Szinte meseszerű indítás: egy francia énekesnő, Melody Prochet az ausztrál pszichedelikus szupersztár, Kevin Parker kezébe nyom egy CD-t - ennek köszönhetően Prochet My Bee's Garden nevű zenekara melegíthet Parkerék, vagyis a Tame Impala előtt. Prochet és Parker közös munkája csak ezután kezdődik, s idén ősszel megjelenik kéttagú minizenekaruk, a Melody's Echo Chamber debütáló anyaga, egy valóban figyelemre méltó és egyben elbűvölő album. A nyersanyag már magában is csaknem tökéletes: a hatvanas évek bűvöletében élő Melody ihletett dalszerző, megkapóan csilingelő, hullámzó dallamai pedig szinte kínálják magukat a további, kreatív felületkezeléshez.
És Parker mindent meg is tesz azért, hogy a dalok eleve meglévő, sejtelmes álomszerűsége kiteljesedjen, s megszülethessen a tökéletes retro-futurista dreampop. Torzított, zengetett, visszhangosított gitárhangjai körbefonják Melody vokálját - a hatást tovább erősítik az analóg billentyűs hangszerek szinte otthonos hangszínei, a látszólagos szétcsúszottságot pedig derekasan ellenpontozzák a rendre precízen odarakott ritmusalapok. Parker jó érzékkel alakít ki boltozatos tereket a zenei szövetben, amit azután keresztül-kasul bejárhat Melody mézszerűen lágy hangja. Voltaképpen csupa elszállós, mégis napfényes dalt hallunk - még az emberevésbe forduló repülőgép-szerencsétlenség történetét (Snowcapped Andes Crash) is fütyörészésre késztető tónusban prezentálják. A Quand Vas Tu Rentrer? a maga shoegaze-rumba kevercsével pedig maga a tökéletes, szinte anyagtalan lebegés.
Fat Possum/Neon Music, 2012
