Lehet - és szerintem kell is - utálni az MSZMP-t, továbbá lehet - és szerintem nem is árt - riogatni a jónépet az abból kinőtt MSZP-vel. Ám ha mindezt balfasz módjára mívelik, semmit nem ér az egész.
A Magyar Nemzet szombati száma úgynevezett dokumentum-összeállítást közöl arról, "hogyan vélekedtek a központi bizottság tagjai 1989-ben a többpártrendszerről". Csakhogy erről semmi újat nem tudunk meg. Ami nem is csoda, mert az újságot nem a közelmúlt érdekli; a Magyar Nemzet az idézetekkel mindenekelőtt azt kívánta demonstrálni, hogy egyrészt azok a komcsik egy az egyben ezek a komcsik, másrészt azt, hogy azoknak (ezeknek) már akkor is (és most is, nyilván) Lezsák Sándor és Deutsch Tamás volt a legfőbb ellenfelük. Mondhatnánk persze, ez eddig semmi különös, a - jobb híján - konzervatívnak nevezett újságírás szokás szerint historizál. Még az se nagy baj, hogy - vélhetően a drámaiság érdekében - Hollán Zsuzsa 1989. március 7-i megjegyzésére ("az idő... nem nekünk dolgozik") Nyers Rezső 1989. február 10-én reflektál (Kinek dolgozik az idő?). Az a módszer viszont, ahogyan a szerkesztő megpróbálja a szánkba rágni, hogy hát mit is kéne gondolnunk erről az egészről, még egy közepes színvonalú iskolaújságban is snassz lenne. A szerkesztő tudniillik az eredeti szövegrészeket megszakítva, minduntalan megjegyzéseket tesz. Leleplezi a Nagy Összefüggéseket (Horn Gyula már 1989-ben tisztában volt az ország nehéz gazdasági helyzetével, később mégis az Antall-kormányt hibáztatta emiatt; Ormos Mária már akkor is Európára hivatkozott stb.) s rámutat a Nagy Tévedésekre. (Boros László gondolatait arról, hogy a pluralizmus akár a kontraszelekció megszűnésére is gyógyszer lehet, és ez végül is jó, a szerk. ekképp kommentálja: "Tévedni emberi dolog", elvégre egy komcsi nem fog itt igazat mondani; ugyanakkor a szerk. szerint Katona Béla nem ember, mert bár Katona tévedett - ha Deutsch Tamás "el fog indulni valaha egy választókerületben, meg fogják választani", mondta -, bakiját a szerk. nem tartotta megjegyzésre méltónak.)
Ha a választások közeledtével egy szerkesztőség nyíltan elkötelezi magát valamely politikai erő mellett, az véleményem szerint nem bűn. Ha csupán látványosan teszi ezt, mint a Magyar Nemzet, az sem gáz, ámbár nem elegáns. De ne nézzék Pálfy G. módjára hülyének az embert; manipulálni csak pontosan, szépen, profin, ahogyan a Népszabadság, úgy érdemes.
B. I.
