Minden idők angyalai

  • - m.l.t. -
  • 2022. június 21.

Zene

34 év után ismét Budapesten a Crime & the City Solution.

Wim Wenders jól ismerte a nyolcvanas évek német zenei színterét, de a Berlin felett az ég című filmjéhez két (Nyugat-Európába települt) ausztrál zenekart választott: a Nick Cave & the Bad Seedst és a Simon Bonney vezette Crime & the City Solutiont. Ők voltak a legreménytelenebbül angyaliak , és talán ezért is, ők voltak a kedvencei.

A két zenekar közül a Crime... jutott el először Magyarországra, 1988 őszén lépett fel a Lyukban. Már nem abban a (Londonhoz kötődő) felállásban, amit a filmben láthattunk (a Birthday Partyból kivált) Rowland S. Howarddal, hanem Berlinben újjáalakulva: Bonney mellett a felesége, Bronwyn Adams, továbbá Alexander Hacke, Chrislo Haas, Thomas Stern és a hűséges Mick Harvey, aki egyszersmind Nick Cave támasza is volt.

Rowland gitárja nélkül persze kevésbé volt „pokoli” a hangütésük, de az az angyali fíling és a sötét ragyogás megmaradt.

Aztán három album után Berlinből is leléptek Bonney-ék, és továbbálltak az Újvilágba, melynek álmaival a 2012-es American Twilight albumon számoltak le, többek közt David Eugene Edwards (Woven Hand) társaságában. 

Ha az EP-ket és Bonney szólólemezeit nem számoljuk, hat korong képezi az 1976-ban alakult Crime & the City Solution életművét.

Ezek alkotják annak a turnénak a repertoárját, mellyel június 24-én érkezik a budapesti A38 hajóra a (Berlinbe visszatért és újra átszerveződött) zenekar.

Minden ok megvan arra, hogy a legtöbbet várjuk tőle. A szavamat adom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.