Lemez

Mmamt II

Zene

Egyedi Péter az Óriás zenekar két évvel ezelőtti felfüggesztése óta tudatosan a Mmamt (Mindenkinek megvan a maga története) nevű szólóprojektjére koncentrál, ennek eredménye a most megjelent második nagylemez.

„Az elcseszett világ zenéje” – fogalmazott múlt héten megjelent interjúnkban, és a dalok többségére valóban illik ez a jellemzés, és ez a szövegekben helyenként egészen direkt módon is megjelenik. Bár a 11 szám nagyrészt már a járvány kitörése után született, Egyedit a pandémia nem befolyásolta a dalszerzésben. Egyébként is az elidegenedés és a kiábrándultság volt az alapélmény, amit formába szeretett volna önteni. Ehhez a koncepcióhoz jól illik a rideg, gépies hangzás, ami meg is magyarázza, miért lett sokkal hangsúlyosabb az elektronika az első albumhoz képest. Már a nyitódal (Csikorog) csipogásokkal és zörejekkel operáló felütése eligazít abban, hogy ne számítsunk gitárközpontúságra, és ez a Nélküled, veled, a Kulcs, a Tudok-e, vagy a záró Mindenáron hallatán még egyértelműbbé válik. Egyedül a Rozsda és a Háy János versét megzenésítő Lánydal a kivétel, az előbbit viszont a programozott vonósok teszik nyomasztóvá.

A Mmamt II egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló, depressziós alaphangulatban inkább ne próbálkozzunk vele, mert csak még mélyebbre rántana. Azonban minden eddiginél nagyobb betekintést nyújt a szerző lelkivilágába, nem véletlenül tartja Egyedi is a legfontosabb lemezének. Valami ilyesmiről kellene szólnia minden szólóprojektnek. Persze felmerül a kérdés, élőben hogyan fog megszólalni, de a dolgok jelenlegi állása szerint ez a probléma egy ideig még úgysem aktuális.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.