Zene

Két alkalommal játszották Szemző Tibor és Forgách András besorolhatatlan műfajú darabját a Művészetek Palotájában. A második előadás után ültünk le beszélgetni Szemző Tibor zeneszerzővel, filmessel, az előadás rendezőjével.

A Blind Myself veteránnak számít a hazai rockszíntéren: a tizennyolcadik születésnapját ünneplő zenekar öt nagylemezen van túl, a Négyszögöl című hatodikat pedig rendhagyó módon négy - három-három dalos - adagban teszik közzé. A Narancs kérdéseire a zenekar alapító tagja, Tóth Gergő énekes válaszolt.

Mahler- és Mozart-műveket hallottunk a Vajda Gergely vezényelte Rádiózenekar (MR Szimfonikusok) legutóbbi hangversenyén. Előbb Mahlert, és csak azután Mozartot, ezzel is jelezvén, hogy a koncert szembemegy az üres programszerkesztői reflexszel, mely szereti a dolgokat a zenetörténeti idő szerint elrendezni.

"A pódiumon egy Petersschule-növendéknek látszó fiatalember jelent meg; Szergej Prokofjev volt ez az ifjú. Zongorához ült, s úgy látszott, hogy vagy a billentyűzet leporolásával volt elfoglalva, vagy pedig vaktában verdeste a billentyűket, kemény, száraz billentéssel.

Fizetés nélkül töltöttél le Joy Division-dalokat? Jön Hooky, és jól ellátja a bajod! Kis túlzással efféle hírnévre tett szert Peter Hook, az egykori legendás együttes heves vérmérsékletű basszusgitárosa, akinek volt zenésztársaihoz (2007-ig együtt játszott velük a New Orderben is) intézett vitriolos megjegyzéseitől volt hangos az utóbbi időben az angol sajtó. Nemrég jelent meg a Joy Division történetéről szóló könyve, március 25-én pedig az A38 hajón teljes hosszában eljátssza a zenekar stílusteremtő albumát, az 1979-es Unknown Pleasurest. Telefonon beszélgettünk vele.

A poptörténet eddig nem nagyon bővelkedett zseniális szupergruppokban, és arra sem volt gyakran példa, hogy egy ilyen együttesnek közel négy évig tartson az első lemezével előrukkolnia.

A meghökkentően gazdag műsorfüzet meggyőzően bizonyítja, hogy az eddig bizonytalan szerzőségű és sokféle zenetudományos vitát kiváltó darab valóban a mindössze 26 évet élt Giovanni Battista Pergolesi alkotása, akit eddig legkivált a Stabat Mater, no meg persze a La serva padrona zseniális szerzőjeként ismertünk.

Hollywoodban az a jó - mint ahogy az álomgyár címke is mutatja -, hogy produkciói finoman szólva sincsenek erős kapcsolatban a rögvalósággal.

Van-e rasszizmus a pop világában, és ha igen, miért nem - többek között erre is fény derül a Pireneusok árnyékából bejelentkező, az arab dallamokat hol elektronikával, hol hiphoppal vagy épp kamarazenével egyesítő énekesnővel folytatott telefonbeszélgetésből.