Lemez

Mmamt II

Zene

Egyedi Péter az Óriás zenekar két évvel ezelőtti felfüggesztése óta tudatosan a Mmamt (Mindenkinek megvan a maga története) nevű szólóprojektjére koncentrál, ennek eredménye a most megjelent második nagylemez.

„Az elcseszett világ zenéje” – fogalmazott múlt héten megjelent interjúnkban, és a dalok többségére valóban illik ez a jellemzés, és ez a szövegekben helyenként egészen direkt módon is megjelenik. Bár a 11 szám nagyrészt már a járvány kitörése után született, Egyedit a pandémia nem befolyásolta a dalszerzésben. Egyébként is az elidegenedés és a kiábrándultság volt az alapélmény, amit formába szeretett volna önteni. Ehhez a koncepcióhoz jól illik a rideg, gépies hangzás, ami meg is magyarázza, miért lett sokkal hangsúlyosabb az elektronika az első albumhoz képest. Már a nyitódal (Csikorog) csipogásokkal és zörejekkel operáló felütése eligazít abban, hogy ne számítsunk gitárközpontúságra, és ez a Nélküled, veled, a Kulcs, a Tudok-e, vagy a záró Mindenáron hallatán még egyértelműbbé válik. Egyedül a Rozsda és a Háy János versét megzenésítő Lánydal a kivétel, az előbbit viszont a programozott vonósok teszik nyomasztóvá.

A Mmamt II egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló, depressziós alaphangulatban inkább ne próbálkozzunk vele, mert csak még mélyebbre rántana. Azonban minden eddiginél nagyobb betekintést nyújt a szerző lelkivilágába, nem véletlenül tartja Egyedi is a legfontosabb lemezének. Valami ilyesmiről kellene szólnia minden szólóprojektnek. Persze felmerül a kérdés, élőben hogyan fog megszólalni, de a dolgok jelenlegi állása szerint ez a probléma egy ideig még úgysem aktuális.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.