Lemez

Mmamt II

Zene

Egyedi Péter az Óriás zenekar két évvel ezelőtti felfüggesztése óta tudatosan a Mmamt (Mindenkinek megvan a maga története) nevű szólóprojektjére koncentrál, ennek eredménye a most megjelent második nagylemez.

„Az elcseszett világ zenéje” – fogalmazott múlt héten megjelent interjúnkban, és a dalok többségére valóban illik ez a jellemzés, és ez a szövegekben helyenként egészen direkt módon is megjelenik. Bár a 11 szám nagyrészt már a járvány kitörése után született, Egyedit a pandémia nem befolyásolta a dalszerzésben. Egyébként is az elidegenedés és a kiábrándultság volt az alapélmény, amit formába szeretett volna önteni. Ehhez a koncepcióhoz jól illik a rideg, gépies hangzás, ami meg is magyarázza, miért lett sokkal hangsúlyosabb az elektronika az első albumhoz képest. Már a nyitódal (Csikorog) csipogásokkal és zörejekkel operáló felütése eligazít abban, hogy ne számítsunk gitárközpontúságra, és ez a Nélküled, veled, a Kulcs, a Tudok-e, vagy a záró Mindenáron hallatán még egyértelműbbé válik. Egyedül a Rozsda és a Háy János versét megzenésítő Lánydal a kivétel, az előbbit viszont a programozott vonósok teszik nyomasztóvá.

A Mmamt II egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló, depressziós alaphangulatban inkább ne próbálkozzunk vele, mert csak még mélyebbre rántana. Azonban minden eddiginél nagyobb betekintést nyújt a szerző lelkivilágába, nem véletlenül tartja Egyedi is a legfontosabb lemezének. Valami ilyesmiről kellene szólnia minden szólóprojektnek. Persze felmerül a kérdés, élőben hogyan fog megszólalni, de a dolgok jelenlegi állása szerint ez a probléma egy ideig még úgysem aktuális.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.