Lemez

Mmamt II

Zene

Egyedi Péter az Óriás zenekar két évvel ezelőtti felfüggesztése óta tudatosan a Mmamt (Mindenkinek megvan a maga története) nevű szólóprojektjére koncentrál, ennek eredménye a most megjelent második nagylemez.

„Az elcseszett világ zenéje” – fogalmazott múlt héten megjelent interjúnkban, és a dalok többségére valóban illik ez a jellemzés, és ez a szövegekben helyenként egészen direkt módon is megjelenik. Bár a 11 szám nagyrészt már a járvány kitörése után született, Egyedit a pandémia nem befolyásolta a dalszerzésben. Egyébként is az elidegenedés és a kiábrándultság volt az alapélmény, amit formába szeretett volna önteni. Ehhez a koncepcióhoz jól illik a rideg, gépies hangzás, ami meg is magyarázza, miért lett sokkal hangsúlyosabb az elektronika az első albumhoz képest. Már a nyitódal (Csikorog) csipogásokkal és zörejekkel operáló felütése eligazít abban, hogy ne számítsunk gitárközpontúságra, és ez a Nélküled, veled, a Kulcs, a Tudok-e, vagy a záró Mindenáron hallatán még egyértelműbbé válik. Egyedül a Rozsda és a Háy János versét megzenésítő Lánydal a kivétel, az előbbit viszont a programozott vonósok teszik nyomasztóvá.

A Mmamt II egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló, depressziós alaphangulatban inkább ne próbálkozzunk vele, mert csak még mélyebbre rántana. Azonban minden eddiginél nagyobb betekintést nyújt a szerző lelkivilágába, nem véletlenül tartja Egyedi is a legfontosabb lemezének. Valami ilyesmiről kellene szólnia minden szólóprojektnek. Persze felmerül a kérdés, élőben hogyan fog megszólalni, de a dolgok jelenlegi állása szerint ez a probléma egy ideig még úgysem aktuális.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.