mi a kotta?

Nekik nyolc

  • mi a kotta
  • 2014. február 9.

Zene

"Mondja: miért nincs tizenhetedik Lajos? Van egy tizenhatodik Lajos és egy tizennyolcadik Lajos. Miért nincs tizenhetedik?" A Játék a kastélyban oktondi Titkára firtatja ily naivan az egyszerre dinasztikus és bútortörténeti érdekű kérdést, s hasonlóképpen csodálkozhat rá a jámbor emberfia arra is, hogy a komolyzenében vajon miért találunk számos nevezetes oktettet, ellenben valamirevaló nonett alig akad. (A decettről, ugye, már nem is beszélve.)

E nyolcasok gazdag sorából, közelebbről az oktettirodalom utolsó századából válogatja programját a Concerto Budapest pénteki koncertjére (BMC, január 10., fél kilenc). A Rácz Zoltán által igazítandó esten az 1923-as évből két nyolcszereplős kompozíció is felhangzik majd: Stravinsky Oktettje a zeneszerző neoklasszicista korszakának kezdetéről, valamint az elektronikus zene majdani atyja, Edgard Varése Octandre című szerzeménye.

Pénteken a Nemzeti Filharmonikus Zenekar téli Brahms-sorozata is új estéhez érkezik majd el, csupa slágerszámmal, a III. szimfóniával, a Haydn-variációkkal és a B-dúr zongoraversennyel, ez utóbbiban pedig Ránki Dezső szólójával, Kocsis Zoltán vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, január 10., fél nyolc). Négy nappal később pedig már a sorozatzáró este következik (Nemzeti Hangversenyterem, január 14., fél nyolc), immár Kovács János dirigálásával, s a második részben a IV. szimfóniával. A mű 1885-ös ősbemutatóját hallván Hugo Wolf ily epésen fogalmazott: "az ötlet nélküli komponálás művészete egyértelműen Brahmsban találta meg legméltóbb képviselőjét". A szimfóniát megelőző első koncertrészben pedig a Hegedűverseny mellett egy vegyeskari-zenekari kompozíció, a Nemzeti Énekkar közreműködését is igénylő Párkák éneke is ott szerepel majd a műsoron, Goethe Iphigéniájának sorait eldalolva:

"Reszkessen az égtől

az emberi faj,

Mert istenek őrzik

örök kezeikben

a Lét jogarát

s élnek vele kedvre.

Reszkessen ezerszer

kit ők fölemelnek!

Fellegen, ormokon

arany asztalok állnak

s székek sora körben." (Babits Mihály fordítása)

Újra egy negyedik szimfónia, de immár Beethovené zárja majd a MÁV Szimfonikus Zenekar csütörtöki koncertjét is, ahol izgalmas feladat vár a nagyszerű Rost Andreára (Nemzeti Hangversenyterem, január 16., fél nyolc). Alban Berg Hét korai dalát fogja énekelni ugyanis, itt nagyzenekari kísérettel szólaltatva meg a dalciklust, amit szombaton, Oláh Kálmánnal közös estjén zongorakíséret mellett ad elő (Zeneakadémia, január 12., fél nyolc). Két Korngold-szám is szerepel majd a vasutasok Kesselyák Gergely vezényelte hangversenyén, köztük az az operettdallamokat ki- és összejátszó Straussiana, amely több helyütt is a keringőkirály egyetlen operájának, a Pázmán lovagnak a motívumait idézi. Számunkra többszörösen is érdekes lehet a Károly Róbert királyunkat felléptető Strauss-mű, elvégre a Pázmán lovag - amúgy általánosan kárhoztatott - librettóját magyar szerző, A csókkal egykoron nemzetközi feltűnést keltett, de mára elfeledett Dóczy Lajos írta, méghozzá Arany János azonos című víg balladája nyomán.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.