"Mint hal a vázba" - Kukorelly Endre darabja (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. január 12.

Zene

"Legyen elnéző" - ez a (Csehovtól vett) mottója Kukorelly Endre Élnek még ezek? című darabjának, amelyet a Kamrában mutattak be, Máté Gábor rendezésében. A Katona tesz az új magyar drámára, s ez vélhetően jót tesz az új magyar drámának. A Katonának is.

"Legyen elnéző" - ez a (Csehovtól vett) mottója Kukorelly Endre Élnek még ezek? című darabjának, amelyet a Kamrában mutattak be, Máté Gábor rendezésében. A Katona tesz az új magyar drámára, s ez vélhetően jót tesz az új magyar drámának. A Katonának is.

Van a darab és van az előadás. Optimális esetben utóbbi előbbinek színpadra állított változata. Csakhogy Kukorelly darabjánál a szereplőlistánál kellene kezdeni a színrevitelt, ha ugyan tudja valaki, hogyan néz ki színpadon az, akit "a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek". Vagy az, aki "az imént tört el egy vázát".

Helyszín: egy úgymond osztályspecifikumait vesztő, hagyományaihoz egyre reménytelenebbül ragaszkodó polgárcsalád lakása - Ignatovity Krisztina díszlete az első két részben néhány (az író által rendelt) darabbal érzékelteti ezt: pianínó, régi rádió, egy-egy szép darab. Időpont: szenteste, valamikor

a hatvanas évek

legelején, gondolom. Jó drámai keret ez, össze lehet terelni a családot, olyan, mint egy csoportkép - és ennek a csoportképnek a színrevitelében a legjobb a Katona társulata. Kiderül például Bodnár Erika Bizsujából (az örök nagynéni - s még mielőtt azt mondanám, hogy klisékből épül, inkább azt mondom, hogy belőle épülnek a klisék), hogy milyen az, akit (ugyan kissé sprődebb) teveszőr ecsettel festettekÉ

Az első és a harmadik felvonás hagyományos életkép, mégsem fűzhető össze közvetlenül - kell a közbülső, szürreális-operás, őrangyalos verses látomás. Például azért kell, hogy ne fulladjon banalitásba maga a csoportkép - és azért, hogy (mivel a szöveg nem teszi) formátumot adjon a szereplőknek. Abban mindhárom rész egységes, hogy - akárcsak Kukorelly lírája és prózája - modulokból épül, de az első és a harmadik rész nyelvi, karakterbeli és szituációs moduljait a középső van hivatva a helyére tenni.

Máté Gábor rendezése erőteljes birkózás a darabbal. Könnyed és elegáns "kezelés" az első és a harmadik részben, és tanácstalan, izzadós kétségbeesés ebben a bizonyos másodikban. A karácsonyi készülődés, családi csipkelődés jellegzetes hangulatát és fordulatait jól, bár (értelemszerűen) drámai mélység nélkül hozzák a színészek: inkább stílust játszanak, mint tartalmat. Kiskosztüm, konty, tvisztpulóver - hozzá kimért mozdulatok, fedett-hisztérikus megszólalások, nyársat nyelt tartás, megcsontosodott hallgatás. A főszereplőnek tekinthető fiú szájából előre mondva a mindig ugyanolyan beszélgetésfordulatok; amelyek ettől az előmondástól egyébként nem a csehovi veszedelmes mélységet, csak a vicces-ironikus karaktert jelzik.

A népes polgárcsalád - melybe természetesen beleértendő a cseléd is, Julcsa, aki Bodor Johanna alakításában már-már fölébe kerekedik gazdáinak, csípős nyelvével, flegma modorá-val nem annyira realista, sokkal inkább írói és színházi idézőjelet biggyesztve melléjük - egy szomszédos zsidó és kommunista minimálcsaláddal van ellenpontozva. Hidas Ádám figurája Vajdai Vilmos játékában erősen tart a karikatúra felé, a szövegét mélyen önironikus intonációval és testbeszéddel kísérve legalábbis erősen idézi a "zsidó-komcsi-pinabubus" viccbe illő alakját. A feleségét Tóth Anita erősen neurotikus, tör-ténelmileg és privátim alaposan megtiport asszonynak mutatja. A két - egyenlőtlen - fél kommunikációjában a kulturális, szocializációs, mentalitásbeli különbségek kiszámíthatóan törnek felszínre - ennél többre csak azzal a bizonyos második résszel vihetnék.

Ami nem sikerült. Érthetetlen és zavaros zárványként ül az előadás közepén - legföljebb a virtuóz verselés töri át néha a zárvány falát. Szinte tapintható az erőlködés: ha a megváltozott vilá-gítás nem lenne elég, hát ott a stilizált mozgás,

a szárnyak, a vetítés,

a hinta, a szörnyjelleg, ami belefér, hátha valamelyik elemtől megmozdul az egész, s fölemelkedik oda, ahonnan valóban vetülhetne előre és hátra. A színészek - szinte kétségbeesetten - erőlködnek, hogy testi valójuk szellemmé váljék; nem megy. Máté Gábor ezt nem tudta megoldani, kitalálni, megérzékíteni - és ez az ez ezúttal az előadás maga.

Pedig a harmadik felvonásra még a nézőteret is átrendezik, nem csak a színpadot. Mint kiderül: teljesen fölöslegesen. Immár négy oldalról nézzük, amint a négyszögletes asztal körül ülve sonkát vacsorál a család - igazi sonkát igazán vacsorál -, és közben, időben, térben masszívan realistán, szokásos szövegeiket mondják. Ujlaki Dénes rezignált és pozíciójának csak romjait őrző családfője szívatja az idősebbik lány Tóth Zoltán által játszott zombi férjét; Pelsőczy Réka Nyuszija rebbenékeny idegbajjal ezerfelé figyel, hogy megelőzze a botrányt, a férjét játszó hallgatag Bán János valódi lénye egészen máshol van, Máthé Erzsi robusztus anyafigurája megüli a csapatot - és akkor vannak még a gyerekek, köztük Mészáros Béla Zolija, aki mint egy panoptikumot nézi az egészet kívülről. Eléggé szeretetlenül. Az empátia - némi nosztalgiával és szánalommal fűszerezve - majd csak később fog fölébredni benne, amikor színdarabot ír erről a világról. És hátha az a színdarab meg fog érni még egy színházi nekiveselkedést.

Kamra, 2005. december 22.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.