Mi újság?: A szerk. közbeszól (Magyar Nemzet, január 24., 13. oldal)

  • B. I.
  • 1998. január 29.

Zene

Lehet - és szerintem kell is - utálni az MSZMP-t, továbbá lehet - és szerintem nem is árt - riogatni a jónépet az abból kinőtt MSZP-vel. Ám ha mindezt balfasz módjára mívelik, semmit nem ér az egész.

Lehet - és szerintem kell is - utálni az MSZMP-t, továbbá lehet - és szerintem nem is árt - riogatni a jónépet az abból kinőtt MSZP-vel. Ám ha mindezt balfasz módjára mívelik, semmit nem ér az egész.

A Magyar Nemzet szombati száma úgynevezett dokumentum-összeállítást közöl arról, "hogyan vélekedtek a központi bizottság tagjai 1989-ben a többpártrendszerről". Csakhogy erről semmi újat nem tudunk meg. Ami nem is csoda, mert az újságot nem a közelmúlt érdekli; a Magyar Nemzet az idézetekkel mindenekelőtt azt kívánta demonstrálni, hogy egyrészt azok a komcsik egy az egyben ezek a komcsik, másrészt azt, hogy azoknak (ezeknek) már akkor is (és most is, nyilván) Lezsák Sándor és Deutsch Tamás volt a legfőbb ellenfelük. Mondhatnánk persze, ez eddig semmi különös, a - jobb híján - konzervatívnak nevezett újságírás szokás szerint historizál. Még az se nagy baj, hogy - vélhetően a drámaiság érdekében - Hollán Zsuzsa 1989. március 7-i megjegyzésére ("az idő... nem nekünk dolgozik") Nyers Rezső 1989. február 10-én reflektál (Kinek dolgozik az idő?). Az a módszer viszont, ahogyan a szerkesztő megpróbálja a szánkba rágni, hogy hát mit is kéne gondolnunk erről az egészről, még egy közepes színvonalú iskolaújságban is snassz lenne. A szerkesztő tudniillik az eredeti szövegrészeket megszakítva, minduntalan megjegyzéseket tesz. Leleplezi a Nagy Összefüggéseket (Horn Gyula már 1989-ben tisztában volt az ország nehéz gazdasági helyzetével, később mégis az Antall-kormányt hibáztatta emiatt; Ormos Mária már akkor is Európára hivatkozott stb.) s rámutat a Nagy Tévedésekre. (Boros László gondolatait arról, hogy a pluralizmus akár a kontraszelekció megszűnésére is gyógyszer lehet, és ez végül is jó, a szerk. ekképp kommentálja: "Tévedni emberi dolog", elvégre egy komcsi nem fog itt igazat mondani; ugyanakkor a szerk. szerint Katona Béla nem ember, mert bár Katona tévedett - ha Deutsch Tamás "el fog indulni valaha egy választókerületben, meg fogják választani", mondta -, bakiját a szerk. nem tartotta megjegyzésre méltónak.)

Ha a választások közeledtével egy szerkesztőség nyíltan elkötelezi magát valamely politikai erő mellett, az véleményem szerint nem bűn. Ha csupán látványosan teszi ezt, mint a Magyar Nemzet, az sem gáz, ámbár nem elegáns. De ne nézzék Pálfy G. módjára hülyének az embert; manipulálni csak pontosan, szépen, profin, ahogyan a Népszabadság, úgy érdemes.

B. I.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.