2005-ben a German Jazz Award nyertese a Tok Tok Tok nevű formáció About... című albuma lett. Utána rögtön erről beszéltek azok is, akik azelőtt nem hallottak róluk, a Tok Tok Tok pedig a hirtelen érdeklődés hatására rögtön kiadott I Wish címmel egy válogatást két korábbi albumából. Ez az, ami igazán üt.
Ez a nagyon hülye nevű formáció 1998-ban alakult. Két kulcsembere: Morten Klein, aki szaxofonozik, hangszerel, zenét szerez és szájdobon játszik, és egy Tokunbo Akinro nevű színes bőrű hölgy, aki egyszerűen csak énekel. Plusz egy kis szövegírás. Színezékként egy bőgős és egy fender zongorista bonyolítja a helyzetet. Alakulásuk óta úgy évente kijött egy albumuk, így jutottak el a 2005-ös áttöréshez. Közben a repertoár eltolódott a saját szerzemények felé, ami önmagában nem lenne baj.
Bár az a tapasztalat, hogy nehéz igazán hatásos dalokat írni. Lehet valaki nagyon jó zenész, de hogy egy olyan dallam csússzon ki belőle, ami örök érvényű, hát az egy másik történet. És nem is kell hozzá feltétlenül jó zenésznek lenni.
Szóval a siker oldalvizén átnézték a régebbi - gondolom, minimális példányszámban eladott - dolgaikat, és nagyon okos döntést hoztak. Az 1999-es 50 Ways to Leave Your Lover és a 2000-es Love Again című albumról összeszedték a kedvenc modern sztenderdjeiket, ebből állt össze az I Wish. Hetvenhárom perc közepes tempójú Lennon-McCartney, Gilbert O'Sullivan, Stevie Wonder, Lou Reed, Burt Bacharach, Ray Charles, Paul Simon, Eddie Harris. Igazán populáris dalok, teljesen minimálban elővezetve. Tokunbo Akinro csak a lényeget énekli. Semmi színezés, bonyodalom, subidubizás. A hangja érzéki, intim és cool. A tenorszaxofon a témát játssza, azt is visszafogottan. Van néha egy kis szóló a középső regiszterekben, de az szigorúan funkcionális. A bőgő és/vagy a fender zongora vázolja a ritmust. Dob nincs, csak Morten Klein cuccog a szájával. Első hallásra ez föl sem tűnik, aztán a hülyeség határát súrolja. Érdekes, hogy elég jelezni a ritmust, a fejünk összerakja a többit. Ehhez persze segítség, hogy ismerjük a dalokat, de nem feltétel.
Akusztikus soul and groove. Kedvencem a hipnotikus és elegáns Walk on the Wild Side. Meg a Waters of March című Antonio C. Jobim-darab, amelybe egy csellós is besegít, jobbára egyetlen hangot húzva. Garantált siker, az eladási listákon a tíz között, és már megjelent dupla bakeliten is.
BHM, 2005
