Mi újság?: A szerk. közbeszól (Magyar Nemzet, január 24., 13. oldal)

  • B. I.
  • 1998. január 29.

Zene

Lehet - és szerintem kell is - utálni az MSZMP-t, továbbá lehet - és szerintem nem is árt - riogatni a jónépet az abból kinőtt MSZP-vel. Ám ha mindezt balfasz módjára mívelik, semmit nem ér az egész.

Lehet - és szerintem kell is - utálni az MSZMP-t, továbbá lehet - és szerintem nem is árt - riogatni a jónépet az abból kinőtt MSZP-vel. Ám ha mindezt balfasz módjára mívelik, semmit nem ér az egész.

A Magyar Nemzet szombati száma úgynevezett dokumentum-összeállítást közöl arról, "hogyan vélekedtek a központi bizottság tagjai 1989-ben a többpártrendszerről". Csakhogy erről semmi újat nem tudunk meg. Ami nem is csoda, mert az újságot nem a közelmúlt érdekli; a Magyar Nemzet az idézetekkel mindenekelőtt azt kívánta demonstrálni, hogy egyrészt azok a komcsik egy az egyben ezek a komcsik, másrészt azt, hogy azoknak (ezeknek) már akkor is (és most is, nyilván) Lezsák Sándor és Deutsch Tamás volt a legfőbb ellenfelük. Mondhatnánk persze, ez eddig semmi különös, a - jobb híján - konzervatívnak nevezett újságírás szokás szerint historizál. Még az se nagy baj, hogy - vélhetően a drámaiság érdekében - Hollán Zsuzsa 1989. március 7-i megjegyzésére ("az idő... nem nekünk dolgozik") Nyers Rezső 1989. február 10-én reflektál (Kinek dolgozik az idő?). Az a módszer viszont, ahogyan a szerkesztő megpróbálja a szánkba rágni, hogy hát mit is kéne gondolnunk erről az egészről, még egy közepes színvonalú iskolaújságban is snassz lenne. A szerkesztő tudniillik az eredeti szövegrészeket megszakítva, minduntalan megjegyzéseket tesz. Leleplezi a Nagy Összefüggéseket (Horn Gyula már 1989-ben tisztában volt az ország nehéz gazdasági helyzetével, később mégis az Antall-kormányt hibáztatta emiatt; Ormos Mária már akkor is Európára hivatkozott stb.) s rámutat a Nagy Tévedésekre. (Boros László gondolatait arról, hogy a pluralizmus akár a kontraszelekció megszűnésére is gyógyszer lehet, és ez végül is jó, a szerk. ekképp kommentálja: "Tévedni emberi dolog", elvégre egy komcsi nem fog itt igazat mondani; ugyanakkor a szerk. szerint Katona Béla nem ember, mert bár Katona tévedett - ha Deutsch Tamás "el fog indulni valaha egy választókerületben, meg fogják választani", mondta -, bakiját a szerk. nem tartotta megjegyzésre méltónak.)

Ha a választások közeledtével egy szerkesztőség nyíltan elkötelezi magát valamely politikai erő mellett, az véleményem szerint nem bűn. Ha csupán látványosan teszi ezt, mint a Magyar Nemzet, az sem gáz, ámbár nem elegáns. De ne nézzék Pálfy G. módjára hülyének az embert; manipulálni csak pontosan, szépen, profin, ahogyan a Népszabadság, úgy érdemes.

B. I.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.