Ilyen volt a Red Hot Chili Peppers budapesti koncertje

Zene

John Frusciante, a zenekar legsikeresebb lemezeinek gitárosa most először játszott Magyarországon, és elhozta a várt varázslatot. Fotók és beszámoló a koncertről. 

Összességében a negyedik koncertjét adta Budapesten a Red Hot Chili Peppers június 15-én, de mivel a '96-os fellépésükkor épp Dave Navarro, 2016-ban pedig Josh Klinghoffer volt a zenekar gitárosa, a legsikeresebb lemezeiken (Blood Sugar Sex Magik, Californication, By the Way) játszó John Frusciante most mutatkozott be a magyar közönségnek.

Egy 2007-es lengyelországi koncerten már volt szerencsém látni az RHCP-t Frusciante-val, és az valószínűleg most már örökre a legjobb koncertélményem marad. Ezt a szintet a Puskás Aránában sem érte el a Red Hot, a Klinghoffer-éra koncertjeit viszont szerintem egyértelműen felülmúlta.

 
Fotó: Simonyi Balázs 

Josh Klinghoffer is remek gitáros persze, de Frusciante szólóira egyszerűen nem lehet nem odafigyelni, és az instrumentális/improvizációs részeknél is jobban működik az összhang közte és a ritmusszekció, a basszer Flea és a dobos Chad Smith között.

 
Flea
Fotó: Simonyi Balázs 

A tegnapi gitárszólók közül mindenképpen ki kell emelni a Dani California és a Scar Tissue végén hallottakat, ami pedig a jammeléseket illeti, mindjárt a koncertet nyitó intro varázslatos volt, ahogy a Californication vagy a Black Summer instrumentális felvezetése is.

 
Fókuszban John Frusciante 
Fotó: Simonyi Balázs 

Ezen a turnén először fordult elő, hogy nem a Can't Stoppal, hanem az Around the Worlddel indítottak, ami számomra mindig pozitív meglepetés. Később is a Californication album számai domináltak, két kevésbé közismert/ritkábban játszott darab, az I Like Dirt és a Right on Time is előkerült. 

 
Anthony Kiedis 
Fotó: Simonyi Balázs 

Frusciante visszatérése óta először szólt élőben a Don't Forget Me a By the Way-ről, így végre Magyarországon is láthattuk az ikonikus mozdulatsort, ahogy John a szám verzéje alatt csak a gitár nyakán játszik. 

 
Újra együtt 
Fotó: Simonyi Balázs 

Az új lemezről, az Unlimited Love-ról nálunk debütált az It's Only Natural. Ez az egyik kedvencem az albumról, és nem is okozott csalódást, bár itt és több másik új számnál is érezni lehetett, hogy némileg kísérleti stádiumban van az élő előadásuk, és úgy tűnt, Anthony Kiedis többször súgógépről olvassa a saját dalszövegeit.

Kivétel volt az Unlimited Love első kislemeze, a Black Summer, ami mostanra teljesen összeállt, és a magyar közönség is közel akkora lelkesedéssel fogadta, mint a régebbi slágereket.

 
Frusciante és Kiedis 
Fotó: Simonyi Balázs 

Frusciante mellett érdemes külön megemlékezni Chad Smith teljesítményéről, aki a korral mintha egyre csak jobb lenne. Ezen a koncerten minden egyes ütése a helyén volt, a Dani California felvezető dobszólójában és a These are the Waysben különösen nagyot játszott.

 
A 60-hoz közelítő frontember 
Fotó: Simonyi Balázs 

Némi kivetnivalót a hangosításban lehetett találni. Legalábbis ahol én álltam, ott az ének egy kicsit torzítva és túlhangosítva jött, és gyakran elnyomta a gitárt. 

 
Chad Smith 
Fotó: Simonyi Balázs 

Végül a bruttó másfél órás játékidőről. A Red Hot sosem adott kétórásnál hosszabb koncerteket, de a By the Way és a Stadium Arcadium turnékon 1:50-ig azért gyakran elmentek. Azóta sajnos kikopott a repertoárból, hogy Frusciante játsszon egy saját számot vagy (ahogy az gyakoribb volt) egy feldolgozást, és a koncerteket záró, egykoron akár tízpercesre nyúló outro jamek is rendre elmaradnak mostanában.

 
Ez volt az első koncert az új Puskásban 
Fotó: Simonyi Balázs 

A magyar közönség külön sajnálhatja, hogy bár felírták a setlistre, végül nem játszották el az Under the Bridge-et. Kettő helyett így csak egy szám volt a ráadásban, de a By the Way-t legalább a megszokott energikussággal rakták oda a koncert végére.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk