mi a kotta?

Nekik nyolc

  • mi a kotta
  • 2014. február 9.

Zene

"Mondja: miért nincs tizenhetedik Lajos? Van egy tizenhatodik Lajos és egy tizennyolcadik Lajos. Miért nincs tizenhetedik?" A Játék a kastélyban oktondi Titkára firtatja ily naivan az egyszerre dinasztikus és bútortörténeti érdekű kérdést, s hasonlóképpen csodálkozhat rá a jámbor emberfia arra is, hogy a komolyzenében vajon miért találunk számos nevezetes oktettet, ellenben valamirevaló nonett alig akad. (A decettről, ugye, már nem is beszélve.)

E nyolcasok gazdag sorából, közelebbről az oktettirodalom utolsó századából válogatja programját a Concerto Budapest pénteki koncertjére (BMC, január 10., fél kilenc). A Rácz Zoltán által igazítandó esten az 1923-as évből két nyolcszereplős kompozíció is felhangzik majd: Stravinsky Oktettje a zeneszerző neoklasszicista korszakának kezdetéről, valamint az elektronikus zene majdani atyja, Edgard Varése Octandre című szerzeménye.

Pénteken a Nemzeti Filharmonikus Zenekar téli Brahms-sorozata is új estéhez érkezik majd el, csupa slágerszámmal, a III. szimfóniával, a Haydn-variációkkal és a B-dúr zongoraversennyel, ez utóbbiban pedig Ránki Dezső szólójával, Kocsis Zoltán vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, január 10., fél nyolc). Négy nappal később pedig már a sorozatzáró este következik (Nemzeti Hangversenyterem, január 14., fél nyolc), immár Kovács János dirigálásával, s a második részben a IV. szimfóniával. A mű 1885-ös ősbemutatóját hallván Hugo Wolf ily epésen fogalmazott: "az ötlet nélküli komponálás művészete egyértelműen Brahmsban találta meg legméltóbb képviselőjét". A szimfóniát megelőző első koncertrészben pedig a Hegedűverseny mellett egy vegyeskari-zenekari kompozíció, a Nemzeti Énekkar közreműködését is igénylő Párkák éneke is ott szerepel majd a műsoron, Goethe Iphigéniájának sorait eldalolva:

"Reszkessen az égtől

az emberi faj,

Mert istenek őrzik

örök kezeikben

a Lét jogarát

s élnek vele kedvre.

Reszkessen ezerszer

kit ők fölemelnek!

Fellegen, ormokon

arany asztalok állnak

s székek sora körben." (Babits Mihály fordítása)

Újra egy negyedik szimfónia, de immár Beethovené zárja majd a MÁV Szimfonikus Zenekar csütörtöki koncertjét is, ahol izgalmas feladat vár a nagyszerű Rost Andreára (Nemzeti Hangversenyterem, január 16., fél nyolc). Alban Berg Hét korai dalát fogja énekelni ugyanis, itt nagyzenekari kísérettel szólaltatva meg a dalciklust, amit szombaton, Oláh Kálmánnal közös estjén zongorakíséret mellett ad elő (Zeneakadémia, január 12., fél nyolc). Két Korngold-szám is szerepel majd a vasutasok Kesselyák Gergely vezényelte hangversenyén, köztük az az operettdallamokat ki- és összejátszó Straussiana, amely több helyütt is a keringőkirály egyetlen operájának, a Pázmán lovagnak a motívumait idézi. Számunkra többszörösen is érdekes lehet a Károly Róbert királyunkat felléptető Strauss-mű, elvégre a Pázmán lovag - amúgy általánosan kárhoztatott - librettóját magyar szerző, A csókkal egykoron nemzetközi feltűnést keltett, de mára elfeledett Dóczy Lajos írta, méghozzá Arany János azonos című víg balladája nyomán.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!