Interjú

„Még fütyülni is lehet”

Horváth Ákos zenész

  • Soós Tamás
  • 2021. február 3.

Zene

Ozzy Osbourne hangmérnökével kezdte, majd világhírű ki­adónál folytatta pályáját, úgyhogy régóta nem csak Horváth Charlie fiaként ismerhetjük. Zenekara, a Stardust most azzal a melodikus rockzenével törhet be Európában, amit annak idején a Journey, a Toto vagy a Def Leppard vitt sikerre.

Magyar Narancs: Magától értetődő volt, hogy Charlie fiaként te is énekes leszel?

Horváth Ákos: Nem készültem tudatosan a zenei pályára. Kamasz voltam már, amikor megfogott a rock- és a metálzene, annak is a keményebb ága: Slayer, Metallica, Mötley Crüe. Ennek hatására – édesapámtól függetlenül – kezdtem el zenélni, az viszont neki köszönhető, hogy mindig volt otthon egy gitár, amit felkaphattam. Az sem ártott, hogy sokat dolgozott külföldön, és mindig hozott haza videókazettákat, amikre kinti tévéműsorokat vett fel, így sokkal jobb zenéket hallgathattam, mint amelyek itthon mentek. Innentől fogva semmi más nem érdekelt, csak a zene. Beiratkoztam a Vasutas Zeneiskolába, ahol Tornóczky Ferenc jazzgitárostól tanultam meg az alapokat, majd kijártam a Kőbányai Zenei Stúdiót, és nagyjából ezzel egy időben alapító tagja lettem a Mantra nevű thrash/hardcore zenekarnak. Ez is jó suli volt a maga nemében, körbeturnéztuk az országot, de három nagylemez után kiléptem, mert a saját zenémet szerettem volna játszani. Egy éles váltással létrehoztam a Nightfly nevű fúziós jazztriót, amelyben sok ismertebb zenész megfordult az évek során, majd 2008-ban kiadtam egy szólólemezt Mintha volna szíved címmel, amelyre Horváth Attilával írtunk dalokat. Jól sikerült, de a rockosoknak talán túl popos, a poposoknak meg túl rockos volt, így nem hozott áttörést. Néhány turné után elhalt a projekt.

MN: Aztán 2015-ben jött a Stardust, amelyben a metál és a jazz után dallamos rockot, AOR-t (adult oriented rock, „felnőttrock” – a szerk.) játszol.

HÁ: A szólólemeznél jöttem rá, hogy a dallamos rock áll igazán közel hozzám. A klasszikus rockéneklés nem az én műfajom. A melodikus rockban vannak olyan dallam­ívek és olyan érzelmek, amelyekkel a leginkább ki tudom fejezni magam. A szólólemez után kihagytam pár évet, hogy átgondoljam a dolgaimat, és úgy döntöttem, mindent erre a lapra teszek fel. Tudtam, hogy ez a zene most nem feltétlenül trendi, de hittem benne, ha jól csináljuk, annak meglesz a gyümölcse.

MN: Meg is lett, hiszen már az első kislemezeteket, a Shine-t az a Michael Wagener keverte, aki Ozzy Osbourne, Alice Cooper, az Extreme vagy a Skid Row lemezein is dolgozott, majd leszerződtetek négy lemezre a Frontiers kiadóhoz. Ez hogyan jött össze?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.