Zene

Az afroamerikai és indián felmenőkkel rendelkező Angel Haze 16 éves koráig egy vallási kommunában élt a családjával, elszeparálva a modern világtól. Így csak - miután anyját zaklatta az egyik lelkész, és ezért New Yorkba költöztek - 2007-ben találkozott először a popzenével. Olyan elánnal vetette bele magát a hirtelen megnyílt világba, hogy 2009-re már össze is rakott egy mixtape-et (a New Moont).

A Trafó izgalmas, egyben hiánypótló egész estés elektronikus zenei sorozata ezúttal sem okozott csalódást - dacára annak, hogy a finn Mika Vainio végül betegség miatt igazoltan távol maradt.

Ha a 90-es években az amerikai alternatív rockzene egyenesének egyik végpontján a keserű dühvel rombolni induló Kurt Cobain állt, akkor a másik végére csakis Stephen Malkmust, a kedélyes csapongás és a pókerarccal elővezetett ortopéd viccek nagymesterét képzelhetjük.

Négy különleges rocklemez még 2013-ból, amelyek mellett vétek lenne elmenni.

A Wasabi Kht. ügyvezető-zenészével beszélgettünk.

Idegesítő, ha egy zenekar túl rövid koncertet ad, de az is zavaró tud lenni, amikor valaki túlnyújtja a fellépését. Kicsit ilyen érzésem volt tavalyelőtt Bécsben, amikor Bruce Springsteen már a sokadik ráadásba kezdett bele, és ha úgy tűnt, hogy ez már tényleg az utolsó szám volt, akkor mindig jött a védjegyszerű "one-two-three-four...!" és a soros utolsó utáni dal.

A londoni Toy kvartett már 2012 őszén megjelent bemutatkozó lemezén is jóval több volt holmi ígéretnél. A krautrock lüktetését a posztpunk elszántságával és a legszebb pszichedelikus rockhagyományokkal elegyítette: ezen alapokon markáns, szándékoltan nyers, "kiélezett", módfelett dinamikus és szerethető hangzást alakított ki.

Azokban a különösen intim élethelyzetekben, amelyekben az extrém metál általában szóba kerül, a legtöbben még ma is a Forma-1-es tempókra és a fülsértő ordibálásra (hörgésre, károgásra, ugatásra vagy visításra) asszociálnak, pedig ezek az elemek már igen rég barátságosan belesimultak a zenefogyasztók mindennapi zajkörnyezetébe.

A színész Egressy Gábor fia, Ákos örökítette meg ekképpen Petőfi asztaltáncoltató szellemének eredeti válaszait az 1850-es évekből, amikor hazánkon először söpört végig a spiritisztaszeánszok divatja.

Wagner Parsifal című színpadi beavatási szertartásának felvételét a Wagner-év derekán és a darab spiritualitásának megfelelően a salzburgi húsvéti fesztiválon rögzítették.

A Wooden Shjips újpszichedelikus rockzenét játszó együttes a zsáner szülőhazájából, San Franciscóból, feltűnően őszes szőrzeteket viselő, Eric Clapton- vagy Grateful Dead-rajongó középkorú családapáknak tűnő tagokkal, akik azonban rendkívül fiatalos lendülettel jelentetik meg kiadványaikat: a 2006-os alakulás óta az idei már a negyedik rendes soralbum.

"Úgy terveztem, hogy felkeresem azokat a településeket, ahol többségben romák laknak, és végigmegyek az utcán, ahogy anno Erdélyben gyűjtöttünk. Megkérdezem, vannak-e zenészeik. Kik szoktak muzsikálni, ha bál van? Mintha egy elképesztő mesébe csöppentem volna." Bemutatjuk Both Miklós nagyszerű kezdeményezését.

"Mondja: miért nincs tizenhetedik Lajos? Van egy tizenhatodik Lajos és egy tizennyolcadik Lajos. Miért nincs tizenhetedik?" A Játék a kastélyban oktondi Titkára firtatja ily naivan az egyszerre dinasztikus és bútortörténeti érdekű kérdést, s hasonlóképpen csodálkozhat rá a jámbor emberfia arra is, hogy a komolyzenében vajon miért találunk számos nevezetes oktettet, ellenben valamirevaló nonett alig akad. (A decettről, ugye, már nem is beszélve.)

Jamie Welch (alias Seams) az angliai Hampshire szülötte, de már jó ideje Berlinben készíti zenéit - ha úgy tetszik, két világ határán dolgozik, és egyszerre két markáns hagyományból építkezik. 2010 és 2012 között két remek, utóbb egyben is kiadott EP-t (Tourist/Sleeper) is készített - a rajtuk található lassú-középtempós, megfontoltan lüktető és kellően melodikus (glitch hop- és szintiwave-hatásoktól sem mentes) szerzemények úgy építkeztek (sokszor alaposan összevagdalt hangmintákból), hogy egy pillanatig sem váltak rideggé.