ingyenes promóciós bulit, legutóbb augusztus 30-án az A38-on Fekete Jenő első szólólemez-bemutatója előtt.
rap: Milyen a jó dal?
KA: Számomra elsősorban érzelmi és testi élmény, kifejezi az emberi reménytelenséget, de a reménytelenség keltette indulatokat is. A megformálás módjával, a részletek kidolgozásával pedig azt üzeni, hogy mégiscsak lehet tenni valamit, ha mást nem, hát el lehet bíbelődni zenéléssel.
